Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-23 / 4. szám
JANUÁR 23, 1937 3-ik oldal =VerhovoyokJopja-Mi baj van az IWO-nál? A MUNKÁSOK ÁLTAL TEREMTETT, NAGYRANE VÉLT ÉS FENNTARTOTT EGYESÜLET KÖZPONTJÁBAN HIÁNYZIK A CÉLTUDATOS VEZETÉS. — A VEZETŐSÉG NEM FELELT MEG A VÁRAKOZÁSNAK. — A KERÉK KÁTYÚBA JUTOTT, EGY HELYBEN FOROG ÉS NEM VISZI A SZEKERET ELŐRE. — A FELELŐSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS A BAJOK KIKÜSZÖBÖLÉSE A TAGSÁG DOLGA LENNE! CvV' ' ' ' s " '• 1 ' 4 )Líaa , . . Ha nincs válságban az IWO annak nem a mai vezetőség az oka, hanem a sorsnak az a kedvező fordulata, hogy az általános gazdasági helyzet megjavult, az egylet vagyonában lévő kötvények (bondok) értéke megnövekedett és igy a helyzet megszilárdult. Az IWO még azt a rendszertelen gazdálko dást is kibírta, amelyet központja esztendők óta folytat és amelynek jellemző vonása az a pazarló költekezés, amely nem hoz semmi nemii eredményt. Ha a gazdasági válság ma is tartana, ilyen vezetés mellett megrendülne az egylet pénzügyi egyensulya és veszedelem fenyegetné az egylet biztonságát. A céltudatlan és pazarlóan költséges vezetés azonban országszerte ismeretlen, — mert hiszen ha a számadatok nyilvánosságra kerülné nek — akkor a sötétségben tartott és félrevezetett tagság elseperné a mai vezetőséget. Nem közölnek részletes számadást soha s ha a tagok sorából valaki elszámolást követel, annak próbálgatással, fenyegetéssel kötőféket tesznek a szájára. Ezek dacára minél erősebb az igyekezet, hogy a dolgokat titokban tartsák, annál megdöbbentőbb adatok ke rülnek a nyilvánosság színe elé. Mivel nem lehet célunk az, hogy a munkások nagy egyletének nehézségeket okozzunk, hanem kizárólag azt akarjuk, hogy az IWO fejlődését segítsük elő, legcélravezetőbbnek az látszik, hogy nyilt kérdéssel forduljunk Max Bedachthoz és a tagság érdekében követeljük, hogy kérdéseinkre őszinteséggel válaszoljon. A kérdések magok mutatják majd, hogy tényleg lényegbevágók és javítani akarnak a mai szomorú helyzeten. Ennek a szándéknak tisztességesen közérdekű voltában kérdezük Max Bedacht-főtitkártól — egyelőre — a következőket : 1.) Igaz-e az, hogy a szervezés, a tagszerzés teljesen fenakadt az IWO-nál és, hogy annak alapos reformjára lenne sürgősen szükség? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna, figyelmébe ajánljuk azt, hogy tanulmányozza alaposan a biztosítási felügyelőségekhez beadott jelentést, ebből mi most csak az 1935-i év eredményeit feltüntetőre mutatunk rá, mely arról számöfl be, hogy abban az hs^tend»ben több mint tizenötezer tagot veszített el az IWO annak dacára, hogy több mint tizenötezer dollárt fizettek ki szervezői és egyébb költségek címén. Ha figyelembe vesszük,- — hogy az IWO biztosítás mellett még az “Uj Előrét” is kapják tagjaik, — megmagya rázhatatlan ez a tagveszteség. Sajnos a jelentés nem számol be arról, hogy az IWO magyar szekciója milyen arányban járult ehez az eredményhez. Mivel a továbbiak során kényes kérdésekről lesz szó az egylet* vezetésével kapcsolatban és mivel bizonyos jólinformált oldalról (moszkvai körök felől, akik állítólag a központi utasitást adják a forradalmositást illetőleg) azt állítják, hogy az UJ ELŐRE mint az IWO hivatalos lapja a harminchatezer dollárból hatalmas összeget vágott zsebre, meg kell kérdeznünk: 2.) Igaz-e az, hogy az “Uj Előre” mint az IWO magyar szekciójának hivatalos lapja, 1935-ben több mint húszezer dollárt kapott az IWO-tól s ezenfelül különböző gyűjtések címén ugyanannyit szedett össze a könyenhivő magyar dolgo zóktól? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna felhívjuk figyelmét arra a tényre, hogy a kiadott évi jelentésben hivatalos lap címén $36,058.76 van beállítva — de említés sincs téve arról, — hogy ebből mennyit kapott az “Uj Előre”. Ugyanakkor míg kell említenünk, hogy kéznél vannak a pontos adatokat tartalmazó számadások New Yorkban, Bridgeporton, Washingtonban és Moszkvában erre vonatkozólag és tudtunkkal Youngs- j townban, Clevelandban, Detroitban és környékén nyilván vanak tartva az “Uj Előre” által eszközölt gyűjtések, amelyek kimutatják, hogy az “Uj Előre” gyűjtéseinek összege mennyit tett ki. De el kell mondanunk azt is, hogy az “Uj Előre” különböző címeken beszedett vámjai, a tagság kebelében azt a hatást kelthetik, hogy jogtalan az, hogy az “Uj Előre” ilyen öszegeket keres sen különféle címeken és elszámolatlanul. Ezek tudatá bar vetődik fel a következő kérdés: 3.) Igaz-e az, hogy az IWO 1935-ben uj fiókok alakítása címén $24,775.23-t számolt el s ebből az öszszegből az “Uj Előre” kü lönféle címeken szintén ré szesedett? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna, figyelmébe ajánljuk, hogy két újságíró 14 tanú jelenlétében ezt a tényt elismerte azzal, hogy az “Uj Előrének” elvitathatatlan érdemei vannak az uj fiókok megszervezése körül s a forradalmasítás érdekében kifejtett tevékenységét is jutalmazni kell s ezt a munkát nem kívánhatják tőlük ingyen. Elismerték azt is, hogy az IWO gyűléseken az “Uj Előre” javára eszközölt gyűjtések nem fedezik kiadásaikat s igy jussot tartanak munkájuk ellenértékére. 4. ) Igaz-e az, hogy az 1935- ik évben a befolyt tagsági dijakból majdnem annyit költöttek költségekre, mint amennyit haláleseti segélyek és betegsegélyek címén kifizettek? Mielőtt Max Bedacht erre a kérdésre válaszolna, tekintsen a harmadik kérdésre és gondoljon arra is, hogy a biztosítási felügyelőséghez beadott jelentésében megtalálhatók a pontos válaszok s azok ból kitűnik, hogy 1935-ben közel egynegyed millió dollárt fizettek ki ügykezelési költségekre, akkor amikor haláleseti segélyek címén özvegyek és árvák csak $115.-000-hez jutottak. Természetesen amikor Iskolákra több mint ötezer dollár lett fizetve, hivatalos lapra $36,058.78 akkor érthető, hogy a nehéz tízezrekbe kerülő üzletvezetés közel negyedmillió dollárt emésztett fel. Természetesen ezek a részletek titokban vannak tartva, az igazságot azonban a bizt. felügyelőséghez beadott jelentés pontosan feltünteti. Arra vonatkazólag, hogy az IWO központ csakugyan titokban tart igen fontos dolgokat a tagság előtt, tesszük fel a következő kérdést : 5. ) Igaz-e az, hogy az IWO alapszabályai —állítólag — héber nyelven készülték el eredetileg s ezt a tényt állandóan titokbar tartják félve attól, hogy ez befolyással lenne a tagszerzésre? Mielőtt Bedacht elvtárs erre a kérdésre felelne, felhívjuk figyelmét arra, hogy az egyik államban kért működési engedély ügyében folyt bírósági tárgyaláson, a megjaíent egyik fontos személyi több tanú jelenlétében kijaíentette, hogy az IWO eívfdeti alapszabálya ott beutatásra került s a tárgyalást vezető azt hivatalosnak csak akor fogadta el amikor annak hites angol fordítását is bemutatták. Ennek a' ténynek tudatában mondotta az IWO egyik tagja a kö-> vetkezőket: — Ebbe a dologba majd mélyebben belenézek. Kii- Ionosén szeretem, hogy az IWO biztosításommal kapcsolatban az “Uj Előrét” is kapom. Minden nemzetséget, minden vallást becsülök, nem tudom azonban megérteni azt, hogy magyar embernek miért ne szabadna tudnia, hogy az IWO eredeti alapszabályai héber nyelven készültek? Ez a titokzatosság bántja öntudatos munkás voltomat. Nekem teljesen mindegy, hogy igaze ez vagy sem, a fontos dolog az volna, hogy megírják az igazságot. Sajnos ezt nem várhatjuk el az “Uj Előrétől!” Ezzel kapcsolatosan kérdezzük : (Folytatjuk.) AZ ORVOS PROBLÉMÁJA A kezdő orvos először működik önállóan egy szülésnél. Az eset után lesújtott arccal jelenik meg a profeszor előtt, hogy az részvéttel kérdi a fiatal kollégájától: — Mi az? Mi történt? — A gyermek meghalt —■ : mondja a fiatal orvos megrémül! ten. — Kedves barátom, — vigasztalja a tanár a fiatal orvost — az ilyesmi megtörténik. Az ilyesmihez hozzá kell szokni. A fiatal orvos mélyebbre hajtja a fejét. — Igen, de az anya is meghalt. A tanár részvéttel teszi kezét a fiatalember vállára. — Ilyesmi is előfordul a mesterségben. Azért nem szabad elvesztenie a bátorságát. Máskor majd jobban sikerül.. . A vigasztaló szavaknak azonban nincs sok hatásuk. A fiatal orvos feje még mélyebbre sülylyed. A professzor gyanút fog és most már izgatottan kérdi: — De remélem az apa egészséges? PUSZTÍTÓ ÁRVÍZ AZ OHIO RIVER VÖLGYÉBEN Képünk Pomeroy város egyik utcáját ábrázolja, ahol ebben az évben már másodszor jár az árviz. Magában Pomeroyban több, mint 2000 szegény ember maradt hajléktalan. Az uccákon csak csolnakon lehet közlekedni. Pittsburgot is ismét fenyegeti az árviz veszedelme. BIZTOS JEL A földszinten lakó suszter odaszól estefelé a feleségéhez : — Te asszony, menj föl itt szemben a harmadik emeletre a fogorvoshoz és kérd meg tőle a tiz dollárt, a mivel tartozik. Ma csak volt elég bevétele! — Ugyan honnan tudod? — Egész délután annyi orditozást hallottam az ablakából, hogy már a fejem is fáj tőle.
