Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-23 / 4. szám

2-ik oldal JANUÁR 23, 1937 : Vfrhovayak Japja --- a íj-Napsugár és felhő Az éj csendje van körülöttem. Oly csend van, hogy az óra ke­tyegése mint kalapács ütés hang­zik . . . Képzeletemben szinte érzem és hallom az alvó város lélekzé­­sét. És eszembe jut a múlandóság. És eszembe jut egy régi sírfel­irat, mely egy amerikai temető­ben ma is látható, egy régi el­­hult honfitársunk sirkövén ma­­gyárul van bevésve: “Voltunk Mint Ti Lesztek Mint Mi.” Megilletődve olvastam valami­kor és éveken keresztül is meg­maradt emlékezetemben. Amikor olvastam elgondolkoztam azon hogy aki ott lent most már csen­desen nyugszik, éppen olyan élő ember volt mint én. Küzdelmei, örömei, bánatai lehettek, de most már csendesen alussza álmát. . .Valahonnan égy szellő gyen­géden hozza a fülembe egy .régi dal bus melódiáját: “Oda lent már nem fáj semmi . . .” Valamikor milyen reménytel­jes szívvel búcsúzhatott el kis falujától, ősei földjétől, Isten hozzádot mondva övéinek, hogy az ígéret földjén megszerezze mindazt, amiben részesíteni akar­ta az ő kedveseit. Ki tudja, me­lyik faluban várták, sokáig vár­ták vissza, de később csak annyit hallottak, hogy: ‘‘meghalt Ame­rikában/’ Hogy gondolkodó ember lehe tett, bizonyitja sírfelirata, amely valószínűleg meghagyására ké­szült ev/el a szöveggel. Miért is kell megválni szerette­inktől, jóbarátainktól? Vájjon találkozunk-e még valaha? Miért ne elmélkedjünk azon, ami biztosan bekövetkezik? Né­zem e kezet amely most e soro­kat írja — s eszembe jut — hogy valamikor milyen mereven, élette­lenül fog lehanyatlani. És egész természetesnek találom. Amikor végig nézek egy em­bertömegen, elgondolkozom, hogy milyen kevés lesz itt belőlük öt­ven esztendő múlva. Milyen mindegy' lesz akkor, hogy MOST örvendünk vagy szenvedünk. Uj emberek, uj arcok lesznek a tö­megben. Milyen mellékes lesz, hogy ma kik tülekednek a gazdagságért, hatalomért, mert semmi hatalom vagy gazdagság nem mentette meg őket az elmúlástól. Milyen szépen fognak egymás mellett porladni, akik ma ádáz harcban gyilkolják le egymást. Amikor szellemeik fagyos mo­sollyal nézik a földön marakodó emberi hangyákat és akik nem tudják, hogy MIÉRT? Amikor már mi is azt üzenjük az élőknek, hogy: “VOLTUNK MINT TI, LESZTEK MINT MI... Nyilvános köszönetünk Tagtársaink és olvasóink táborából tömegesen érkez­tek és érkeznek most, — az ünnepek lezajlása után is, — az üdvözlések levél utján, amelyekben örömüknek adnak kifejezést a fölött, hogy a “VERHOVAYAK LAPJA’ heti, rendes vendégük lett s érdekes tartalmával minden irányban informálja, buzdítja, szórakoztatja és felvidítja olvasóit. Nincs módunkban egyenként köszönetét kifejezni mindazoknak, akik ebből az alkalomból üdvözlő soraik­kal felkerestek bennünket, ezért ezúton fejezzük ki há­lánkat az együttérzésnek ezért a kedves megnyilatkozásá­ért, amely biztatás nekünk arra, hogy megkezdett kul­­turmunkánkat a jövőben még fokozottabb lelkesedéssel és kitartással folytassuk. . A SZERKESZTŐSÉG A magyar nóta diadalutja ! MINDEN VÁRAKOZÁST FELÜLMÚLÓ SIKERT A- 1 RAT AZ EGYETEMI ÉNEKKAR. — VÁROSRÓL VÁ- i ROSRA FOKOZÓDIK A SIKER. — AZ AMERIKAI LAPOK KRITIKÁJA. — PITTSBURGHBAN SZER­DÁN LÉPNEK FEL. í MARATHIUS Dr. FARAGÓ FERENC a budapesti énekkar szóló. * tenorja Örömtől könnyes szemek­kel olvassuk a legnagyobb és legelterjedtebb amerikai lapok beszámolóját a Buda­pesti Egyetemi Énekkar ed­digi szerepléséről. Oldala­kat tölthetne meg az a sok elismerő kritika, amit a fia­ink kaptak. Kár, hogy nincs helyünk arra, hogy a beszá­molók mindegyikét közöl­jük. A Philadelphiában tar­tott hatalmas sikerű, ünnep­lésekből ki nem fogyó hang­verseny után New Yorkban léptek lel dallosaink és a “New York Times” szerint Amerikában még soha ilyen pompás énekkart nem hal­lottak. Amerika legnagyobb napilapja, melynek zenekri­tikusa közismert szigorúsá­gáról, a hangversenyről irt beszámolójában ezt írja: “ A Budapesti Egyetemi É- nekkar hangversenye ennek a szezonnak legnagyobb je­lentőségű eseménye. Az é­­nekkar péntek esti hangver­senye, a Carnegie Hallban olyan csodálatosan szép volt, hogy az eddig hallott ének­karok teljesítményeit össze sem lehet hasonlítani a ma­gyar egyetemistákéval.” A “Herald -Tribune” kri­tikusa szerint a new yorki hangverseny bizonyságot szolgáltatott az énekkar ki­válóságáról, kiemeli az éne­kek pompás összhangját, di­cséri dr. Vaszy karmester­nek mesteri irányítását. És a legnagyobb elismerés hangján számol be az ének­kar művészi teljesítményéről. A philadelphiai angol la­puk megállapítják, hogy az ott adott hangverseny min­dent elsöprő sikerű volt. A közönség tomboló lelkese­déssel ünnepelte, dallosafn kát. nem akarta őket leen­gedni a dobogóról. Hét rá­adást kellett énekelniük. Az egyik kritikus szerint, sem amerikai, sem európai ének­kartól ilyen művészi produk­ciót nem hallottak. * Amint már megírtuk, rö­vid párhetes amerikai tur­néja scwán, Pittsburghban E HÉT SZERDÁJÁN, janu­ár 27.-én tartja hangverse­nyét a Budapesti Egyetemi Énekkar a “Syria Mosque”­­ban. A hangverseny este pontosan nyolc órakor ve­szi kezdetét. Reméljük és hisszük, hogy a közel-távol vidék magyarsága Pitts­­burghba seregük ezen az es­tén, hogy meghallgassa fia­inkat, akik azért jönnek kö­zénk, hogy a magyar nóta szárnyán nagy dicsőséget hozzanak a magyarságnak, a magyar művészetnek A- merikában. Hatalmas sike­rük csak fokozni fogja a ma­gyarság megbecsülését. A pittsburghi hangverseny bizottság egyik tevékeny tagja, dr. Gömöry Sámuel, egyletünk főorvosa, a bizot­­ság minden tagjával egye­temben azon fáradozik, hogy a Budapesti Egyetemi Énekkar pittsburghi szerep­lése nagyjelentőségű le­gyen. Tudomásunk szerint a “Pittsburgh University” és a “Duquesne University” lelkes örömmel fogják éne­keseinket fogadni s az egye­temi hallgatók nagy szám­mal készülnek a hangver­senyre. Hogy a koncertről egyet­len egy magyar testvérünk se maradjon el, a jegyek á­­ra 50 centnél kezdődik s igy igazán mindenki számára le­hetővé van téve, hogy a sze­zon nagyjelentőségű esemé­nyének tanúja lehessen. FEL, MAGYAR TEST­VÉREK! LEGYÜNK OTT MINDANNYIAN A SZER­DA ESTI ÜNNEPEI^! Spanyolország csak gyakorlótér ÖNKÉNTESEK HÁBORÚJA LESZ A SPANYOL FORRADALOM Közel fél esztendeje tart már a spanyol városokban és völgyekben az a kegyetlen és reménytelen öldöklés, melyről kezdetben csakugyan azt hitte a világ, hogy egy szociális szervezkedésben megrázkódtatott nemzet “bel­­ügye” csak, — de igen hamar kiderült, hogy az elkesere­detten küzdőfelek csak sakkfigurák; a szellem és a kéz, mely e drámai játszmát kiterveli és mozgatja, — idegen és ma, nem kell bizonyítani többé, hogy a spanyol polgár­­háború igazában “nemzetközi háboru”-vá fajult. .. Ön­kéntesek ezrei érkeznek nap-nap után a spanyol kikö­tőkbe, hogy felajánlják “életüket és vérüket!”