Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-16 / 38. szám
4-ik oldal 1937 szeptember 16 Vfrliovoyohjopfa -<$-------------------------------------------------.-----------------------------------------------------------------------------& SIKERÜLT-E LEGYŐZNI A TERMÉSZETET ? 4-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------§ A tudomány rajongóinak gyakran ismételt kedvelt szólása, hogy az ember találékonyságával úrrá lett a természeten. Azáltal, hogy szoros kapcsolatba lépett a külső világgal, s behatolt az anyag megismerésébe, a természetnek azelőtt ismeretlen erőforrásait, valóban igájába hajtotta. A tudomány eredményeit a technika használta ki, a technikát a tőkés termelési rend fogja jármába és az anyagi javaknak, az áruknak azelőtt sohasem álmodott tömegét állítja elé). Ez az alapja a múlt századból való elbizakodott mondásnak, hogy legyőztük a természetet. De legyőztiik-e valóban ? A természet megismerése a XVII. századtól kezdve óriási léptekkel halad előre. A fizika és a kémia felfedezései szinte csodásak, a gyakorlati eredmények a gőzgép feltalálása és a villamosság gakorlati alkalmazása óta pedig valósággal káprázatosak. A fizikai felfedezésekkel hatalmas, uj erőforrások nyitottak meg az ember számára, s a technika ma már annyira haladt, hogy lassanként a gazdasági munkából teljesen ki lehet küszöbölni a nyers emberi és ájlati erőt. Száz esztendő alatt a közlesével hovatovább megszűnnek a távolságok. Azt az utat amelyet az első felfedezők hetven-nyolcvan nap alatt tettek 400 esztendővel ezelőtt az Atlanti óceánon, mi öt nap alatt megjárja a legújabb rendszerű óceánjáró. A tudomány különösebb gyakorlati célok nélkül, önzetlenül, a megismerés ösztönétől hajtva halad előre a maga utján; a technikának már tisztán gyakorlati céljai vannak, megkönnyíteni, kényelmesebbé tenni az életet. És valóban sikerült leküzdeni olyan akadályokat, amelyek leküzdhetetlenek voltak évezredeken keresztül. Hajdan minden munkát puszta kézi erővel végeztek. Gépekkel a mai ember roppant könyedséggel fúr át óriási sziklahegyeket, hatol be a föld mélyébe és épít városok és folyók alatt alagutakat, emel felhőkarcolókat. Óriásiak a gyakorlati kémia eredményei is. Az agrárkémia kifejlődése óta az okszerű földművelés megsokszorozta és majdnem kimerithetetlenné tette a föld termőerejét. Nem csoda, hogy ezek a fényes sikerek az embert elbizakodottá tették. A múlt század második felében egyre merészebb lett az a feltevés, hogy az ember, kezében a tudomány fegyvereivel, ,— legyőzhetetlen és korlátlan hatalmú úrrá lett a kiiső világ felett. De az elbizakodottságot a valóság semmiképpen sem igazolja. Az anyagi világ bizonyos tulajdonságainak megismerése, az embert valóban igen sokra képesítette. Az az állítás azonban, hogy legyőztük a természetet, a legiiresebb és a leghaszontalanabb szólamok közé tartozik. A tudománynak és a technikának mai fejlett eszközeivel is legfeljebb csak hatásosabban tudunk védekezni a természetnek bizonyos erői és támadásai ellen, legyőzni azonban ezeket a rettenetes, síiket és vak erőket nem sikerült és talán sohasem sikerül. Milyen ismeretlen, szörnyű erők lappanghatnak a föld mélységeiben. Ezelőtt tiz évvel a japáni földrengés több millió embert pusztitott el és rengeteg vagyont tönkretett. Pedig ezek a kisebb talajmegrázkódtatások, de amelyek emberek ezreinek az életébe kerülnek, talán csak ízelítők abból, ami esetleg még bekövetkezhetik, kóstolók a;szárazföldnek egy nagy elemi erejű megrázkódtatásából. És mi volna az ellen a védekezés? Segithet-e a tudomány? Egyáltalában semmit. Ugyanilyen ismeretlenek és kiszámíthatatlanok a légkör erői. A föld csak akkor hozza meg a termést, ha a növényzet a napmelegen kívül, bizonyos mennyiségű vizet kap. A viz óriási körutat végez, a földről, a tavakból, a tengerekből felszáll a levegőbe, onnét esőcseppek alakján visszatér a földre, majd mint forrás előtör és visszatér a tengerbe. De ezt a körforgást nem szabályszerűen végzi. Lehet, hogy nincs törvénye, vagy ha vaü, egyáltalában nem ismerjük. A csapadékokat,' az esőt, a havazást rengeteg tényező befolyásolja és olyan kiilönr böző 'és szabálytalanul végbemenő folyamatoknak az eredményei, amelyeket a meteorológiai tudomány, eddig megközelíteni sem tudott. Az időjóslásokkal elég gyakran megbuknak a meteorológusok. Tizenkét órára még tudnak valahogy jósolni, de már a huszonnégy órára szóló megállapításai nem biztosak. Az időjárás a természetnek olyan rettentő ereje, melyet a tudomány talán soha legyőzni nem fog. Még szabály sincs, hogy védekezhessünk ellene. Vannak állítólag száz, vagy tízesztendős “periódusok,” de ezek sem ismétlődnek szabályszerűen, ezek sem biztosak. Az Egyesült Államoknak csaknem egész búzatermését elvitte pár év előtt a rettentő szárazság, Angliában, ahol az aszály ismeretlen fogalom volt, ahol a szárazságra nemzedékek nem emlékeztek, pár év előtt szintén folyók száradtak ki. Magyarország, Lengyelország, Románia és a Balkán felett, pár évvel ezelőtt, tovább két hónapnál terpeszkedett a március, április és májusban, az arábai puszták rettenetes, tikkasztó levegője, amely elvitte az akkori becslések szerint a magyar búzatermésnek több mint egyhar madát. A Balkánon, Romániában, Lengyelországon, ahol a szárazság még katasztrofálisabb volt mint Magyarországon, a jámbor lakosság körmenetekben imádkozott esőért, akárcsak a középkor századaiban, hogy igy befolyásolják azt a láthatatlan akaratot, mely a mindenséget igazgatja. Mi a segítés módja a természet erői ellen? Ugyan segit-e a katasztrofális szárazság ellen a szent tudomány? A mérsékelt szárazság ellen sokat segít a tervszerű csatornázás, a téli és a tavaszi nagy vizek tárolása, de olyan szörnyű aszály ellen, mint amilyen pár év előtt az amerikai volt, amely folyókat szárasztott ki, erdőket perzselt fel, az sem segit. Földrengések, légköri erők ellen, amelyek sokszor városokat söpörnek el, a tudomány és a technika még mindég kevés védelmet nyújtanak- S ezeknek az erőknek kivagyunk szo'gáltatva egészen tehetetlenül. És ki tudja, még milyen nem ismert, világtérből jövő, kozmikus erők hatnak a földre? A napfoltok megjelenésének a tudósok igen nagy jelentőséget tulajdonítanak; sokan azt mondják, hogy fokozzák és befolyásolják az időjárást, a légkör villamos tartalmát “Legyőztük a természetet” a múlt század materialista és pozitivista bölcseinek elbizakodott mondása. A tudomány megismeretett bennünket az anyagi világnak azelőtt ismeretlen tulajdonságaival, megállapított bizonyos viszonyokat s ennél többet nem tett és nem is tehet, de nem is igéi- többet. A természet legyőzését nem a szerény tudomány, hanem a korlátolt és elbizakodott bölcselet ígérte. A FÖLD GYOMRA Lassan már odáig jutunk, hogy nincs az a képtelenségnek látszó hir, amit el ne hinnénk. A tudósoknak és a tudománynak — úgy látszik — már semmi sem lehetetlen. Hiszen szédületesek eredmények, amelyeket az utolsó egykét évtizedben az emberiség kénytelen volt tudomásul venni. Hogy amit ezer és ezer mérföld távolságban mondanak, énekelnek, azt láthatatlan erők elhozzák szobájába és ő ott hallja. Hogy a repülőgép dacol viharral, száz akadállyal és lerombolja a távolságokat, összekötő hidat ver egymástól nagy távolságra fekvő országok között. Hogy vakmerő tudósok feltörnek tizenhatezer méter magasságba a felhők birodalmába és leereszkednek négyezérnél több láb mélységbe a tenger hullámai közé. Ilyen előzmények után már az sem kelt meglepetést, hogy Kaliforniában fúrógépekkel 4000 yardnál mélyebben hatolnak be a föld gyomrába. A “Kettleman Oil and Gas Co.” vállalat mérnökei egy évi megfeszített munkával végre jelentették, hogy a villamos fúrógép pontosan 4222 yard mélységig hatolt le. Jelentették, hogy a tudomány ismét csatát nyert a természet fölött és hiába rejtette el kincsét ily mélyre, az gniberi akarat, tudás, onnan is felszínre hozta. Az érdekes azonban, hogy a sikert meghallotta a new yorki egyetem egyik tanára, egyáltalán nem volt elragadtatva és a következőket mondotta : — Ezzel az eredménnyel még ne dicsekedjék az emberiség. A földön lakunk, a föld a mi anyánk és a levegőről, a tengerről mégis többet tudunk, mint a földről, annak belsejéről. A föld középpontja tőlünk 6380 kilométer távolságban van; a földgömb átmérője 12.760. A kemény réteg, amely az emberiséget a föld bensejében garázdálkodó erőktől megvédelmezi, hetven kilométer vastag; tehát az egész átmérőnek majdnem kétszázad része. Az arány olyan, mint az alma és az alma héja között. Nos, a kaliforniai mérnökök nagysikere, hogy ennek az alma héjnak alig egy huszadrészét átfúrták. Szép teljesítmény, de mégis csak be kell láti'riunk, hogy a föld henseje egyelőre továbbra is kifür- I készhetetlen titkok hazája mayad. Rettenetes akadályokat legyőzni, mig a fúrógép néhány méterrel előbbre haladhat. A technika — legalább egyelőre — tehetetlenül áll és ha sikerül néhány lépéssel ményebbre jutni, nagy a diadal, pedig ilyenkor mindég arra kell gondolni: hol vagyunk még a föld középpontjától? És* hol vagyunk még a titkok kifürké^ szésétől? A rejtett erők felhasználásától? Hiszen a rádióhullámok a rétegekről, azok vastagságáról tájékoztatnak minket fúrások nélkül is, de ez nem el ég. Az emberiség többet akar és vár. A tudósokra tehát még az a feladat vár: megtörni a föld dacos ellenállását, hogy éppen úgy feltárja belsejét, mint a levegő, mint a tenger. ERIE, PA. ERIE, PA. — 405-ik FIÓK Ez’uton hozom a fiók tagjainak szives tudomására, hogy az óhazába utaztam, távollétem alatt a fiók ügykezelői teendőit, Mrs. Mózes Teglassy, 1164 W. 20th Street, Erie, Pa. fogja ellátni. Kérem tagtársaimat, hogy havidijaikat minden hónap második hétfőjén fizessék be, ne hagyják azt az utolsó napokra. Legkésőbb azonban húszadikára minden tag fizessen, hogy a titkárnak ideje legyen a havijelentőt s az elszámolást elkészíteni, mivel annak 28-ra' a kpi. hivatalba kell lenni. Szeretettel köszöntőm a Verhovay tagságot, kiilönösképen a 67-ik fiók tagjait. Sajnálom, hogy- nem búcsúzhattam el minden itteni tagtársaimtól személyesen, de az idő rövidsége ezt lehetetlenné tette. Tagtársi köszöntéssel Mózes Téglássy, titkár —--------------------------------------------.* FELHÍVÁS Heves megye, Sírok községi illetőségű kótai hadnagy . TAMAS1K ISTVÁN hollétének, illetve tartózkodási helyének megállapítása szükséges volna. Tudtunkkal PÁLINKÁS LAJOS, Windber, Pa.-ban a 35. sz. Eureka bányában nevezettel együtt dobozott, igy elsősorban őt hívjuk fel Tamasik címének közlése végett, de egyj ben felkérjük azokat is, akik a nevezettet itt Amerikában bárhol látták, vagy hallottak felőle, — esetleges elhalálozásáról és annak helyéről, vagy időpontjáról tudomással bírnak, közöljék azt a VERHOVAY i SEGÉLY EGYLET központi hivatalával: 345 Fourth Avenue Pittsburgh, Pa. . •'•A - . / . - > ■ • .ö; L
