Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-09 / 37. szám
I2-IK OLDAL 1937. Szeptember 9. Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA Amerikáról kérdezősködött Novak, holott egész másra volt kiváncsi. Az ajánlatra. Valami üzlet? Talán... nem valószínű ... de a külföldiek leleményesek ... — hátha? György aztán félrehivta egy sarokba, s ötölve, hatolva, mintha valami nagy szívességet kérne, rákezdte: — Kérem, Novák ur ... Vilma kisaszonytól tudom, hogy jelenleg nincs állása .. — Régen nincs ... — És én átérzem mi az, nem egyszer voltam magam is kereset nélkül. Családos emberre nézve pedig még nagyobb szerencsétlenség. Kérem, ne agassza a házbér:., a fedél az első... én kifizetem a házbért. .. akkor adja meg, amikor könnyen teheti... — Hát még ilyen ember is van a világon? A feje rázkódott, mintha jelezné: nincsen... nincsen... nincsen. — Köszönöm uram, köszönöm, Isten fizessé meg. Én megadom, becsületes ember vagyok mindig... nincs egy cigarettája?— tört ki belőle az elfojtott vágy. — Van ... parancsoljon .. György odakinálta neki összes cigarettáit. — Remélem, látjuk még, ■— mondta Novákné, mikor a vendég bucsuzáskor gyöngéden kezet csókolt neki. — Már holnap megnézem, hogy érzi magát Vilma kisasszony a . . . nagy séta után. Majdnem kicsúszott a száján, hogy “nagy ijedtség” Után, de niég idejében viszszakapta. Kiköszönt. Alig, hogy betette maga után az ajtót, Novák, akiből a vacsora és cigaretta más embert csinált, Vilmához fordult. — Nem tudom, ez az amerikai miféle ember lehet. — Megjelenése, ruhája urias ... de valahogy mégis félszeg. — Szerény, jóságos, — dicsérte Novákné. A szerénység nagyon is úri tulajdonság. — Nem úri ember — ha igazat mondott nekem. Bányász .. . egyszerű bányász. De talán csak finomságból mondta, hogy ne rösteljem előtte szegénységünket. Talán álruhás angyal.... Irén, a mindig elszontyolodott Irénke elkacagta magát. — Vilma! Te nagylány létedre hiszel az angyalokban? — Hiszek ... mától kezdve, mert akárki ő, Isten küldte. Segiteni akar rajtunk. — Az igaz ... —- mondta Novák. — Kifizeti a házbérünket. Istenem, Istenem hová jutottunk! Novákné némán tördelte kezét s arcán a két piros folt erősebben tüzelt. A jótétemény nagyon tiszta é^ nemes öröm annak, aki másokat részesit benne, de elfogadása szörnyen fájdalmas mindenkinek, aki nem született szegénységben. György szivbeli öröme se tartott tovább, mint amig szállodájába ért s ledőlt a pamlagra. Akkor rögtön vitázni kezdett önmagával. — Na, én jól csinálom teringette! A főorvos rám parancsolt, hogy fürdés után csak heverjek, oszt mind a bolond, bejárom fél Budapestet. Nem is tudom miféle nagyzási hóbort szállt meg, hogy segítséget Ígértem annak a szerencsétlen kislánynak, aki sajnálatraméltó i gyan, de akihez hasonló több is járkál Budapesten. Például a Dorka, akinek senkije sincs. Faluvégi bányász pedig csak belenyúl a zsebibe s fizet, mint katonatiszt. Szórja a dollárokat, mint a polyvát, mintha örökölte volna..,, holott ifjúságát s életerejét adta értük cserébe, naponta száz alakban reá leselkedő halál színe előtt. Hohó, Faluvégi uram . . . Mr. George Faluvégi, térj eszedre! Most főhet a fejed, hogy fogod könnyelmű Ígéretedet beváltani? A házbért kiguberálod. Csakhogy attul Vilma még családostul elpusztulhat, ha nem akad állása. Agya erősen dolgozott, mert György nem tartozott azok közzé a kedves szalmaláng emberek közé, akik egy szép felobbanásban mindent megígérnek, zsebre vágják a halálkodást. .. s úgy elfelejtik az egész ügyet, mintha hírét se hallották volna. — György nem először Ígért meggondolatlanul... de mindig férfiasán eleget tett, ha számára kellemetlenné vált is. Hirtelen egy név jutott eszébe. “Tanyai Péter.” — Igen, ő mondta a bucsuzáskor: “Akármikor Pestre jössz első utad hozzám legyen.” Még nem kereste fel, hiszen nem vette meghívását komolyan. Igaz, hónapokig kenyeres pajtások voltak ... de más a helyzet, mikor egy urat mostoha sorsa lesülyeszti a bányába s ott földijére talál, aki pénzzel, szívességgel segiti... és más mikor tehetsége, tanulsága felemeli.,. és megint újságíró az óhajában. Azért megpróbálja, felkeresi a Novák család érdekében. Egy újságíró szava messzire elhallatszik. Mi történhetik? Pofon semmiesetre se üti Péter, legfeljebb egy kifogással hidegen lerázza magáról. Vagy hisz el se kell hozzá mennie, telefonálhat, ilyenkor benn van a szerkesztőségben. Fel is hívta nyomban. Ott volt. Nemsokára hallotta a jólismert hangot. — Halló! — kissé nyersen ... azután örvendezve, amint nevét megmondta. Nagyszerű, Gyurikám! Ez aztán a meglepetés ... Persze, hogy el vagyok foglalva ... különösen este, d'e holnap azért együtt ebédelünk. Budán? Annál jobb... addig is: igazán nagyon, de nagyon örülök. György is örült, bármint hibáztatta magát elhamarkodott ígéretéért. Csak esze korholta. Lelke mélyén megcsendült egy végtelenül szelíd hang; az Ur Jézusé “Amit cselekesztek ezek közül egy gyel, vélem cselekszitek”. Igen, Krisztus urunk mondotta. Ha minden ember csak az eszére hallgatna, még kietlenebb lenne ez a világ, mint igy. Ördög vigye azt a néhány dollárt, hiszen úgyis családalapításra gyűjtöttem. Abból pedig semmi se lett. Már nem is bánom. Az ember könnyebben teng-leng, ha magános. Hátán végigborsódzott a hideg arra a gondolatra, hogy neki is lehetne egykor olyan nyomorba sülyedt családja, mint Nováknak. De nem... az nem lehetne! Ő Verhovay tag, felesége is tag lenne ... olyan rosszul nem mehetne sorsa, hogy a tagdijat be ne fizesse! ÉJFÉLI GONDOLAT Másnap együtt ebédelt Tanyaival a tabáni Nagy Diófában. Kitűnő székelygulyást ettek s iirmös-bor állt ellőttük. Mögöttük több mint 8 év, mely alatt nem találkoztak. Tanyai csinos férfi volt, fiatalabb persze ő se lett! György szerencséjére a belső ember mit sem változott, a viszontlátás örömét nem udvariasságból tette, hanem érezte is. — Megnősültél? — ez volt az első kérdése. György tagadólag rázta fejét. — Sajnos én sem nősültem meg. Nem is való riporternek asszony, de azért .. . hiányzik. Tudod-e György, mióta itthon vagyok, csak fafiitéses kályhát tűrök meg a szobámban. Mert minden darabka szén olyan hatással van rám, hogy nem tudok Írni. Borzongok, mintha az összes szerencsétlenül járt bányászok árnyai lebegnének körülöttem. — Ha mindenki ennyire sajnálna bennünket s ez okból fávajl tüzelne, meghalhatnánk éhen, — jegyezte" meg György józanul. Koccintottak. Régi dolgokat emlegettek. — Meddig maradsz Pesten Gyurikám? — Még vagy két hétig a Császárfürdőben kezelnek. — Nagyszerű! Akkor még többször is összejövünk. — Szívesen... ha ráérsz. Már a feketénél tartottak, mikor György végre szóba merte hozni az Erzsébethidon lejátszódott jelenetet, melynek szemtanúja volt. — Irtunk róla, — bólintoft Tanyai. A lányoknak szerencséjük volt! Ma egy anya ugrott a Dunába, a Lánchidról. őt kimentették, a gyerekeket elsodorta az ár. Sokkal súlyosabb dolog a tegnapinál. — Igaz. Hanem abba a tegnapi esetbe valahogy belekeveredtem s talán ki se tudok bonyolódni belőle segítséged nélkül. — No! Mond tovább. Elmondta. Tanyai figyelmesen hallgatta, fújta a füstöt. — Egészen rád vall Gyurikám. Mondhatom, nagy fába vágtad a fejszédet, mert Budapesten ma állást szerezni egy lánynak .., vagy akárkinek ... szinte lehetetlen. No azért ne hökkeny meg annyira s ne gondold, hogy cserben akarlak hagyni. El fogok követni minden tőlem telhetőt. — Pedig tőled sok telik, nagytekintélyű vagy, ennek a hire Amerikáig eljutott. — Minden inkább a véletlenen fordul meg. Tudod, hogy a Dorka egészen jól járt? — Semmit sem tudok róla, csak annyit, hogy ő indítványozta az öngyilkosságot. — Nem is akart lemondani róla, még szinleg se, — azért nem engedték el a főkapitányságról. Ámbár a kicsikart Ígéretet aligha tartják magukra nézve kötelezőnek a kétségbeesettek! Némelyik “lemond” az első szóra, elengedik, aztán pár óra, nap vagy hét múlva mégis ott fekszik a törvényszéki orvostani intézet tetemnézőjében. Dorkát a detektívek szobájában őrizték, ebédet hozattak neki s a jövő menő detektívek elbeszélgettek vele. Kivették belőle, hogy apja orvos volt, sőt jómódú orvos. Anyja meghalt a háború alatt tífuszban, apja visszatért a háborúból, a bolsik terrorcsapata kínozta agyon, mint ellenforradalmáét. Dorka egyedül maradt, mert rokonai egytől egyig elszegényedtek s nem törődtek vele. — Lassanként eladogatta örökölt ékszereit, bútorait. Tanult babas, nyakkendő és lámpaernyő készitést, kézimunkázott, volt szobalány egy orvosnál, fogadókisasszony egy ligeti fényképésznél, — mindenünnen kikopott, mert mindenki arra hivatkozott, hogy kénytelen kiadásait csökkenteni. Utoljára már lakása se volt s utóbbi időben földre vetett fekvőhelyéért se tudott fizetni. Éhezett. — A szegénység borzasztó! mondta. — De még szörnyűbb a velejáró piszok. Nem azt nem birja elviselni olyan lány, aki 15 éves koráig fürdőszobával rendelkezett. (Folytatjuk.) JOHNSTOWN, PA. 8-IK FIÓK Felhívás a 8ik Fiók felnőtt osztályának tagjaihoz Ezennel tudmására hozom a tagságnak, hogy a szeptember 12-iki rendes havi gyűlésre — hacsak nem beteg, vagy dolgozik — a havidijaikat ne küldjék be mások által, hanem személyesen jelenjenek meg azon, mivel ezen a napon a fióknak olyan fontos ügyei várnak megvitatásra és elintézésre, melyek feltétlenül megkívánják a személyes megjelenést. Többek között egyik legfontosabb lesz a még fel nem épített lakóház ügyének megbeszélése, tehát* nagyon kérem az igen tisztelt Tagtársakat feltétlenül jelenjenek meg ezen a gyűlésen, hogy a fentemlitett ügy végleges elintézésénél valamennyien együtt legyünk. Ezen felhívást azért adjuk hivatalos lapunk utján tudomására a tagságnak, hogy az esetleges gyűlés utáni, avagy a gyűlésen meg nem jelent tagságnak a határozat elleni “kritizálásától” mentve lehessünk. Tagtársi tisztelettel Erdélyi Pál, titkár ELADÓ OHIOBAN Canton, Alliance és Salem között két szomszédos farm. ---- Együtt 197 acres. --- Földmiveléshez és állattenyésztéshez értök, vagy nyaralókat tartók részére kincsesbányák. ---- Patak a farmon; ---kitü nő erdőség vadászat — és tőszomszédságában a Lake Placentia halászat és fürdőzés céljaira. A KÉT FARMOT ESETLEG KICSERÉLJÜK EGY MEGFELELŐ PITTSBURGH-KÖRNYÉKI TEHERMENTES FARMMAL! — Felvilágosításért Írjon erre a címre: Farm-owners: 210 Virginia Ave., Sta. 11. ---- Pittsburgh, Pa. •KKMKMKKKKKKKKKKKKKKKKKKI ELADÓ FARM 98 akeres farmomat, jutányosán eladnám Clayton, Del.-be. A farmon van 9 szobás ház, nagy istálló, uj csirke ól és uj szekér-szin, stb. — Érdeklődők Írjanak JOHN STARK, 167 East 90th Street, New York, N. Y. v
