Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-01 / 18. szám
6-ik OLDAL Május 1, 1937 WerhovayQkJgpjQ THURY LEVENTE, magyarországi szerkesztőnk ere-1 deti tudósításai TAVASZI NAPFÉNY A SÜKETNÉMÁK INTÉZETÉBEN Van Pesten egy kiváló intézmény, 112 évvel ezelőtt alapították és “József nádor” nevét viseli. Vakokat nevelnek benne. Voilman János az intézet kitűnő igazgatója: aki süket és vak, néma gyerekeket nevel a társadalom hasznos tagjaivá. Most egy olyan esetet tud felmutatni, ami egyenesen páratlan. EGY SÜKET ÉS VAK FIÚT MEGTANÍTOTT “HALLANI.” Az intézetben csupa nagyon szegény sorsú gyerek van elhelyezve. Nem fizetnek értük. Kicsikorba hozták ide a szerencsétlen gyerekeket, ahol ovodai neveléssel kezdik kiképzésüket. Ekkor még esetién és bizonytalan a szegény kis vak gyerekek mozgása. Egyhelybe tipegnek, kezükkel a levegőben tapogatóznak, de aztán lassan lassan bizonyosabb lesz mozgásuk. Ahol játszanak, hatalmas bőrbőlkésziilt játékokat adnak a kezükbe és tapogatódzásuk után megtanulják a játékok neveit. Megtanítják őket olvasni, mesékre és mindenre, amire csak egy vak gyereket meg lehet tanítani. Most megtanítottak egy süket-néma vak gyereket “hallani”. Kucsera Jóska a neve. Vaknak, süketnek született. Hangrezgésekkel tanították meg hallani és most már sok fáradságos és nagy türelmet igénylő munka után hall a gyerek. Az orvosok is csodájára járnak a József nádor intézet nagyszerű munkájának. * OLAJ UTÁN KUTATNAK több hely szagban. E pillanatban az a helyzet, hogy Magyarország behozatalra szorul. Nincsenek petroleum kutjaink és igy jó valutával kell fizetni a petroleum, benzin és olajszükségletet. A magyar kormány 1933-ban szerződést kötött egy amerikai tőkéscsoporttal, az “Eurocás Co.”-val, melynek öt évre engedélyt adtak, hogy petroleum után kutassanak. A társaság előbb Kapuvár mellett Mihály pusztán kutatott, ahol szénsavgázt találtak petroleum helyett. Eredményes volt a kutatás Zala megyében Lispén, ahol komoly gázkutakra bukkantak. Ugyanakkor azonban a kormány is kutattat olaj után. Parád-Recsk vidéken folynak ezek a fúrások, a Lahocza begyen és Bükkszéken. A biikkszéki fúrásnál 138 méter mélységben már olaj nyomokra bukkantak. A fúrást tovább folytatták és 263 méter mélységben nagy mennyiségben találtak olajat. Ma már napi 3—400 kilogram olaj kerül felszínre. * <*>--------------------;--------------------A Magyar Bokréta Szövetség a világsikerek utján GYÖNYÖRÜSZÉP AUTÓ UTAT ÉPÍTENEK a Blikkben. Olyan szép vidéken vonul el az 50 kilóméternyi ut, mint mondjuk Pennsylvania vagy W. Virginia egyes erdős vidéke. Csodás bükk és csererdőben vezet az ut Lillafüred és Dédes között. TT A “FÖLTÁMADT” KOZÁR ISTVÁN Megemlékeztünk arról, — hogy Vácon él egy háborús rokkant, aki a háborúban szerzett sebesülése következtében süket néma lett és elvesztette emlékezőtehetségét is. Miután semmiféle adat nem állt az illetőről rendelkezésre "Vitéz János” névvel látták el és e néven éldegél. Amióta a lapok foglalkoztak az esettel, sőt egy lap fényképét is közölte, egymásra jelentkeztek családok, akik Vitéz Jánosban a háborúban eltűnt hozzátartozójukat vélték felfedezni. Több család is magáénak j követelte Vitéz Jánost, bár egy se tudott semmiféle bizonyítékot felmutatni arra, hogy Vitéz János lenne az, akit ők kutatnak. Most érdekes, megnyugtató fordulatot vett Vitéz János regénybe illő ügye. Cziglon János veresegyházi földmives meglátta azt az újságot, melybén Vitéz János fényképét közölték.I Nézte, nézte, aztán felkiáltott : —Ez nem más, mint Kozárné fia a Pista! Galgamácsán lakik özv. Kozár Györgyné 82 éves özvegyasszony, ennek eltűnt j Pista fiát vélte Cziglan Márton Vitéz Jánosban. Amikor Cziglan Márton elmesélte Galgamácsán, — hogy ő ATitéz Jánosban Kozár Pistát véli, elhatározták, hogy elmennek érte Vácra és hazahozzák a faluba. Ha valóban az eltűnt Kozár Pista, amikor faluját meglátja, csak fog valamire emlékezni. A legravaszabb filmíró se gondolhatta volna ki a próbára tételt, mint GaiíuAcsa j népe. Pesti Imre fuvarosnak, akit kocsival küldtek Vácra megmondták, hogy útközben ne magyarázzon neki semmitse. Úgy is történt. Ahogy hazafelé tartanak, Kisujfalu előtt, ahol erdőirtás van Vitéz János integetni kezd az erdőirtás felé. Azt magyarázta jelekkel, hogy ott valamikor szép erdő volt. A fuvaros nem állt kötélnek, mert erdőirtás láttán bárki kitalálhatja, hogy ott nagy fák álltak. De mikor beértek Kisujfaluba ott már a fuvaros próbálta jelekkel kérdezni, hogy ugye ez a Vitéz János faluja? De Vitéz fános jelekkel TAGADÁST intett. ' Amint azonban Galgamácsára beértek, Vitéz János izgatott lett, hol fehér, hol vérpiros. Az első ember, akit meglát Sz. Kovács Mihály nyugalmazott tanító. Kozár Pista hozzájárt iskolába és bizony sokszor elnáspángolta. Vitéz János elmosolyodott, amikor meglátta és mutogatta kezével, hogy ez az ember valaha nádpálcával fenyitette őt. Az egész falu ott állt az uccán. Özvegy Kozárné is ott állt a falu népsége között. A falu ugygondolta, hogyha csakugyan Kozár Pista, csak felismeri édesanyját. Amikor a csoporthoz értek, Vitéz János furakodik a tömeg közé, egyenesen özvegy Kozárnéhoz; átöleli, csókolgatja, minden csontja ropog az öregasszonynak. Aztán elindul egymaga a házukhoz. Megy, elindul a sarkon, fölmegy a hetedik ucca ötödik számához. Benyit a kisajtón úgy, mintha csak ma reggel ment volna el hazulról. Odabent a házban elsőnek katonai csoportképet veszi le a falról, rámutat a századjában a maga alakjára. Aztán lekapja a fénykép nagyítást, amelyen öccsével van együtt és boldog meghatotságg-al gyufagyujtást utánoz, lángok Kicsapódását mutatja két kezével. Azt mutatja, hogy öccsével egyszer tüzet csináltak, majd lei; égett a fél falu. Szórni szóra igy történt. Katonap.ijtásai, akik a frontról hazajövet azt mondták, hogy “halva” látták, felismerik. Kozár István neve föl van vésve Galgamácsán a hősi halottak emlékoszlopára. A falu ugv határozott, hogy ezután is ott marad a neve. A “Föltámadt” Kozár István visszament Vácra. — Nyolc esztendeje ott él egy asszonnyal, nem akarja ott I baglyai, A GYÖNGYÖS BOKRÉTÁSOK ____________ V Egy nagy bajuszos, barna, őszülő ember él Budapesten. Tele lelkesedéssel, fajának határtalan szeretetével. Uj ságiró volt, szebbnél szebb meséket irt felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. És ő irta az egyik legszebb magyar daljátéknak, “Háry Jánosinak a szövegét. Egy szép napon ■ otthagyta az újságírást és járni kezdte a magyar falvakat. Utazott és sokan azt hitték, hogy valami baja történt az elméjének. PAULINI BÉLA —- (ez a ne- 1 ve) — nem törődött azzal, mit mondanak körülötte, tovább utazgatott a falvakban és sorra faggatta az öregedő magyarokat régi nótáikról, táncaikról. Kanászokkal és pásztorokkal komázott, mig kivette belőlük egy-egy régi nótának a szövegét és melódiáját. Elment a hetedik határba is, ha azt hallotta, hogy ott valami különös figuráva'i táncolják a csárdást. PAULINI BÉLA fedezte fel a magyar falu muzsikáját és táncát Budapestnek és azonkivül most már a nagy világnak is. Paulini Béla kilincselt és magyarázott, mig végre elhitték neki, hogy a magyar falvak táncaiban ruházatában látni való van és érdemes azzal megismerkedni. — Mennyit kellett ennek az embernek lótni futni, mig lehetővé tették neki, hogy az általa felfedezett kincset Budapestnék is bemutassa. ő már régen tudta, hogy Bujákban csodás szinpompás ruhákat varrnak az asszonyok, hogy a bujáki menyecskék szinpompás ruhákban lejtett csárdása bármely világ városi színpadnak is látványossága lenne, amikor még nem akartak lehetőséget adni neki, hogy a bujáki menyecskéket Pestre hozhassa. Boldog község szépeit ő már régen ismerte és biztatta, hogy egyszer Pesten is bemutathatják tudományukat, amikor még Pes-ten mosolyogtak Paulini Béla hóbortján, ha a magyar falvakban rejlő “kincsek”-ről beszélt. Végre mégis csak hittek neki, mégis csalj, rendelkezésére bocsájtották azt az összeget, amiből az első csoportjait felhozhatta Pestre és egy Szent István napon bemutatkozhattak. “Gyöngyösbokréta” csoportban a falusiak. Pest egy kicsit bámult — és valljuk csak be — nem arattak valami nagy sikert a bokrétások. Pedig nagyszerűt produkáltak, színeset, pompásat, csak hát Pestnek egy kicsit idegent. Paulini Bélát nem csüggesztette el, hogy az első fellépés nem aratott olyan sikert, mint amilyent megérdemelt a produkció. Felhozta bokrétásait a következő évben is, még többet, mint az első esztendőben. És most már sikerük volt, igaz, hogy a nézőtéren nagyon sok volt a külföldi. Ezek tapsoltak a leglelkesebben. Ezeknek tetszett legjobban a magyar falu muzsikája, tánca, szinpompás ruhája. És a nagy külföldi taps után, a benszülöttek is tapsoltak. A bokrétások most már döntő sikert arattak Budapesten. Külföldiek, akik látták a falusiak előadásait, azok persze mikor hazamentek is beszéltek róla. Úgy hogy lassan lassan bizony európai hire lett á “Gyöngyösbokrétának.” Tavaly már Hamburgba mentek ki, aztán Londonba is meghívták őket, Párisban is voltak, mindenütt nagy-nagy sikert arattak. Most husvétra az európai milliárdosok leghíresebb üdülő helyéről Cannesből kaptak meghívást és lelkes kapitányuk Paulini Béla el is vitte őket oda. Mondanom sem kell — igen nagy volt ott is a sikerük. Az idén az egyetemi énekkar megmutatta Amerikában, hogy ez a kis ország milyen kultur értékeket termel ki magából. Úgy vélem, ha ezek a bokrétás legények és leányok egyszer a tengerentúlra mehetnének —— ott se váltanánk velük szégyent. Sőt, azt hiszem, nagy diadalt szereznének ott is. Ha tizenöt év előtt az oroszok hasonló produkciókkal nagy sikert arattak, a mi bokrétásaink is biztosan nagyon tetszenének. Annyi bizonyos, ha egyszer ezek Amerikába mehetnének, nagy gyönyörűsége telne bennük Amerika magyarjainak. Meglátnák, hogy véreikből, testvéreikből milyen istenadta művészek kerülnek ki. Thury Levente * Magyarországi szerkesztőnk fenti cikkével egyidejűleg befutottak már a jelentések a Magyar Bokréta nagy sikereiről is. Riviérán Cannes városa a legnagyobb szívélyességgel fogadta a magyar csoportot s az ünnepségek felejthetetlenül ragyogó pompában folytak le. Lelkes hasábos cikkeket Írnak mindezekről most az európai lapok, melyek közül kiragadjuk az alábbi szép jelentést: “A népies táncok bemutatóján a Hesperidák sporttelepén legszebb volt, mikor a megafón bemondja: “Hongrie!” — és kiemeli, hogy tiszta népi csoportról van SZÓ, hal különböző magyar vidék hamisitatlan folklore-ja vonul fel. Megjelenik a magyar zászló. Dörgő taps. A sárköziek kezdik, hét szép lány és menyecske Öcsényből, akik a lakodalmi üvegtáncot járják el, fejükön a palackokkal cigányzenére. Utánuk az egerbocsiak ugranak a dobogóra, négy legény és négy leány, a patkóstáncot és a kiforgatóst járják, azután a juhásztánc és a kaszástánc jön, hét pásztor a Hortobágyról, Hevesaranyosról és Karádról. A tánc a két hortobágyi csikós karikásostoros durrogtatásaival ér véget. Nagy taps fogadja a mezőkövesdieket is, 5 lány és 5 legény a menyasszonytáncot mutatja be. Végül a géder lakiak bájos “férc”-tánea s a kilenc kiskunsági férfi “legényes” és “verbunkos” tánca s egy általános csárdás zárja be a magyar műsort, őszinte, igaz, nagy siker, amelynek nemzeti szempontból is nagy a jelentősége.”
