Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-02 / 1. szám

4-IK OLDAL JANUÁR 2. Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. ■ 7 EAST BUCHTEL AVE. AKRON, OHIO PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JANOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 345 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁL­TOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSO­CIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Application, for changing the frequency of Issue, and en­tering as a Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, has been filed on the 14th of November, 1936, under the Act" of March 3, 1879. AZ UJ ESZTENDŐ LEGELSŐ LÉPCSŐFOKÁN A gyárak és a gépkocsik szirénkürtjei vigan sikoltoz­tak, pazar fényben úsztak a mulatóhelyek felékesitett ter­mei, zene, zaj mindenfelé s közben mindenütt, — még a csendes otthonokban is hangos köszöntés: — “Happy New Year!” ... És repülő gépén — berobogott az amerikai bol­dog uj esztendő . . . Ágyuk dörögtek, repülőgépmotcrok berregtek, bőm bák robogtak, gépfegyverek kattogtak — és golyók pat­togtak . . . így köszöntötte az emberiség az uj évet Euró­pában és Ázsiában. — A lelkekben szorongás és félelem, hogy vájjon a spanyol forradalom és a Kina-Japán háború nem csap-e át a határokon s nem ujitja-e fel a világháború borzalmait? ? — Ki tudja? . . . A ma élő nemzedék nagyobbik fele még a saját ta­pasztalataiból tudja, — mi a háború? — Saját bőrén érez­te, hogy a modern, pusztító eszközök viaskodásában nem lehet senki sem nyertes fél. Mindenki csak vesztes, csak szenvedő fél lehet. A népek maguk mindig békét akartak és irtóztak a háborútól, mert tudják, hogy minden háború az egész nép szenvedése, az egész nép koczkázata. Amióta pedig a mai mordem élet szövevénye, a közlekedési eszközöknek fej­lett technikája a legszorosabb összefüggéseket teremtette meg az egyes országok között, — minden háború azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy világháború lesz belőle. Ezért a népek maguk sohasem aggódtak olyan tömegesen, olyan együttesen, olyan közös érzéssel a béke sorsáért, mint manapság. Amikor tehát a borús újév hajnalán vissztekintettünk az elmúlt eszetendőre, semmi okunk sem volt rá, hogy saj­nálattal bucsuzkodturik volna el tőle . . . Szilveszter éjszakáján terített asztalok körül vigadt az emberiség legnagyobb része. Pezsgős üvegek durrog­­tak, poharak összekoccantak, ifjú párok szeme összevillant — és egymást kereső kezek boldogságot ígértek. • «... És nagyon jól volt ez igy, még akkor is, ha ez a hangulat csak a gyöngyöző ital és egy megfeledkező óra bájos ajándéka volt . . . ÜSTÖKÉN RAGADTUK AZT A SZILVESZTERI HANGULATOT ÉS NEM EN­GEDTÜK ELRÖPÜLNI. — Most pedig az uj esztendő legelső lépcsőfokán higyjünk a szebb jövőben, mert a múltúnk szomorú volt és a jelenünk fenyegető. Egyszer csak el kell jönni a for­dulatnak, amely megváltoztatja a világ képét. Egyszer csak fel kell derülnie az értelemnek, amelynek hiánya any­­nyi bajba, szenvedésbe és megpróbáltatásba sodorta az emberiséget. — Most végre mindenkinek értenie és látnia kell főként Európában, hogy az emberiség a szakadék szé­lére került . . . Tovább rohanjon tehát, hogy a szakadékba zuhanjon? ... Nem! ... Ez őrültség volna . . . HIGY­­JÜNK BENNE ÉPEN MOST, HOGY MÉGSEM ŐRÜL­TEK ÉS GONOSZTEVŐK IRÁNYÍTJÁK AZ EMBE­RISÉG SORSÁT! — —g———M—aM(mmmmmmmmmmmmmmammmmmamatamaBEmmmn i m FÉRFIAK NŐK Semmi szükség, hogy továbbra is gyomorbajban, hátfá­jásban, vesebajban, szorulásban, fejfájásban, májbajban vagy gyomorsavtól és hasonló bajoktól