... Las­­san-lassan tehát oda lyukad" ki a spanyol forradalom, hogy az nem lesz más mit az orosz, német, olasz, francia és amerikai önkéntesek háborúja... Igen mert már mi is bele vagyunk keverve. A múlt hetekben amerikai önkén­tesek is érkeztek Barcelona kikötőjébe az Egyesült Álla­mok ottani főkonzuljának a jelentése szerint. Elvitték sa­ját bőrüket a spanyolországi véres vásárra. Külügymi­niszterünk felháborodva vette ezt tudomásul s*kijelentet­te, hogy az amerikai önkéntesek semmilyen tekintetben sem számíthatnak az Egyesült Államok védelmére, vagy támogatására, sőt utasította a főkonzult, hogy figyelmez­tesse az önkénteseket, hogy a törvény ellen vét minden amerikai polgár, amikor idegen hadseregbe soroztatja ma­gát és teljesedi elveszti polgárjogát abban az esetben, ha hűséget esküszik akármelyik idegen országnak. A figyelmeztetés nem hisszük, hogy kijózanítsa a he­vesvérű meggondolatlan és könnyelmű ifjakat, akik “hivatást” látnak ártatlan, idegen emberek lemészárlásá­ban ... És — rügyön helyesen jegyzi meg egyik napila­punk — amikor ilyen “önkéntesek” vívják a véres össze­csapásokat spanyol földön, akkor az már nem forradalom, nem polgárháború, hanem előre megfontolt, alaposan előkészített tömeg-gyilkolás amelyben nem “önkéntesek”­­nek nevezett katonák, hanem hivatásos gyilkosok viselik az uj uniformist!!! NYILATKOZAT! FELHÍVÁS (171-ik fiók, Sharpsville, Pa.) 484-ik fiók, Beaverfalls, Pa. Alulírottak, a Verhovay Se­gély Egylet Beaverfallson, Pa. megalakult uj fiókjának — a 484-iknek — tagjai, örömmel hozzuk ezt az örvendetes tényt tagtársaink tudomására. Boldo­gok vagyunk, hogy ennek az egyesületnek tagjai lehetünk. — Minden igyekezetünkkel azon le­szünk ---- hogy a hozzánk fűzött várakozásoknak eleget tegyünk. . ..A január 17-én tartott .első gyűlésünkön, tisztviselőknek a kö­vetkezőket választottuk meg: Németh John — elnök Vesztroczy E. Helen ---- alelnök Gombos Andrew M. ---- ügy­kezelő Sipőcz József — főellenőr Hálás köszönetünket nyilvánít­juk a 39-ik, régi Verhovay fiók tagjainak, tisztviselőinek, hogy fiókunk megszervezésénél hasz­nos tanácsaikkal, önzetlen mun­kájukkal segítségünkre voltak. Külön is köszönjük a 39-ik fiók anyagi segítségét melyért a fiók minden egyes tagjának köszöne­tét mondunk. Vesztroczy József urnák külön is hálásak vagyunk, mivel az ő fáradhatatlan munkás­ságának eredménye az, hogy Beaverfallson megalakult a Ver­hovay fiókja, a 484-ik. Végül köszönetét mondunk mindenkinek, aki bármely módon segítségünkre volt. Kérjük is őket, hogy segítségükkel, támoga­tásukkal, megértő szeretetükkel kisérjenek jövendő utainkon. Teljes tisztelettel A beaverfallsi, Pa 484-ik fiók tagjai ANDREW M. GOMBOS ügykezelő. Tagtársaim szives tudo­mására hozom, hogy havi gyűléseinket minden hónap MÁSODIK VASÁRNAP­JÁN fogjuk megtartani. — Szíveskedjenek a gyűléseken teljes számban megjelenni. A gyűlések Simon Károly Hall-jában tartatnak meg. Figyelmükbe ajánlom azt, hogy ha a második vasárnap 10-re esik, úgy a gyűlés a következő vasárnap lesz megtartva. A tagtársak figyelmébe ajánlom, hogy akik legalább négyszer egy esztendőben a gyűlésen nem jelennek meg — ne számítsanak arra a tiszteletre, amely tisztelet­ben részesítette fiókunk ed- I dig — elhunyt tagjait. Gyűléseinket ismételten tagtársaim figyelmébe ajánl­va, maradok tagtársi tiszte­lettel TAKÁCS PÉTER, titkár BALLAGÓ Lassan ballag, messze ér Száz gebével egy szekér, Száz kis füttyel egy vonat, Száz bánatból egy fonat. így ballag az életem S járunk együtt elegen: Én, a szivem, meg a Hold S ami jön még, s a mi volt. Biz ez mind nem sokat ér, De egy ilyen vén legény így is eljut végtére Mindeneknek végére. Tarnócy Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom