Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-03 / 27. szám
12-ik oldal 1937 julius 3 Irta: Szentirmai Mártha (2-ik folytatás) — Takarodj! — mordult rá az öreg, mert nem hitte, hogy megteszi. — Ne hagyj itt! — rimánkodott húga. — Ne rijj lelkem... Felelte a gyerek. Mer apagyilkos is van. Én nem akarok, az lenni, pedig tán ha maradnék .. . akkor sirathatnád veszendő lelkemet! Még napszállta előtt elment, botjára akasztott kis batyuval. — Majd visszagyiin, ha korog a gyomra! — _ szólt oda apja a zokogó Sárinak. Tévedett. Egyszer, 'kétszer hallottak hirt róla. Tóth gazda látta Zalaegerszegen liszttel telt zsákokat cipelt ki á gőzmalomból egy széleskocsira. Talán egv péknél kocsiskodott. — Jobb igy, mint otthon? — kiáltotta neki oda. — Sokkal! — kiáltott hetykén vissza. Máskor Herepeg gazda találkozott véle Budapesten, a Ligetben. Meg-nem szólította, mert valami kisaszszonyformával ment. Sárika sokáig bánkódott bátyja után, többek közt azért is, mert nekik együtt kellett volna esküvőre menni, kerkai szokás szerint. Ott ugyanis, ha gyerek meg lány van egy családban és nem nagyobb - köztük a korkülönbség 4—5 évnél, vagy a gyerek várja meg, mig húga eladóvá cseperedik, vagy a lány várakozik, mig bátyja házasodhat s egyszerre lakodalmaznak. Szép lány volt Sárika, egyenes derekú, magas, fehérbőrű, okosszemü, — nemhiába, hogy egy tudós ember mondta, aki sorba járta a kerkai házakat s mindenféle ócskaságot vásárolt, aminőt arra felé gyakran vet ki az eke a földből. Igen, a tudós mondta: — Szépfajta nép lakik Kerkán, meg a többi göcseji faluban. Talán mert az itt letelepedett ősmagyarok nem keveredtek tatárokkal, kunokkal, törökökkel, rácokkal, mint hazánk más vidékein. No de akármilyen mutatós hajadonná fejlődött Sárika tizenhétéves korára, nem ok nélkül félt, hogy pártában marad. Nem számíthatott rá, hogy zsugori apja illően kiházasitsa, vagy az ura huzza melletfe az igát s tűrjön neki. De mivel felőle nem az volt megírva a csillagokban, hogy vén leány maradjon, egészen más történt. Volt Faluvégi gazdának egy csökönyös lova, amelyiket sokszor megvert. Egy hajnalon is mikor sehogy se bírta elindítani a trágyás szekérrel. Mindig visszahőkölt a kapunál, ő meg mind nagyobbat sózott rá az ostorral. Egyszer csak a ló homlokon rúgta s felröhögött, mikor az ember némán elnyúlt. Vannak ilyen bosszúálló állatok. Sokan kisérték ki Faluvégi gazdát utolsó útjára, kevesen sajnálták. Szép vagyon maradt utána s ezért hivatalos, utón is keresték még kiskorú fiát, de nem találták. Pedig Sárika is beletétette az újságba (a tanító ur tanácsára), hogy jöjjön haza! Ámbár ő nem igen érezte árvaságát, tulon túl is körülvették az olyan anyák, akiknek legényfiuk volt, meg a legények. Bekecs Lajoshoz húzta a szive, akivel azelőtt is rá-rápillantottak egymásra a templomban s jó szót is váltottak, ha alkalom adódott rá. Már be volt kötve Sárikának a feje, mikor Amerikából levelet kapott. György bátyja irta. Öröm is volt benne, bánat is. Öröm, hogy él, bánat, hogy olyan messzire szakadt! Meg bányában kockáztatja életét! Válasz persze nyomban ment neki. Jöjjön haza, vegye át anyai, apai jussát. De ő azt felelte, hogy egy ideig künn marad, mert nagyon szépen boldogul. Egyelőre legyen az ő részének haszonélvezete a Sárikáé. Azután a két hü testvér levelezett, mig össze nem kavarodott az egész világ. Mert amikor György elmulatta a hizó árát, még csak 1905-öt Írtak és 1914- ben kitört a világháború könnyel és vérrel öntözve mindegyik harcoló ország földjét és rettegéssel terhelve olyan családok napjait, akik a megszakadt postaforgalom folytán hirt nem hallhattak egymásról. Bekecs Lajost Isten hazasegitette, pedig mindig frontszolgálatot teljesített, Montenegróban, a Doberdón és Erdélyben. Felesége pedig megmutatta, mire képes egy okos, ügyes, dolgos, hűséges aszszony K nemcsak fiát nevelte szépen, hanem gazdaságukat is gyarapította, mig sok más kerkai gazdaság aszszonykézre maradva hanyatlott, pusztult. A háború befejeztével megint irt Faluvégi György sőt szeretet-csomagot is küldött húgának, aki pedig nem szenvedett hiányt semmiben. És most haza látogat, ha igaz lesz. Nagy eset! Ezt gondolta Lisztes, á csesztregi levélhordó, mikor visszafelé igyekezett a kerecgi majorból a turósdereje irányába. Kitűnő étvágyát növelte a jó ebédre való kilátás. Elég gyakran részesült a szépasszony főztjéből. Bekecsné vendégszerető volt. Talán természeténél fogva, talán okos asszony létére igy akarta feledésbe menteni apja zsugori hírét. Még a tűzhely körül sürgölődött, azon jártatta most az eszét, mik is voltak bátyjának kedvenc ételei? Gödölle, jó hagymásán,, meg tejbefőtt hajdina kása... no meg pörkölt, akár birkából, akár marhából. Csakhogy apjuk életében ritkán került hús az asztalra, .akkor is egyik nézte, a másik látta .. jóllakásra nem volt elég. Csapódott a kis kapu, Bekecs gazda érkezett meg a kis kutya majd megháborodott örömében, akkorákat ugrott, hogy rekorder lehetett volna kutyáéknál. Gazdája megveregette hátát, megvakarta füle tövét. , — No most mán nyughass ! Benyitott feleségéhez, aki ragyogó szemmel fogadta köszönését. — Mér nézel rám úgy, mint a kutyára? Ez a kérdés Bekecs kedvenc tréfája volt, — aki nem érti el, meghökken és szabadkozik, hogy nem úgy nézett! Sárika nagyon jól tudta, mi a helyes felelet.-— Emberre se tudok más szemmel nézni mint a kutyára ! De most egyebet mondott. — Gyuri irt! Két hét múlva itthon lesz! — Hál istennek! E mán nagy újság! Örvendezve néztek egymásra. György és sógora iskolatarsak voltak, de ettől eltekintve, az olyan sógor aki saját jussának haszonélvezetét átengedi húgának s akiről fel lehet tételezni, hogy inkább boz, mint visz, valószínűleg mindenütt szívesen látott vendég, amerre emberek élnek. — És házasodni akar— itthon. Nem tudom, kit kék neki kommendálni, kedvire valót. — LIászen van itt özvegy, meg özveg'y menyasszony éppen elég, válogathat köztük. — Hová gondolsz? — iitődött meg Sárika. Fiatal jányra számit ii, nem idősre, se özvegyre. Megírta! — Akkor . . . bajos dolog. Jányok aligha kapnak majd utána! — Mit beszélsz? Én még nem láttam Kerkán nála kiilömb legényt! — Én se. De hát ne felejtsd — egyidősek vagyunk és nekem tizenkétesztendős fiam van. Gyuri felett is eljárt az idő. Verhowyakjgpja — Ha ma meghalnék, holnap lányt kapnál te is, •— el* lenkedett Sári. — Meglehet, — de én Kerkán lakom, nem vinném Amerikába. Szép jány, dögös" jány itt is megleli párját. Biztattad Gyurit? — Persze. Csak nem ronthattam el a kedvit, akkor tán haza se jött vóna... vallotta be Sárika elszontyolodva, mert belátta, hogy az urának igaza van. Aztán meg semmit se lehet előre tudni. Hátha mégis megakad egy lány szemé rajta, vagy neki tetszik meg vala" mék fiatal özvegy? Kamarásné alig fertály esztendeig élt az urával. — Esziinl<-e mán? — dobogott be a Lajcsi gyerek aki egész délelőtt kukoricát morzsolt a félszerben, közben bele-belepillantgatva a detektív regénybe és cigarettát sodorva magának. (Nem volt még rászabaditva a donhányzásra, de gyakorolta.) Bekecsné kitálalta a kolbászos bablevest, csak a Lisztes postás részét hagyta a tűzhelyen. TERVEZGETÉS Az Aquitania kifutott a végtelen vizre, csillagtalan éjszakába, borús, szélviharos kedvezőtlen időben. Ragadta magával a minden rendű és rangú emberek sokaságát, akik nyelvben, korban, szemben különböznek egymástól, de abban egyformák, hogy valami nagy érdek, erős vágy vonza őket egyik világrész partjától a másikig. Egyik utas menekül valamitől, a másik fut valami után. Sok kacagás hal el majd, titkon hulló könriyek száradnak fel, mig Európában kiköt a hajó, melyet dobál a prédával soha be nem telő tenger. A szél mintha azt iivöltené: — Ti nyugtalan bolondok, mért nem maradtok veszteg a biztos szárazföldön, a Sors keze utolér mindenütt! A szél szavára kevesen figyelnek az első osztály utasai közül. Nekik sok más szórakozásuk van az egész utón. Faluvégi György másodosztályú kabinjában hever s gondolkozik. Tizenöt év óta talán először ilyen hosszasan. Hiszen máskor azonnal elnyomja az álom. Jólesik a heverés annak, aki évekig napról-napra törte a szenet, görnyedtem bokáig érő vizben. Tagjai persze sajognak, de enyhülést vár a pihenéstől s Budapesten majd alapos kúrát tart valamelyik gyógyfürdőben. Megteheti. Háromezer dollárja van a hajójegyen kívül s tudja, hogy Magyarországon dollárokon olcsón lehet élni. (Folyt, köv.) MOZILÁTOGATŐ. A nyári szezon alatt “Mozivilág” rovatunk szünetel, ősszel azonban újra megkezdjük azt. A lapot természetesen pontosan küldeni fogjuk hétről-hétre. Örvendünk annak, hogy a magyar mozi hozta vissza a magyarok közé. A “VERHOVAYAK LAPJA” pedig táborunkba. NAGY K. ISTVÁN. A verseny feltételek kiírása alkalmával olvashatta, hogy a nyerteseknek a hajójegyet fel kell használniok s azt se át nem adhatják, se el néni adhatják, sőt egy másik hajóra sem cserélhetik ki. Az illető nyertes tehát tévesen informálta Önt a dolgokról. Ha nem mehet a társasutazással, akkor a sorrendben következő kapja a jegyét. BALESET BIZTOSÍTÁS. Hivatalos lapunkban nem egyszer ismertettük a “Double Indemnity” biztosításunk részleteit. Leveléből azt vesszük ki, hogy erről a tárgyról szóló cikkeinket, ismertetéseinket, értesítéseinket figyelmen kívül hagyta. Havi 25 cent ellenében Ön is megkaphatja ezt a biztosítást s ha halála baleset következtében állana elő, úgy örököse kettőezer dollárra lesz jogos. A halálnak azonban a balesetet követő 90 napon belül kell bekövetkezni. Pl. egy olyan ta-^ gunkat, akinek “Double Indemnity” biztosítása is van elüti egy autó júliusban s a szenvedett sérülések következtében szeptemberben elhal — az örökös ezer dollár helyett kettőezer dollárra lesz jogos. KOVÁCS AMBRUS, N. Y. — Mind a huszonöt győztese tagszerzési versenyünknek teljesen ingyen kap vasúti és hajójegyet New Yorktól—Budapestig és viszsza Budapesttől—New Yorkig. Julius 24-én indulnak a North German Lloyd “Európa” hajóján s a Verhovay Társasutazás résztvevői lesznek ők is. Az eddigi jelek szerint 150—200 tagból áll majd a társasutazás. Pittsburghban eddig, a 25 győztesen kivül 21 hazautazó magyar váltotta meg jegyét erre a hajóra. Sokan mennek Clevelandból, Detroitból és New Yorkból is. Most még nem tudjuk lesz-e hivatalos búcsúztató New Yorkban, tekintettel azonban arra, hogy a győztesek között van egy new yorki tagunk is, Gálya József, a 83-ik fiók tagja, úgy gondoljuk, hogy a New Yorkiak csinálnak búcsúztatást. Szép ünnepség lenne, hiszen a 25 győztesen kivül, a társasutazás résztvevőinek mindegyikére számíthatna a rendezőség. COLUMBUS, OHIO a 129. fiók titkára ez utón is értesíti tagtársait, hogy gyűlések julius, aug. és szeptemberben nem lesz* nek s minden hó második vasárnapján d. e. 10 és 12 óra között a tagdijak lakásán: 300 Hinman Ave., befizethetek.