szenvedjenek. ERB TEA ki­tűnő természetes orvosság mindezekre, könnyen elkészíthető, bevenni kellemes. Csak 80 centet küldjön Money Order, bélyeg vagy kész­pénzben egy teljes hónapig elegendő csomagért. KREJCI PATIKA 11721 Buckeye Road — az East 118th sarkán — Cleveland, O. _____________(A 366-ik clevelandi, Ohio, fiók tagja)____________ :VerhovayokJopja: Testvéri köszöntés FRANCIAORSZÁGBÓL Kedves Magyar Testvéreim: A nagy világégés utam Európa egyik legangyobb központjából, Páris üdvözöl­lek benneteket távoli és mé­gis oly meleg közelségben velünk érző amerikai ma­gyar véreink. A Franciaországi Magyar Szövetség székházából szól­jon Mindnyájatoknak szere­tet teljes köszöntésem, test­véri kézfogásom — újévi üd­vözletem annak a nagyszerű magyar tábornak, amely e­­rős összefogással, lankadha­­tatlan akarattal tart ki a Verhovay zászlaja köré cso­portosulva. Budapesten járván e nyá­ron véletlenül kerültem ösz­­sze, a Magyarok Világkon­gresszusának s'zervező irodá­jában, L)r. Nagy Károly ba­rátomnál a Verhovayak ha­zalátogató csoportjával és végtelenül boldog érzéssel emlékezem vissza e találko­zásra. Annyira megerősí­tette bennem a mi összetar­tásunkban való hitet, újra bizonyságát láttam e nagy­szerű amerikai magyar test­vérekben annak, hogy akár­­hová szórt széjjel bennünket a sors e földgolyón, akármi­lyen amienknél hatalmasabb és nagyszerűbb államrend­szerek kultúrájába szoktat­tak bele az idegenben sok­szor már nemzedékeken át eltöltött hosszú esztendők— soha meg nem szűntek ma­gvarul érezni — magyarsá­gunk mellett híven kitartani. Miránk idegenben élő ma­gyarokra nagy kötelességek nehezkednek. Mi akik — akkor is izig-vérig magyarok maradtunk — amikor világ­polgárok lettünk, mi akik más szemszögből ítélhetünk idekiinn, akiket nem befo­lyásolhatnak otthoni pártos­kodások — nézeteltérések és megalkuvások kényszerűsé­gei — miránk vár az a hi­vatás, hogy mindazt amit az idegen népek közötti kap csolatainkban tanultunk, a ttiit becsületes, tiszta értéke­lésünkkel jónak és helyesnek ítélünk, hogy azt a mi cson­ka*, megnyomorított hazánk javára fordítsuk. Hogy in minden erőnkkel segítsük meg az otthoniakat, világo sitsuk őket fel tévedéseikkel' és tanítsunk, neveljünk — mutassunk példát. Visszaemlékezem Appo nyi Albert grófnak egy ; párisi Magyar Házban tör tént látogatására, amikor a; én kérésemre beszélt a pari si magyar munkásokhoz é csodaszép egyszerűséggé fejtfttte ki a külföldi magya rok hivatását. Azt mondta hogy mi mindnyájan, bárm alacsony sorsban élünk, bár milyen szerény helyen dől gozunk —- egyformán — ki csínyek és nagyok, — kép viselői vagyunk hazánknál és méltó módon kell, hog; bétöltsük e nemzeti küldeté sünket. Becsületet kell hoz nunk a magyar névnek é semmi olyat nem szabad el követnünk, ami csorbát ej1 Tél az arcokon — téli nap­sugár a szivekben ■% T­­—---------— Figyeljük meg ilyenkor január elején az emberek ar­cát az utcán, amint előrehajolva, szinte nekifeszülve a hi­degnek. rohannak. -— Amint a télikabátban összehu­­zódva, a villamos, vagy autóbusz megállóhelyénél ácsorog­­ik, vagy idegesen fel-alá járkálnak, topognak. Amint a túlzsúfolt villamoson gubbasztanak. — Van valami ijedt, elkinzott vonás az arcokban, — mindnyájunk arcában. — Á TELI ARCUNK EZ, mely annyira más annál, amelyet más évszakban viselünk, mutatunk. — Ki tudja, hány száz­ezer ( vagy millió) esztendős ez az arc, mely ilyenkor fel­rémlik — távolról, nagyon távolról, — a vonásainkban? — BARLANGLAKÓ ŐSÜNK ARCA EZ, AKI EGY GO­NOSZ ÉS ELLENSÉGES ISTENSÉG BÜNTETÉSÉT VHETE A GYILKOS FAGYBAN, AMELY EGYÜTT VACÖGTATTÁ FOGÁT A VAK RÉMÜLETTŐL, HI­DEGTŐL, SÖTÉTTŐL ... A félelemnek ez a riadt kifeje­zése még ma is él kissé TÉLI ARCUNKBAN és ha nem tudnók kedvteléssé változtatni azt, ami egyébként gyötre­lem, akkor az a bizonyos “téli arc” olyan volna, mint va­lami maszk, melynek viselése mindenkire egyformán köte­lezel. — Ha nagyon elemeznék a téli sportok keletkezéstörté­netét, lehet, hogy rá is bukkannánk valami olyan nyomra, hogy az ősember, nem tudván máskép védekezni a tél kín­zásai ellen, idővel elkezdte játéknak (vagy mint ma mond­juk: sportnak) tekinteni az egészet s igy lassan-lassan, — hosszú évszázadok múltán, — FELFEDEZTE A TÉL \ ARÁZSÁI, KÖLTÉSZETÉT — és egyszerre azon vet­te észre magát, hogy nem is olyan elviselhetetlen ez a sö­tét és hideg évszak . . . Pedig, valljuk meg — a télben csak egy az, ami fenntartás nélkül szép, — sőt legszebb . . . AZ, HOGY UTÁNA TAVASZ JÖN! téli Az elmúlt héten néhány nap egy kis ízesítőt adott a nap melegéből. — Ragyogott, világított a december végén oly szoktalan sugárkéve s fénnyel — mosollyal von­ta he Pittsburgh öreg felhőkarcolóit s még öregebb ma­­gánhá-zait, valamint a közeli dombok ormát, melyek mint­ha édes sejtelemmel teltek volna meg a tavasz váratlan, rövid, ünnepi látogatására ... A téli arcok hirtelen eltűn­tek és az emberek felfigyeltek, derültebb arccal jártak s boldog sejtelem lepte meg a szivüket, mert egy kis Ízesí­tőt kaptak hirtelen, váratlan, ékesen-fényesen az ujjáéb­­redésből, a reménységből — a majdan elkövetkező tavasz­ból . . . s a téli napsugár valóban belopódzott a szivünkbe! gyár egység összekovácsolá­sán, nehéz megpróbáltatá­sai után újjászületése előtt álló és teljes erővel élni kí­vánó hazánk szebb és jobb jövőjéért. Igaz testvéri szívből kí­vánok további kitartást és velejáró jól megérdemelt si­kert a közelgő uj esztendő­ben ad majoram gyoriam Hungária. Hazafias üdvözlettel Dobai Székely Sándor a Franciaországi Magyar Egyesületeknek elnöke JELENET A VENDÉGLŐBEN Egy itr egy pohár konya­kot rendel a pincértől. Már a szájához veszi, amikor körülnéz, hirtelen meggon­dolja magát, kopog, fizet és távozik. Egy másik ur nyugodtan átjön a másik asztalhoz és megissza a konyakot. A pincér ráförmed: — Kérem, ez egy másik űré volt, aki még vissza­térhet. — Nyugodjék meg, nem fog visszatérni, — feleli a szemtelen vendég. —- Honnét tudja olyan biztosan ? — Mert annak az antial­koholista egyesületnek az elnöke, ahol én választmányi tag vagyok. hét e becsületen. : Mélységes figyelemmel ki sérte minden szavát a fran­cia földön dolgozó magyar- ; ság és a tiszteletreméltó ál­lamférfi maga is érezte m ennyire összedobogott minden magyar szív az ő szavainak hatása alatt. Ké­sőbb kevéssel halála előtt, mégis irta nekem egy levelé­ben mennyire meghatotta a külföldi magyarok megérté­se és szeretete. A párisi Magyar Ház nagytermében elhangzott szó azóta is híven ott cseng tudatunkban, ma is ott él bennünk és gyikiink sem fe­lejtette el. Érzem és tudom, hogy amerikai magyarjaink is e gondolathoz híven élnek uj hazájukban és nem hoz­nak szégyent a magyar név­nek. Becsülettel és forró szeretettel a rég nem látott, vagy talán soha nem látott magyar anyaföld minden megmozdulása iránt —— ők is együtt érzik velünk annak minden örömét és fájdalmát. Örömmel kaptam kézhez a Verhovayak Lapjának pél­dányát — és boldog vagyok, hogy mi, az egész földgo­lyón szétszórt magyar szige­tek egyszerű porszemei, a magyar ügy munkásai •— egymástól távol és mégis egymással párhuzamos erő­vonalban dolgozunk ugyan­azért a nemzeti célért a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom