Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-09 / 37. szám
to-* >UU1 1937. Szeptember 9. JÁVOR PÁL ÉS A VERHOVAY KÖVETEK — Kundstadt Ernő — Vírhoimok Japja= hírek a szülőhazából Kiút Budán, a Déli vasut pályaudvarának közelében van a Kékgolyó ucca. Csendes, tipikus budai tájék: egyik oldalán régi sok és kedves emlékeket visszahozó budai házak, a másik oldalon nagy, modern és kényelmes paloták sora em lékezteti a bolyongót arra, hogy a huszadik század technikai előnyomulása a budai uccák kedves romantikáját is áldozatául vette. Ks itt a bérpalotás oldalon van egy kedves kis otthon, az amerikai polgár igénye és Ízlése szerint berendezett, a sok munkát de ugyanakkor a megelégedést is visszatükröző különítmény... Jávor Pálék otthona. Szent István napja délutánján voltunk Bencze főtitkár és szerénységem hivatalosak a Budapesten élő de azért mégis M agyar-Am erika legnépszerűbb magyar emberének vendégéül. Még a kora reggeli órákban, mikor a Mátyás király templom közelében vártuk a világhírű Szent István körmenet megkezdését, vagy 50 amerikai magyar tudomást szerezve meghívásunkról- velünk akart tartani és csak nagynehezen tudtuk velük megérteni, hogy a tisztelet és ragaszkodás megnyilvánulását ily módon nem igen lehet kifejezésre hozni. Délután 3 óra felé csöngettünk be Jávorék lakásába. A szobaleány fogadott, de ugyanakkor megjelent Mrs. Jávor egy másik ajtón át és a kis szőkeliaju, igen kedves magyar asszony mosolyogva üdvözölte a nagy Verhovay Egylet filmbarát* jainak küldöttségét. Alig foglaltunk helyet már is előttünk ált Jávor Pál, ugyanaz a Jávor Pál, aki sok-sok ezer külföldön élő magyar emberben megörökíti a már kihaló magyar érzést, aki az öregedő magyar szülők külföldiesen gondolkozó gyermekeit megtanítja szeretni arra ami magyar. Az amerikai magyarság, a magyar filmek barátai már nagyon régen megszerették Jávor'Pált a művészt, de ha ezt az egyszerű amerikaiasan gondolkozó, a világsikerektől meg nem hódított embert mint magánembert is megismernék úgy talán még jobban még melegebben beszélnének róla. Otthoni, már mint amerikai módra előkerültek a “Camel” és “Lucky Strike” cigaretták és egy jó kis hazai, de az amerikai gyártmánynál jobb whiskey és Jávor Pál, a Mrs. (aki külömben is a titkárnői, autóvezetői és jó feleség hármas szerepét kitünően tölti be), Bencze főtitkár és cn két jó órát elbeszélgettünk. Jávor Pál a munka embere (ezt nagyszámú filmjei is igazolják) a mindennapi munkáé, de azért talál időt magának arra. hogy családjával az élet szépségéből is kivegye részét. Szeret golfozni, úszni, szereti — tehát nemcsak filmen — a cigányzenét és szereti a peki küldött — nagyszámú — leveleket megválaszolni. Dolgozó szobája tele van könyvekkel, jó magyar festményekkel és tisztelői ajándékaival. Itt fog helyet foglalni a Verhovay követek egyszerű megemlékezése, a piros, fehér és zöld' Verhovay sapka, melyet a művész nagy szeretettel köszönt meg mint igen kedves emléket. Jávor Pálnak az embernek és mint a művésznek ábrándjai nincsenek. Előre átgondolt tervei vannak, melyeket azután szorgalmas munkával és kitartással végre is hajt. Most egy terven dolgozik és az. hogy az Egyesült államokat meglátogassa. Ide azonban nem az ábránd viszi, nem Hollywood a célja, hanem odavágyik abba a nagy vagy kis városba, ahol magyarok laknak, oda a bányatelepekre ahová már eddig is örömet és szép emlékeket küldött filmjei révén. Búcsúzunk Jávor Pál azon ígéretével, hogy 1938 év szeptember havában viszonozhatjuk mindnyájan azt a baráti vendégszeretetet meT lyet most nála élveztünk. Előkerül a töltőtoll és a nagy magyar művész örömmel Írja, hogy “A Verhovay Segély Egylet sok ezer főnyi tagjainak, az 1938. évi személyes megismerkedés reményében, igaz magyar baráti üdvözlettel JÁVOR PÁL” Bpest, 937. aug. 20. VIZ NÉLKÜL nincs belterjes gazdálkodás! — Ennek az igazságnak felismerése vezette fel a Nagy Magyar Alföld csatornázásának kérdését odaát óhazában. — A termelés fokozása elsőrangú gazdasági érdek, de ezt Magyarországon már csak többtermeléssel lehet elérni. Régebben a vadvizek lecsapolásával uj és uj területeket adtak át mezőgazdasági termelésnek. Ma már erről Csonkamagyarországon nem lehet szó. Most már csak egy lehetőség van: a meglévő területen kell többet termelni. És ennek egyik legcélravezetőbb módja: a csatornázás és az öntözés. — Ennek érdekében hívta életre a magyar kormány az Alföldi Öntözési Bizottságot és a csatornázási ügyek kormánybiztosává kinevezte Kállay Miklóst. Az első lépések tehát már megtörténtek, tervek, elképzelések élnek már, a megvalósulás azonban még igen távoli álomkép. * A SZENT ISTVAN-NAPI ÜNNEP az idén talán minden eddigit felülmúlt szinességében, mozgalmasságában és tömegeiben. Nemcsak a magyar vidék, hanem sokezer külföldi is résztvett a hagyományos Szent-Jobb-körmenetben. Katonazenés ébresztő köszöntötte a főváros népét és vendégeit, akik között ott voltak Verhovay követeink is. A hatalmas körmenet a Zsigmond kápolnától indult el, hol üvegszekrényben van elhelyezve Mária Terézia szinarany-szekrénykéje s ebben nyugszik a Szent Jobb. — A l'rörmenet a koronázó főtemplom felé haladt. A Mátyás templomban Serédi Jusztián hercegprímás pontifikálta a zenés nagymisét. Utána a végelláthatatlan körmenet végighaladt a Vár utcáin. A Szabadság-téren hangzottak el az ünnepi beszédek. Nagy sikere volt az idei Szent István-nap újdonságának: a főváros tizenkét forgalmas helyén a leghíresebb cigányzenekarok adtak térzenét. Valamennyiüket óriási közönség-gyürü vette körül és minden egyes nótájukat lelkes tapssal köszönte meg a nemzetközi hallgatóság. Délután nagy élet uralkodott a Szent István városban, ahol a Szent István bazilika templomi búcsúja után nagy tömegekben lepték el a külföldiek az árusok sátrait és sok emléktárgyat vásároltak. Este pedjg a Dunapartra vonult Budapest egész népe és vendégserege, hogy megnézzék a fényszórók játékát és a tűzijátékot, mely ez idén jobban sikerült mint tavaly. * BETHLEN ISTVÁN, — Magyarország volt miniszterelnöke a Pesti Naplóban feltűnést keltő cikket irt. Cikkében mindenek előtt azt hangsúlyozza, hogy húsz év alatt bebizonyosodott: 'a nemzetnek nincs szüksége a diktatúra mankójára. Nem parancsoló Führerekre, hanem a nemzeti közvéleményt vezetni képes parlamenti és többségi vezérekre van csak szükségünk. Alkalmazkodnunk kell Európa életformáihoz, anélkül azonban, hogy saját nemzeti önállóságunkat és különlelkiségünket feladnók. Óriási tévedésnek mondja ait a hitet, hogy államforma tekintetében — Olasz- és Németország példáját kell követni vagy belpolitikai berendezéseiben e két országhoz kellene alkalmazkodnia Magyarországnak. Cikke további részében azt fejtegeti, hogy Szent István magyar államot alapított, de nem úgy, hogy az itt élő, vagy általa idetelepitett nem magyar népeket erőszakkal megmagyarositani törekedett volna, sőt ezek mindegyikének a nemzeti autonómiáig terjedő privilégiumokat adott, meghagyta nekik kultúrájukat, nyelvüket, sőt közjogi különállásukat is és igy illesztette be őket a birodalom egységébe. Szent István állama lelkünk asszimilációjában kereste az itt élő népek összefogását. Magyarország területén, amelyen a történelem évszázados vérzivatarai össze-viszsza dobálták a népeket, nem lehet tisztán nemzetiségi elv alapján államokat alkotni. Szent István birodalma föderalisztikus összefogás mellett támadhat fel, mint a Duna-Tisza medencének a Kárpátok által övezett geográfiai, gazdasági, történejem politikai és kulturális egysége, amely a kebelében élő népeknek módot ad arra, hogy saját anyanyelvükön, saját szokásaik Szerint boldogulhassanak. Azt fejtegeti ezután Bethlen, hogy a Duna-medence rettentő feszültségeknek vált szinterévé, amelyek Európa békéjét minden pillanatban lángba bonthatják. A feszültségeknek előbb-utóbb robbanásra kell vezetniük, ha a status quo fenntartása érdekében felsorakoztatott erők valamelyik pontján valamikor egy sróf meglazul és a diplomácia által létrehozott mesterséges egyensúly megbillen. A fegyverkező Anglia uj Európa rendezésének a kulcsát tartja kezében. Anglia érdeke abban áll, hogy végleges és nyugodt állapotok teremtessenek, megszűnjön a Dunamedence veszedelmes tűzfészek lenni. Az uj rendezés vissza kell, hogy adja a Kárpátoktól övezett medencének egységét, megadván minden itt élő népnek a magáét, összefogva őket a közös európai kulturmunkára. * ECKHARDT TIBOR, a független kisgazdapárt elnöke nagy beszédet tartott, melytől visszhangzik most az egész Ország.---- Nekünk erőszakos szavazatok nem kellenek, — mondotta többek közt. — Nekünk öntudatos magyarok kellenek. A mi harcaink arra irányulnak, hogy ne háborgassa a magyar népet senki abban, .hogy a .maga .politikai meff&yözödését szabadon juttassa kifejezésre. Azért harcolunk a becsületes titkos választó jogért, mert a titkosság: biztonság a nép számára, hogy politikai véleményéért senki erőszakot szenvedni nem fog. — A múltban láttuk — folytatta Eckhardt — Hogy egyik kézzel adják a jogot a népnek, a másikkal pedig fejbeverik, mert éT- ni mer a jogával. Pedig a magyar népet megilleti, hogy meg legyen a joga az ország dolgaiba való beleszóláshoz. A falu népét aránytalanul nagy terhek nyomják s ezzel szemben alig van joga. A becsületes, hazafias, törvénytisztelő állampolgárok nevében követeljük a magunk számára az állampolgári jogok teljességét, mert másodosztályú emberek nem akarunk lenni. MEGOLDÁS — Annyi gondom van, hogy hetek óta egyetlen éjszaka sem tudok aludni. — Hogy birja ki? — Úgy, hogy nappal alszom. OLVASÁS KÖZBEN Olvasgatva a “Verhovayak Lapja” 36-ik számát egy nyilatkozat tűnik szemeim elé. Révész Kálmán és Varga J. Mihály kpi. tisztviselők, tagtársaim neve szerepel a nyilatkozat alatt, mint aláíróké. A magam részéről csak annyit ki vánok hozzászólni, hogy 29 esztendeje vagyok Verhovay tag, de még a Verhovay Egyletnek nem volt egyetlen egy főtisztviselője sem, akit nagyságos urnák kellett volna szólitani. És én meg vagyok arról győződve, hogy a Verhovay tagságban mindig lesz anynyi önérzet, hogy “nagyságos urakat” nem fog a Verhovay központba beültetni. Engem nem fűz Daragó József központi elnök tagtársamhoz sem barátság, sem rokonság: de ismerem elnökünket személyesen, beszéltem vele több alkalommal, több alkalommal megfordultam a Verhovay portán, de soha sem tapasztaltam azt, hogy kpi. elnökünk elvárná akármelyik tagtársától, hogy őt nagyságos urnák tisztelje. Aki esetleg kételkedik a fenntiekben, bármikor bemehet a Verhovay központba és ha úgy fog köszönni, hogy “Jó reggelt Józsi bácsi, vagy Kálmán bácsi” azt is szívesen fogadjjik. Azt hiszem, még egyetlen egy tag sem köszöntötte másként Daragó József tagtársamat ---- mint “Főelnök ur.” Ez pedig jár neki. New Brighton, Pa. 1937 szeptember 4. VESZTROCZI JÓZSEF
