Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-05-01 / 18. szám

Május 1, 1937 5-ik oldal r lyerhovayokjapja— Újabb árvizveszedelem E héten a szélrózsa minden irányából vészhirek fut­nak be. West Virgina, Ohio, Pennsylvania, Kentucky, Indiana és Tennessee folyamvidékein ismét az elemek leg­ősibb drámája: az árvizveszedelem tartja rettegésben a né­pet — városokban, falvakban és farmokon egyaránt. — S az ilyen vészes áradások idején honatyáink ismét sokat be­szélnek az amerikai vizek pusztító hatalrrfáról. — Szónok­latokkal s konferenciákkal azonban nem sokra megyünk. Cselekedni is kéne már, még pedig villámgyorsan! Roosevelt elnök még március elején kinevezte a Na­tional Resources Committee-t és küldte a fentemlitett folyamvidékekre, hogy a bizottság az ármentesités és a folyófertőtlenités problémáját tanulmányozza. — Közben elő lettek terjesztve a javaslatok is. De a további intézke­dés megakadt. Megakadt pedig a pénz kérdésén, mert a National Resources Committee több mint négy billió dol­lár előirányzását javasolja arra a célra, hogy az Egyesült Államok 118 folyamvidékén az árvízveszély megszüntet­hető legyen... Honatyáink sckalják a négyezer milliót, pedig az árvizmentesités és folyóink fertőtlenítése minden pénzt megér. — S hogy a sck habozás, az érthetetlen taka­rékosság hová fog vézetni, azt a közel jövőben ismét látni és tapasztalni fogjuk, ha az Ohio, az Allegheny és a többi folyam vize oly vészjóslóan emelkedik, mint e hét elején és mindent ismét elöntenek maguk körül, — s az amerikai kormány gyönge keze nem lesz képes megfékezni a part­­néíkiili vizek indulatát. Az ilyen tavaszi áradások idején nemcsak honatyáink, hanem mi is eltűnődhetünk a vizek pusztitó hatalmán. A viz a föld gyermeke. A anyaföld öléből buggyan ki. A dölyfös ember azt hiszi, mindkettő az ő szolgálatára van. Ami nem egészen bizonyos. A természet maga erőivel, nem mindig jóbarátja az embernek. A világ keletkezésé­nek idején az ember még nem sok hasznát vehette a föld­nek, melynek legnagyobb részét viz borította. Ki tudja hány ezer esztendőkig ellensége volt a viz az embereknek, akiknek fejlődése egybeesik a föld fizikai és kémiai fejlődésével. Bizonyára a természet nagy változásai alakították át az ember első, állati külsejét is. Amikor a földről eltűntek és helyet változtattak a tengerek és ezzel megváltozott a tűrhetetlenül meleg és nedves klíma, meg­indult az emberi faj átalakulás is. Nehéz volna a világot viz nélkül elgondolni, de még nehezebb olyan formán, hogy egykor ismét visszakapja első és legősibb formáját: a vízzel borított földet. — A tu­domány azonban nem is sejtet ilyen sorsot. Szerinte, in­kább szárazság, vízhiány és a nap teljes kihűlése fenyegeti egykor az embert. Szerintünk mindezek azonban csak teó­riák, tudományos elméletek. S nem tehetünk róla, de a viz­­korszak jut folyton az eszünkbe ilyenkor az amerikai, ta­vaszi áradások idején. * <s>----—----------------------­A ROOSEVELT KORMÁNY NAGY DIADALA Még nem érezzük a háta­­sát olyan mértékben, mint azt egyesek bejósolták, de elvitázhatatlan, hogy a na­pokkal ezelőtt jóváhagyott Wagner, féle törvény jóté­kony hatással lesz az ameri­kai munkásosztály helyzeté­nek gyökeres megjavítására. Hogy erre a törvényre mi­lyen iTagy szükség volt, azt szükségtelen bizonyítanunk; — A munkabérek'általános­ságban még mindig nagyon alacsonyak, a munkaidő még mindég tulliosszu Ameriká­ban s a gyermekmunka em­bertelenségei még ma is túlsók államban háborítják fel a lelkeket. — Ezzel a há­­romfejii sárkánnyal még sok baja lesz a munkásságnak. Wagner szenátor és munka­társa, Connery képviselő azonban azt jósolják, hogy a sok bajból áldások fognak származni a munkásság ré­szére, még pedig talán ebben az esztendőben. A munkabé­rek emelkedni fognak, a munkaidő rövidebb lesz és a gyermekmunkások * helyét tisztességesen fizetett fel­nőtt munkások fogják foko­zatosan elfoglalni. A földi menyországtól még messze vágyunk, — de egyre távolodunk attól a vi­lágtól is, amikor az élet és a munka pokol volt a munkás­ember számára. * BORZALMAS HEGYOM­LÁS MÁRAMAROSBAN Rettenetes csapás érte a múlt hónapban az olyan sok szerencsétlenséget megért Rutén földet. Ökörmező fe­lett, a községtől mintegy há­rom kilóméternyire, a Cser­jés község felé vezető gáz­­j lónál, a Nagyág jobb partján meredeken emelkedett a ma­gasba a Borlo-Gyil hatalmas tömege. Közvetlen a folyó partjához simulva, lábával szinte beleért a Nagyágba. A túlsó parton, a keskeny völgy másik oldalán vezetett a huszt-toronyai állami köz­út, amely az egész Nagyág völgyének egyetlen útvona­la. — Hároyn héttel ezelőtt földrengésszerű dörrenés és morajlás kíséretében meg­mozdult a B'orlo-Gyil. Le­szakadt a Nagyágra nyúló oldala és sok millió tonnás tömegével belezuhant a Nagyág medrébe. Ott. ahol a katasztrófa történt; a völgy alig: száz mé­ter széles. Nem kell nagy fantázia annak az elképzelé­séhez mi következett ebből. A folyómedret teljesen el­torlaszolta a törmelék. Yiz­­köz község alatt, ahol a par­ton értékes savanyuvizforrá­­sok és a község legértéke­sebb szántóföldjei vannak, egy többszáz méter átmére­­tii tó keletkezett. Elöntötte a forrásokat, árjával rázúdult a kertekre és rétekre; elte­metett mindent, ami a falu kenyerét szolgáltatta. * A SPANYOL FORRADALOM VÉGVONAGLÁSA Bizonytalanság és kétség­­beesés örvényében vonaglik ■már hosszú hetek óta a spa­nyol forradalom. Francisco Franco generális, a felkelők vezére, az egyre szükebbre szorult meghódított terüle­teken diktátornak jelentette ki magát s azt hirdeti, hogy “az ajtó nyitva maradt’’ a ki­rályság visszaállítására, s biztosrai veszik. hogy a kar­listákközött mege gyezés történtarra né zve, h ogy a felkelőkgyőz elm e ■ esetén Juan herceget, Alfonz volt spanyol király legifjabb fiát ültetik a spanyol trónra. — Juan aszturiai herceget, aki 23 éves, nemcsak a karlisták, de a bourbonok js szivesen látnák. A szép tervek, hogy meg­valósulnak-e, kétséges, mert a kormányhü csapatok sem hagyják magukat s erősen tartják a visszafoglalt terü­leteket. Április 21-én vette kezde­tét a nemzetközi blokád, a­­melynek célja megakadá­lyozni azt, hogy külföldről önkénteseket, fegyvereket, felszereléseket csempéssze­nek be Spanyolországba. — Huszonhét nemzet adta be­leegyezését a blokádhoz és a nagyhatalmak: Anglia, Franciaország', Németon­­szág, Olaszország gondos­kodnak arról, hogy se a loja­­listák, se a forradalmárok ne kapjanak több segítséget külföldről. Remélhetőleg a blokád sikerét nem fogja ve­szélyeztetni semmilyen meg­gondolatlan vállalkozás e­­gyik hatalom részéről sem. Annak ellenére, hogy Euró­pában sokat beszélnek az uj háború lehetőségéről, az igazság az, hogy egyetlen ország sem akar háborút. * MUSSOLINI ÉS HITLER KONFERENCIÁJA Most május 4-én találko­zik a két diktátor az Auszt­ria területén lévő J)erchtes­­gardeni nyaralóban, hogy döntsenek Ausztria sorsa fe­lett. A helyzet ugyanis idáig az volt, hogy az ‘Anschluss'-t Mussolini ellenezte és Olasz­ország garantálta Ausztria függetlenségét. — Hitlerék minden törekvése az volt, hogy a védtelen kis Ausztri­át hozzácsatolják a német birodalomhoz s az osztrák restauráció éppen azt a célt szolgálná, hogy ez a kény­szerű csatlakozás, — mely Ausztrai halálát jelentené, ne jöhessen létre. U tóljbi időben a Duce egyre szorosabb kötelékbe lépett Hitlerrel és az a fel­fogás diplomáciai körökben, hogy ma már hajlandó Olasz­ország szabad kezet engedni a náciknak Ausztriában. A két diktátor május 4-re ter­vezett nagyfontosságu ta­nácskozása döntő hatással lehet Magyarországra nézve is. Ha Ausztriát Mussolini kiszolgáltatja Hitlernek, Ma­gyarország közvetlen nagy­néniét befolyás alá kerülhet s függetlensége súlyos ve­szélyben foroghat. * OLASZ-YUGOSZLÄV SZERZŐDÉS Megírtuk, hogy fontos ta­nácskozások folytak BeT- grádban s ennek követk'ez­­ményeképen a háborút kö­vető évtizedek európai tör­ténelmének egyik legfonto­sabb szerződését írták alá a múlt hó elején a belgrádi külügyminisztérium díszter­mében Olaszország és Yu­­goszlávia megbízottai. A két állam között létrejött politi­kai szerződés kimondja töb­bek között, hogy a szerződő felek tiszteletben tartják egymás határait, nemzetkö­zi bonyodalmak esetén köl­csönösen meghallgatják egy­más véleményét, soha egy­más ellen háborút nem foly­tatnak, minden vitás kérdést békés utón rendeznek, nem tűrnek országuk területén semmiféle olyan akna mun­kát, amely a másik állam te­rületi épsége vagy kormány­zati rendszere ellen irányul és kereskedelmi kapcsolata­ikat is minden lehetséges módon kiméivitik. Az olasz­­yugoszláv békeegyézmény egyelőre <>t évre szól, később azonban automatikusan év­ről-évre meghoszabbitják. Gróf Ciano és Sztojadinovics miniszterelnök nagy beszéd kíséretében jelentették be a történelmi jelntőségü szer­ződés aláírását és mindket­ten kijelentették, hogy uj korszak kezdődik a két or­szág egymáshoz való viszo­nyában : az őszinte béke és barátság korszaka. Az olasz külügyminiszter azt is közöl­te, hogy az olasz kormány a délszláv nép iránt érzett őszinte barátsága jeléül az összes Olaszországban inter­nált szlovén kisebbségi alatt­valókat szabadon bocsátja. A KÉT INDIÁNFŐNÖK Charlie Chaplin mesélte el az alábbi mulatságos his­tóriát : Színhely égy ebéd a Fe­hér Házban. Az Egyesült Államok elnöke sok előkelő­séget látott vendégül azon az ebéden, köztük két in­diánfőnököt is a védett te­rületről. Az egyik főnöknek feltűnt égy kis fazekacska, melynek okkersárga krémjéből a leg­több vendég csak nagyon ki­csit vett ki. Az indiánfőnök ebből azt következtette, hogy a fazekacska tartalma nagyon drága és különösen jé> lehet. A derék főnök nem akarta elszalasztani a jo alkalmat, egv egész evő­kanállal vett ki a krémből 1 s lenyelte. .A következő pillanatban borzalmasan for­gatni kezdte a szemét s két­ségbeesetten levegő után kapkodott, közben pedig könnyei végigszántották ba­rázda arcát. Mustárt nyelt le. A másik indián, aki érdek­lődéssel kiserte az egész je­lenetet, részvéttel kérdezte: — Miért sir az én testvé­rem ? A szerencsétlen főnök le­­kiizdte fajdalmát s nyugodt kimértséggel telelte: — Sírok, mert ma van tiz éve. hogy atyám megfulladt. A másik főnök gyanútla­nul, szinte egész kanállal vett ki a mustárból s a ven­dégeknek újra az előbbi lát­­ványban volt részük. Bor­zaszt)’) grimaszokat vágott a pórul járt főnök, tátogott, mint a szárazra került hal s könnyezett. A közben valamennyire magához tért másik főnök színlelt részvéttel fordult hozzá: — Miért sir az én testvé­rem is? Mire "Nyugat sása” büsz­kén felelte : —Sirok, mert tiz eszten­dővel ezelőtt nem fulladtál még te is atyáddal együtt. A fogorvosnál három fo­gát húzzák ki a betegnek. A keserves gyötrelem után dagadt arccal jön ki a fogor­vosi rendelőből. Kinn az­­előszöbában kellemetlen meglepetés éri. A fogorvos fiatal kutyája szitává rágva vadonatúj nyulszőrkalapját, melyet karácsonyra kapott a feleségétől ajándékba. A beteg nézi a "Kalapját, majct a kutyát s csak ennyit mond: —- Hogy irigylem. Mi­lyen jó foga van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom