Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-03 / 27. szám

2*ik oldal 1937 julius 3 <$>­Kerületi szervezőink Alberty Lajos, Box 12, Station B., Dayton, Ohio Barna Lajos, 3540 N. Fremonth, Chicago, 111 Cher, J. Ferenc, 652 So. 18th St., Newark, N. J. Cibolya József, 426 Main St., Dickson City, Pa. Cincel Lajos, 1215 West Street, Homestead, Pa. Fiilöp János, P. O. Box 1173, Pittsburgh, Pa. Gondos Sándor ifj. Box 2644, Firestone Station, Akron, O. Gyulai Sándor, 9051 Dearborn Ave., Detroit, Mich. Kovács Péter, Box 755, Pocahontas, Va. Molnár Lajos, 30---64---5th St., Astoria, L. I., N. Y. Takács Miklós, 129 Military Rd., Buffalo, N. Y. Tamás Sándor, 8637 Buckeye Rd., Cleveland, Ohio. Toth György, 1436 Sunnymede Ave., South Bend, Ind. Simo Mihály, 647 South Webb St., Alliance, Ohio. AZ KERÜL BELJEBB AZ AJTÓN, AKI ELŐBB TESZI KEZÉT A KILINCSRE! (Folyt, az előző oldalról.) rolják fel a magyar paraszt sorsát, hogy azok a kapcso­latok, melyek minket hozzá­juk fűznek még erősebbek legyenek és még több szim­pátia ébredhessen fel Ma­gyarország iránt itt Ameri­ka szabad földjén. Ha mindezeket elérjük s az Ígéretek nemcsak a pusz­tába puffogó szavak lesznek, akkor felcsendül a költő sza­va ideát és odaát is: ‘‘Hisszük, hogy lesz még aratás s nem sorvad el a ma aszottan! Hiszünk a zendülő kalászban s az aranytitku asztagokban! A verejtéknek balzsamában, á rög és a vér erejében, Uj ezredév fogantatásában, a magyar anyák szent tejében!” DARAGÓ JÓZSEF Napsugár és felhő Miután * “Tótágas” mindig jeligézih, tehát ez néha itt is meg­engedhető. E heti rovat jeligéje: “Üsd, vágd nem apád, csak a fe­jét, hogy meg ne sántuljon!” Igen is kérem alásan, ez nem ígérkezik valami lélek emelő cikk­nek. De hát az lélek emelő, a­­mikor az ember nem lát mást a lapokban, mint hogy milyen szé­pen püfölik egymást a munkások, mert a kapitalisták kizsarolják őket, nem adnak tisztességes munkabért ? “Haj, haj,” sóhajtottak fel a munkaadók,” hol vannak azok a régi szép idők, amikor igy sztráj­kok alkalmával szépen belegázol­­tattunk rendőrökkel, gangszterek­­kel, lovas kozákokkal a “nevelet­len” munkások tömegébe, amikor összezúzott testek halálhörgése elvette a munkások kedvét egy időre, hogy ellenünk, kegyes mun­kaadójuk ellen fellázadjanak.” Miközben keservesen lamentáltak ezen szép idők elmúlása fölött egyszer csak a homlokukra bök­tek* “Hopp, ni ni, hát az A. F. L. és a C. I. O. mire valók?” Nagy­szerű taktikát eszeitek ki. Egyik fele elkezdett udvarolni Green­­nek a másik fel~ pedig Lewis-nek. A következményt nem kell ismer­tetnem, az újságokban mellékelt ábrák mutatják. Csülökre magyar, kié lesz a hatalom? Ekkurátosan igy szokták csinálni a háborúkat is. Amikor a népek már igen el­kezdenék nemzetközizni, akkor mindig kieszelnek valamilyen jó hazafias ürügyet egymásra uszi­­tani őket és olyan szépen összelö­­vőldözik egymást, mint a pinty. És ti kedves öntudatos munkás felebarátaim olyan gyönyörűsége­sen püfölitek egymást most is, hogy a kapitalisták nyála kicsor­dul a kéjes látványtól. Hogyne, a­­mikor ezt elintézik'most maguk a munkások ingyen, nem kell nekik drága pénzen gangsztereket im­portálni. Csodálatos azonban, hogy se Green, se Lewis, se ezek alvezéreik fejét nem verik be. Nekik több eszük van, mink pél-Verhovay testvéreink kö­zül — főként az idősebbek — uton-utfélen azt hangoz­tatják, hogy egyesületünket meg kell tartani magyarnak s magyarságunkból ne en­gedjünk egy jottányit sem. A napokban kint voltam egy szép magyar pikniken s ott is erről folyt a szó s mint smaragdzöld pázsiton tova­rohanó patak, úgy csobogott a beszélgetésük. Vitatkoz­na k, argumentáltak, már mint ez a fák hüs árnyéká­ban a jó frissen csapolt sör mellett szokás minálunk, de alig akadt valaki, aki az el­mondott dolognak a mélyére tekintett volna. -— Mert hát ne felejtsük el, hogy nagy különbség van e két fogalom dául Hunyadinak volt, aki a sere­ge élére állva “Utánam” kiáltás­sal vezette katonáit a pogányok ellen. A mai vezérek sokkal oko­sabbak, ők az egységfront há­tulját egészségesebb vidéknek tartják, azért azt kiáltják, hogy “Előre,” nem utánam. Ha én ilyenkor oda állnék elé­­betek és szeretettel kérnélek tite­ket, hogy gondoljátok meg, Isten képére teremtett emberek va­gyunk, akiknek észt és gondolkozó tehetséget adott teremtőjük, :sak használni kell, hogy ezt a kérdést el lehetne intézni emberekhez illő komoly módon fejbeverés nélkül is, ne ilusztráljuk ilyen utálatos képekkel gyermekeinknek az “ösz­­szetartás” és egy jobb jövőért való küzdelem szent eszméjét, akkor biztosan volna köztetek, aki oda kiáltaná hogy “Mi az anyja kinját papol az ottan”. Azért, ha a kapi­talisták kutyaszámba se vesznek titeket, hanem nyomorban tarta­nak munkátok mellett, amikor ők meg 30-40 ezer dollárt elkölthet­nek egy estélyre, nektek meg néha nincs egy pár dollárotok orvost hivni beteg családtagotokhoz, ak­kor csak üssétek egymást, csak néha ne feledkezzetek meg a ve­zérekről sem, adjátok ki nekik is az őket megillető részt meglátjá­tok mindjárt kevesebb vezér uszí­tana titeket egymásra, mert a dolog most már oda fajult, hogy nem is a kapitalista és a munkás közötti kérdés a harc, hanem az, hogy hova fizessétek a hávidija­­kat, amit a dolgozási jogért kell leszurkolni. Csúf egy cikk ez, de az igazság mindig sértette a füleket! között: “megtartani egy' in­tézményt, egy egyesületet magyarnak nyelvében és szokásaiban,” — vagy pedig “megőrizni magyar szelle­mét, magyar jellegét, ma­­gyár egyszerűségét és ma­gyar becsületességét!” Mig az előbbi ma itt Ame­rikában megvalósithatlan, — addig az utóbbi nemcsak hogy megvalósitható, ha­nem mindnyájunk főtörek­vése, s létcélunk és jövőnk minden reménysége öszpom tosul abban, hogy őrizzük meg a Verhovay magyar* szellemét, jellegét — s min­den sallangoktól mentes ma­gyaros egyszerűségét és be­csületességét. Ne őröljünk mi más ma­lomban csak abban, amelyik a miénk s amelynek gazdáit jól ismerjük, tiszteljük és be­csüljük ! És akik viszont is­mernek minket is, akik a Verhovayt képviseljük, a Verhovay várat erősítjük, a Verhovay uj generációt ó­­hajtjuk belevonni, belehoz­ni egyesületünk sziklaszi­lárd várába. Alidon azonban erről be­szélünk, n'e álljunk meg a szónál. — Mióta a Verho­­vayak kerületi szervezője vagyok, azt veszem észre, hogy sokan, igen sokan ép­pen azok közül akik a leg­hangosabban hirdetik ma­gyarságunk létjogosultsá­gát, a magyar nyelv és szo­kások megőrzését, gyakor­lását, — gyermekeik részére angol biztosító társaságnál vesznek ki biztosítást, pedig tudják, hogy a mi Verhovay kötvényeink nemcsak hogy éppen olyan jók, hanem sok tekintetben még jobbak. Mi kerületi szervezők ép úgy mint egyesületünknek többi képviselői és tagtársai, tudjuk nagyon jól, hogy mit kínálunk a Verhovay kötvé­nyek révén a biztosításra hajlandók számára. Édes anyanyelvűnkön s ha kell an­gol nyelven is ép úgy meg­magyarázzuk kötvényeink jóságát, erősségét és bizton­ságát, hogy mindenki meg­érti. De tisztelettel kér­dem, igy állunk-e az angol biztositó társaságok ügynö­keivel is? — Nem kell azt sem külön megemlítenem, sem külön bizonyítanom, hogy igen sokszor — nem! A minap három helyen is hallottam, hogy más köt­vényt kaptak, mint amit vet­tek, sőt egy helyen maga az angol biztositó társaság ügy­nöke sem tudta, hogy mit adott el. — El is mondtam erre a mi falunkból származó kis ado­mát a mi grófunkról és a há­zizsidójáról. Még a régi jó időkben ugyanis egy szép napon ma­gához hivatta a gróf a falu zsidaját. — Samu, fontos dologban akarok veled beszélni. — Méltóztassék velem pa­rancsolni!, — Két borzebre lenne szükségem. — Ali sem könnyebb. — Van éppen két eladó. — Mennyit méltóztatik érte fi­zetni ? — Száz koronát. — Száz koronát? Ne méltóztassék tréfálni. Hi­szen az lehetetlen. Akkor inkább megyek. — Na jó. Hát mit akarsz értük ? •— Legalább a dupláját. —’Nem bánom. És szé­pek a te borzebeid? — Nagyszerűek! — Mikor hozod őket? ■— Pár nap múlva. — Helyes. Feltétlenül számitok rájuk. A házizsidó kimegy a gróf kastélyából s az utcán talál­kozik egy barátjával. Meg­szólítja: — Mondd Móric kérlek, nem tudod, mi az a borzeb? . . . — így járnak a mi vé­reink is az angol agentekkel, akiknél nem az a fő, hogy mit adnak el s hogy milyen is az amit eladnak, vagy kí­nálnak, jóságban, erősség­ben és biztonságban, — ha­nem a fő, hogy eladják s a dijakat kollektálhassák. Egyet azonban meg kell tartanunk ebből az adomá­ból. Nekünk egyetlen egy irányban azonban mégis a házizsidók példáját" kell kö­vetnünk. Mindenkit fel kell keresnünk a saját otthoná­ban. Sokan abban a téves hit­ben élnek, hogy ha valaki Verhovay tag akar lenni, az majd eljön hozzánk beirat­kozni. Rég elmúltak már azok a szép idők. Áfa ne­künk személyesen kell azok­hoz elmenni és többször is be kell kopogtatnunk ajta­ján, ha azt akarjuk, hogy célt is érjünk és megnyerjük az illetőt Egyesületünk tag­jának. A biztosítandó alanyok­ban sem szabad válogatnunk. Feli kell vennniink a Verho­­vayba angolt, németet, tó­­tot, szerbet, románt vagy bármilyen — nemzetiségűt. Mert ma már a legnagyobb fokú rövidlátás válogatni, —• főként az uj generáció köré­ben. Az itt született ifjúságunk az életbiztosítást is más szemszögből nézi s ha ifjúink belépnek egy klubba, vagy társaságba, — azt nézik el­sősorban is, hogy jól érez­zék magukat, fesztelenül és kellemesen szórakozhassa­nak a tagtársakkal, akik ha magyar szülők gyermekei is, — de nyelvben és szokások­ban vérbeli amerikaiak s az angol nyelv a kenyerük. -— Mindezeket szervező és tagszerző társainknak is szem előtt kell tartaniok. — Modem, ügyes eszközöket; több fürgeséget és előrelá­tást alkalmazzunk a tagszer­zésnél, melynél ezen felül ne felejtsük el azt sem, hogy — az kerül beljebb az ajtón ha­marább, aki előbb teszi ke­zét a kilincsre! SIMÓ MIHÁLY a 22-ik kerület szervezője MRS. HERBST Egyedüli magyar RÉTES és CUKRÁSZ üzlete 1443—3rd Ave. (at 81st St.) New York, N. Y. Rétes és cukrász sütemények, dobos és punch torták. Piknikre és vidékre szállítunk. A Verhovay Egylet tagja. MAGYAR ÜGYVÉD J. I. HOROWITZ 231 East 86th Street (2—3 Ave. között) NEW YORK CITY 17 évi gyakorlat mindenféle ügy­ben. Ingyen tanács. Levelekre yorsan válaszolok Nyitva este 9-ig GARTNER LAJOS Utazási, pénzküldési és közjegyzői irodája: 207 E. 84th ST. NEW YORK Minden ügyben a Verhovay Tag­ság rendelkezésére áll. Különleges Pénzküldési árakért forduljon hozzá. 26 éve szolgálja a Magyar­ságot. — A Verhovay Egylet tagja. — Szabó János (Adriatic Exchange) UTAZÁSI IRODÁJA 226 East 86th Street New York, N. Y. PÉNZKÜLDÉS, HAZA­UTAZÁS, KIHOZATAL, KÖZJEGYZŐI ÜGYEK Pengő, Lei, Dinár, Csekoro­­na és Dollár átutalás, postán vagy sürgönyileg Telefon: REgent 4-1171 SZENTMARIAY & HILPERT Magyar hentesek Hazai módra készített hurka, disznó sajt és debreceni kolbász frissen kapható. 1540 Second Ave., New York (801 h ,St. “I/’ állomásnál) Telefon: REgent 4-3713 A Verhovay Egylet tagja. PAN AMERICAN TRUST COMPANY HARBOR STATE BRANCH Alapította: KISS EMIL FOURTH AVE. AT 9th ST., NEW YORK Több mint 30 éve szolgáljuk az amerikai magyarságot PÉNZKÜLDÉS BÁRHOVÁ A LEGOLCSÓBB ÁRAKON HAJÓJEGYEK - BETÉTEK KÖZJEGYZŐI ÜGYEK Forduljon hozzánk bizalommal MemberFederol Deposit InsuronceCorporation

Next

/
Oldalképek
Tartalom