Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-09-09 / 37. szám

1937. Szeptember 9. Il ik oldal “KÖSZÖNJETEK EL A NYÁRTÓL, MELEGCSÓKU NAPSUGÁRTÓL....” Kedves Fiuk és Leányok, Drága Gyöngyfüzöim! Tudom, hogy elfoglal Ben­neteket most az iskola és az életnek minden komolysá­gát élőtökbe hozzák aprán­ként a tudáshoz tartozó lec­kék és feladatok. — Én is voltam gyerek és csodálatoskép nagyon is él még nálam arra az időkre va­ló visszaemlékezés, mikor megkellett éreznem épen úgy, mint Nektek, hogy mi­kor az iskola küszöbét átlé­pitek, ugyanakkor az élet szigorúságával is lépten-nyo­­mon találkoztok. — Iskola­társaitok mindannyi különfé­le természetével meg kell is­merkednetek. Egyesekkel le kell számolnotok, mások­kal pedig össze kell meleged­netek, — szóval észreveszi­­tek, hogy a dédelgetett ott­honból, ahonnan kikerülte­tek más világba csöppente­tek s ez már maga is elég ar­ra, hogy sima homlokotokon apró, eleinte talán alig ész­revehető, barázdákat kezd­jen szántani az Élet, melye­ket komoly, nagy árkokká mélyit ki a később eljövendő idő! — Nem akarnék hát én Nek­tek az én írásommal fejtörő gondot okozni, mert hiszen, amint említettem, én előt­tem úgyis ismert dolog, hogy az iskola komolysága na­gyon is elég a részetekre. Hogy azért mégis Józsi Bácsinak Hozzátok irt leve­lein keresztül okulhassatok, a mi magyar nemzetiségünk­nek mondáiból, szájhagyo­mányaiból fennmaradt törté­néseket szép sorozatosan i­­rok le majd Nektek. Olyan dolgok lesznek azok, melyek tanulságosak és mulattatok is. Úgy állitgatom majd össze ezeket a nemzetisé­günkre világitó kis históriá­kat, hogy ne terhelje egyikö­töknek sem az iskola által e* léggé lekötött agyát s in­kább gyönyörködtető formát öltsön!— Mesélni fogok Nektek a CSODASZARVASRÓL, mely a monda szerint HU* NORNAK és MAGOR­­NAK, nemzetiségünk ősei­nek mutatta az utat a Meo­­tisz ingoványában. Csoda­szép fehér szarvas volt az. Remek agancsa fényi ;tt, rfiintha arany bokor lett vol­na és ágainak fehér hegyé­ből fény csapott ki, mintha csodagyertyák égtek volna rajta. Tudom, hogy öröm­mel fogjátok olvasni azt a szép mondát, mely régen, nagyon régen játszódott le s mellyel azt szokták bizonyí­tani, hogy a régi hunok ro­konai a magyaroknak. Sőt mondják azt is, hogy a szé­kelyek egyenesen a hunok le­származottjai. A hunoknak is voltak mon­dái. Azok sokkal régebbiek, mint a magyarok mondái s igy mielőtt a magyarok mon­dáira térnék, elmondok nek­tek egy nagyon régi, több ezer esztendős mondát, úgy ahogy hallottam. * * * A székely szájhagyomány szerint hajdanában, amikor még tündérek laktak a föl­dön, három csodaszép tün­dér lakott Hunyad földjén: DÉVA, KALÁN és A­­RANY. Nagy szeretetben éltek együtt egy őserdő sű­rűjébe rejtett nagy szikla­­barlangban, amelynek nyílá­sát csodavirágok őrizték. Egy fényes holdvilágos éj­jel, amikor az erdőben az éj­szakai pillangókkal játsza­doztak, köztük termett a rossz szellem, akitől mindig nagyon féltek. Nem ismer­ték meg, mert csillogó a­­ranyruhába vált öltözve. Azt hazudta, hogy ő a hátszegi hegyek tündérkirályának fia. A hi székeny tündérkék igen kellemesen eljátszadoztak vele és nagyon megszeret­ték. De a rossz szellem meg­rontotta a három tündér bé­kés együttélését. Minde­gyiknek azt súgta a fülébe: —Téged szeretlek a leg­jobban, mert te vagy a leg­szebb és leghatalmasabb . . . Ne tűrd testvéreid zsarnok­ságát ! És a három tündér ver­­senygeni kezdett, hogy me­lyik szebb, melyik erősebb. Éjjel-nappal efölött vesze­kedtek. Egy nagy vesze­kedés közben igy szólt Déva, aki a legszerényebb, legsze­lídebb volt köztük: — Többé nem lakhatunk együtt. Mindegyikünk épít­sen magának várat és lakjék külön. — Jól van! Építsünk, — mondta Kalán. — Majd meg­lássuk, melyiké- lesz szebb, hatalmasabb. — Én aranyból építem és az enyém lesz a legszebb, a leghatalmasabb, mert az a* rany a legnagyobb hatalom a világon, — mondta Arany gőgösen. — Az enyém lesz a legerő­sebb, a leghatalmasabb, mert én vasból építem és a vas a világon mindennél erősebb, — szólt büszkén Kalán. Déva a dévai hegyre mu­tatott és úgy mondta: — Én ennek a hegynek te­tejére építem váramat kő­ből. Ha Isten megsegít, mire a nap háromszor kél, állni fog Déva "t ára. — Én felépítem két nap a­­latt, — mondta Kalán. — Két nap, — kacagott gúnyosan Arany. — Én reg­gel kezdem és estére készen áll az én szinarany váram. — De csak úgy, ha Isten segít, — mondta Déva. —Akár segít, akár nem, estére elkészül az én arany váram. — Vigyázz! — intette Dé­va Aranyt.. — Ne ijesztgess Istennel. Nem félünk tőle. Én senki­től sem félek ... Én vas va­gyok, az erő. — Én meg Arany, a ha­talom. És három nap múlva állt a három tündérvár a három szomszédhegy tetején. De egyszer csak elfeketedett a nap, nagy dörgéssel jött o­­lyan szörnyű vihar, hogy a föld háromszor megrázkó­dott. Amikor a vihar, föld­rengés elvonult és újra kisü­tött a nap: Arany és Kalán vára nem volt sehol. El­nyelte a hegy. Csak Déva vára állt rendületlenül, mert az Isten segedelmével épült. Kalán várának helyén fe­­ketevizü tó fakadt, amely most vasas-kénes vizű fürdő­hely. * * * Eddig tart ez a szép szé­kely monda. Jövőhéten el­mesélem Nektek a Csoda­­szarvas mondáját. Most pe­dig hogy nézegettem fiókom­ban a verseket, megakadt Józsi Bácsi szeme egy igen szép versen. — Necsak oh vassátok, hanem ha időtök Köszönetnyilvánítás —Verhovayak^bpfa— Alólirott elmulaszthatat­­lan kötelességemnek tartom, hogy a Verhovay Segély Egylet Vezetőségének, vala­mint a chicagói 37. Fiók' Tisztikarának a leghálásabb és legőszintébb köszönete­­met és elismerésemet tolmá­csoljam azért a humánus és lelkiismeretes eljárásért, a­­mellyel felejthetetlen férjem; PUHALAK JÓZSEF elhalá­lozása után járó biztosítási összeget gyorsan és hiány nélkül kezeimhez juttatta. Mindazok, akik még nem tagjai e hatalmas Egyesület­nek, szives figyelmükbe a­­jánlom, mert a Verhovay Se­gély Egylet valóban megér­­d e m 1 i összmagyarságunk teljes támogatását. Chicago, 111., 1937 aug. 31. Teljes tisztelettel: Özv. Puhalák József né lesz rá, tanuljátok is meg az alanti szép költeményt, me­lyet Móra László irt számo­tokra s a cime : ‘‘Szeptem­beri csengetyiiszó.” Fiú, lányka, kis dják, Sok-sok kedves kis virág», Köszönjetek el a nyártól, Melegcsóku napsugártól. Csengetyüszó szállva száll. Játék helyett munka vár. Hívogat az iskolátok, Szükség van már ott tirátok. A sok pad is lesi, várja, Mikor jön már kis gazdája. A térkép is de szeretné, Ha valaki becézgetné . . .--- Fiú, lányka, kis diák, Sok-sok kedves k|s virág. Menjetek már menjetek, Minden úgy hív bennetek! Fiú, lányka, kis diák, Sok-sok magyar kis virág, Iskolában minden percben Ima csengjen szivetekben. Égre nézve, Istent kérve Mind ezt mondja, mind ezt kérje: Sir egy ország sok-sok éve . . . Sir a földje s dolgos népe. Ezren bántják, páran szánják; Ezer éve mindjg árvák. Nincs is már más, ö velük, Csak Te, édes Istenünk! Azért kérünk szépen Téged, Szeresd a Te magyar néped. Emeld fel a félig holtat, Meggyötörtét, kiraboltat. Add vissza füvét, fáját, Ezeréves szent határát. Békességét, boldogságát, Régi álmát, édes álmát! — Szép, nagyon szép vers ez kedves Gyöngyfüzöim, s ha megtanuljátok s egy szép Verhovay szüreti mulatsá­gon el is szavaljátok, nagy örömet szereztek vele Józsi Bácsinak IF YOU DO NOT KNOW what kind of UFE INSURANCE YOU SHOULD HAVE than WE ADVISE YOU to PROCURE A WHOLE LIFE "CLASS A” CERTIFICATE ®----------------------------------------------------♦ KÉRELEM Augusztus 20-ikát, mint ha­tárnapot tűztük ki arra nézve, hogy leszavaztassuk tagtársain­kat és lapunk olvasóit: MELYIK A KEDVENC DA­LUK ÉS VÉGEREDMÉNY­BEN, HOGY MEGÁLLA­PÍTHASSUK MELYIK \ LEGKEDVELTEBB MA­GYAR NÓTA MAGYAR— AMERIKÁBAN? Elképzelheti mindenki, meny­­í nyi levél futott be az elmalt három hét alatt s a levelek egyre özönlenek még most is. Ne felejtsük el közel 36 ezer már a tagtársaink létszáma. ---­A közóhajnak eleget kell tehát tennünk, midőn a kedvenc da­lok uj határidejét 1937. SZEPTEMBER 30-ÁRA tűzzük ki. Tisztelettel: A VERHOVAYAK LAPJA SZERKESZTŐSÉGE Á------------­­---- -♦ TOLEDO, O. Fényes táncmulatság A Toledoban, Ohio szé­kelő 414-ik fiókunk ezúton hozza Verhovay tagok vala­mint a közel s távoli magyar­ság szives tudomására, hogy ennek a szezonnak legfénye­sebb mulatságát, szeptember 18-án, szombaton este rende­zi meg, a mindenki által is­mert SOKOL HALLBAN. A zenét VIRÁG JÁNOS messzeföldön előnyösen is­mert zenekara fogja szolgál­tatni. A rendezőség legfőbb törekvése odairányul, hogy ennek a táncmulatságnak sikere hosszú időkre emlé­kezetes legyen. WINDBER, PA. 33-ik fiók A fiók titkára ez utón kéri tagtársait, hogy a rendes havi gyűléseken okvetlenül jelenjenek meg s havi dijai­kat személyesen adják át ne­ki, mert gyermekektől ezen­túl néni fogad el befizetése­ket. MEGHÍVÓT A Verhovay Segély egylet 209-ik, St. Louisi, Mo. FIÓKJÁNAK NEGYEDSZÁZADOS Jubileumára 1937. SZEPTEMBER 26-ÁN Vasárnap délután 3 órakor A ST. LOUISI MAGYARHÁZBAN Elsőrangú műsor! Kitűnő ételek! ízletes hűsítők! — Pompás zene Értékes ajándékok! Belépőjegy 25«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom