Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-02 / 1. szám

2-tK OLDAL JANUÁR 2. Verhovmkjbpfa Napsugarak és felhők Összegyűjti és írja: MARATHIUS BŐSÉGES VADÁSZ ZSÁK­­MANY: Yellville, Ark. Harry Goodwin egy este gyanús zajt Hallott a tyuk-ól felől. Megra­gadva kétcsövű vadász fegyverét, Halált megvető bátorsággal a tyuk ól felé durrantott mind a két cső­vel egyszerre. Eredmény: egy görény, néjgy macska, három tyuk és két alsóruha rostává lőve a ruhaszárító kötélén. ARTHUR BRISBANE: Több, mint huszonöt évig olvastam “To­day” rovatodat. Mindig csodál­tam egyszerű Írásaidat, melyek­ben mégis olyan sokat, olyan •dolgokat tudtál kifejezni. Tudá­sod tárháza kifogyhatatlan volt, melynek tartalmát olyan őszin­tén szeretted volna megosztani olvasóiddal. Mindig szorgalmaz­tad, hogy milyen könyveket ol­vassunk, hogy tudásunkat, látó­körünket fejlesztve annnak hasz­nát a mindennapi gyakorlati öt­letben is élvezhessük. Nsm értettünk mindenben egyet, ami igazán olyan mellékes volt neked- s^llemóriásnak. Bűnödül róttam fel, hogy olyan gyakran írtál a fegyverkezés mellett, de azért kételkedtem magamban, hogy nem-e neked volt igazad? Nyugodtan élhet-e egy békes­­séges jószándéku ember, amikor tudja, bogy szomszédjai jobbról balról önző, kapszi és gonosz in­­dulatu emberek és emellett állig fel vannak fegyverkezve? A magyar dal amerikai Olimpiásza Irta: Dr. Cholnoky Tibor, a magyar amerikai hangver- j seny nagybizottság elnöke. Néhány hónappal ezelőtt az egész világ sajtóját be­járta a magyar athléták diadalmas olympiai szereplésének híre. Amikor kis nemzetünk megmutatta, hogy mit tud egy férfias akarat és hogy megcsonkítva és letiporva bár felülmúlta ötven milliós és még nagyobb lakosságit orszá­gok teljesítményét. Most a magyar egy újabb diadalmas olympiászra ké­szül : a magyar zene amerikai ölympiászára. Amit a ma­gyar vivők, magyar úszók, magyar birkózók, boxolók és többi athléták elértek Berlinben, most még fokozottabb mértékben érhetik el a magyar énekesek Amerikában. Lelkes köszönetemet kell kifejeznem az egész ameri­kai magyarság előtt azért a lélekemelő és egyöntetű tá­mogatásért, amellyel politikai és jelekezeti különbség nél­kül a mozgalom mögé állt és tanujelét adta nemes érzé­sének és a művészetek iránt való érdeklődésének. Szin­te példátlanul áll az amerikai magyarság életében, hogy a magyarság egv ilyen közös ügy idején minden nézetel­térést félretéve, felajzott lélekkel és megfeszített izmok­kal, mint egyetlen óriás emeli a magasba a magyar zene. a magyar kultúra messze sugárzó fáklyáját. Ez a lelkesedés megalapozott és nem hiába való. A budapesti egyetem énekkara az egész világnak elösmerten egyik legkiválóbb énekkara. Lelki szemeim előtt felvo­nulnak a zsúfolt hangversenytermek. Minden városban ezrével tolonganak az emberek . . . hallom a felcsendülő magyar éneket a dalosok ajkán, melynek ősi akkordjai betöltik a hatalmas termek kupoláit és a hallgatóság lel­két ... A magyar óhazától régen elszakadt magyarság arca mosolyra derül, a-szemekben a meghatottság könnyei csil­lognak . . . Felzug a tomboló taps és a lelkesedés vihara magával ragadja a lelkes amerikai zeneszerető közönséget és elhinti szivükben a magyarság megismerése iránti ben­sőséges érdeklődés vágyát. Hisz a zene a nemzetek kö­zötti érintkezésnek legtisztultabb és legközvetlenebb for­mája, az együttérzésnek kapuja, a megértésnek kutíor­­rása A béke és megértés jegyében igy forr össze a világ magyarsága és szerzi meg magának a többi nemzetek ba­rátságát és megbecsülését. A magvar zene amerikai olympiászán az egész ame­rikai magyarság együttesen lép a küzdelem porondjára. Nem arra kérem a magyarságot, hogy jöjjön el hangver­senyekre teljes számban, mert hiszen az természetes, hogy minden igaz magyar ott lesz; de arra kérem őket, hogy hozzák el összes amerikai barátaikat és másod generációs gyermekeiket, hogy azok együtt dobbanó szivei és együtt szárnyaló lélekkel lehessenek tanúi a magyar dal nagy, világra szóló diadalának. VASZI VIKTOR, a budapesti M. K. Zeneakademia tanára. Ö j fogja dirigálni a magyar egyete­mi énekkart amerikai kőrútján. a Verhovay Segély Egylet­tel, a legnagyobb és leggyö­nyörűbb magyar egységgé szemben; amely ime, az egész világot átölelő magyar közösség háláját fejezi ki a jövő nyáron. SZÉPEN HALAD A SZERVEZÉS ■Az acélipari unió elősegí­tése érdekében alakult Fra­ternal Orders Committee, legutóbbi jelentésében meg­állapítja, hogy az október 25-n tartott egyletközi kon­ferencia eredményei nagyon biztatók. A különböző egy­letek sorába tartozó acélipa­ri munkások között a szer­vezkedés fontosságának is­mertetése nem talált siket fülekre, sőt egyes fiókok ma-1 4juk vették kezükbe a szer-j vezés intézését s az, orszá gos bizottsággal kooperálva, igyekeznek a nagy munká előbbre vinni. A FOG vezetősége ismé­­telen kéri, hogy a fiókok sa­ját kebelükben alakítsanak egv bizottságot, melynek a szervezkedés elősegítése len-Három királyok Ahol három ut találkozik, ott találkozott a három király. Két fiatal és egy öreg. Az öreg szólott először. — Menyhértnek hívnak, király­­vágy ok és mert legyőztem kevély­ségemet, ama csillag által, ami előttünk megy, az isteni gyermek bölcsőjéhez hivattam. — Boldizsár vagyok, ---- szó­lott a másik. — Király vagyok és mert legyőztem vágyaimat, a királyok királyán aki Betlehem­ben született, magához hivott.---- Gáspárnak hívnak ---- szó­lott a harmadik, a legf iatalabb. — Király vagyok és mert legyőz­tem kegyetlenségemet, e csillag felszólított, hogy kövessem őt ah­hoz aki azért született, hogy meg­ismertesse a világgal a bünbocsá­­natot é^s a sziveket szeretetre és alázatra tanítsa. És most már hárman mentek tova az ő kíséretükkel . . . * * * Az ember ha elfárad a gondok és nélkülözések labirintusában, ha kimerül a minden oldalról rája leselkedő találkozástól: a rossza­karattól, az Evangélium költésze­téhez menekül. Az örök vigasz­talás, a megbékülés és a remény­ség forrásához. A figyelő csil­laghoz, aki meglátja az ember küzdelmeit, harcait és győzelmét önmaga felett. Minden idők mindenkor hason­lítottak az Evangéliumi időkhöz és az emberek mindenkor telve voltak kevélységgel, követelőző vágyaktól, kegyetlenséggel és igazságtalansággal. Az Evangé­lium költészete a vezetőket, aki­­rályokat választottja ki. akitől Is­ten különösképen megköveteli a lemondást éjs legyőzetését önma­gának. Sajnos, a három napke­leti királyt csak elvétve találjuk Csak nézzünk szét á nagyvilág­ban, A napokban az égetsz világon felhanzott az ének, hogy “Békes­ség a földön az embereknek. . . ” Hogy röhöghetett "Mars” a há­ború istene, amikor látta, hogy milyen farizeus arccal énekelték ezt az emberek. Amikor az em­berek milliói között nyomorúság, ínség lakozik, fegyverre, lőszer­re, hadihajókra, bombát hajitó repülőgépekre van péjnz elég. Az ostrom ágyú egy lövegének az ára elég volna egy családnak több évi gondtalan megélhetésre. megérdemel-e mást olyan emberiség, mely Isten adta eszét még arra is lusta használni, Hogy néha egy kicsit gondolkozzon? Akiknek nem kell más, mint egy­­rozsdás ágyút felvonultatni az utcán egy repedt fazék hangú réz- Handa kíséretében és •‘Hurrah“ mennek a háború vágóhidjára, mint a birkák, hogy a muníció gyárak részvényesei több oszta­lékot kapjanak. Akik aztán biz­tatás képen kiosztanak egy né­hány bushel csillingelő rézfitye­­|»őket azonknak, akik “hősiesen” minnél több “ellenséget” meg­gyilkoltak. Öreg Brisbane, nyugodj békéd­ben, nincs mit sajnálnod, hogy itt Hagytál minket. BANDHOLTZ GENERÁ LIS ÖZVEGYE A VERHOVAYAKKAL (Folytatás az 1-ső oldalról) felállított szobrát megnézni? Hiszen ez természetes. Beszéljünk arról, hogy a hálás magyar nemzet nagy ünnepe lesz, mikor a Verho­vay követekkel az amerika Nagyasszony bevonul Buda­pestre? Hiszen ezt tudja mindenki. Egy nemzet hálájánál olyan ragyogó, olyan pom­pás megnyilatkozása lesz jövő nyáron Budapesten, amilyenek csak a nagy nem­zeti örömünnepek szoktak lenni a vizen túl. A két Haza hivatalos té­nyezői is belekapcsolódnak az ünnepekbe és mikor Mrs. Bandholtz személye körül egy nemzet tiszteletének a fáklyái kigyulnak, annak a fénye a mi egyletünket is beragyogja, mert a Nagy­asszony kifejezetten a Ver­­hovayakkal, a magyar szár­mazású — polgártársaival együtt akar utazni és Buda­pestre érkezni. Akik tehát nyernek a most folyó Verhovay ver­senyben, akik az egylet kö­veteiként mennék a nyáron az óhazába, valóban törté­nelmet csinálnak. És az a sok száz amerikai magyar, akik csatlakoznak j a nagy Verhovay kirándu­láshoz, szintén részesei lesz­nek a két nemzet nagy ün­nepének, szintén szereplő lesznek a nagy eseménynek, amelyhez fogható hazaláto gató amerikai magyárnak nem jutott még soha osz­tályrészül. Csoda-e hát, hogy lelkes tagjaink egymásután jelent | keznek a nemes versenyre? Csoda-e hát, hogy a hu­szonöt díjnyertes tagtárson kivül százak csatlakoznak j ehhez a kiránduláshoz; s máris előjegyzik magukat a North German Lloyd nagy-! szerű hajójára, az “Europa” | gyorsgőzösre ? Azzal fejezzük be ezt az Írást, amivel megkezdtük. A jogos büszkeség önér­zetével jelentjük, hogy egy­letünk tradícióihoz hűen vé­gezzük a munkánkat, hogy: a kötelességeinket a tagja- j inkkal, a nemzetségünkkel! szemben teljesítjük, aho­gyan és amikor arra a lehe­tőséget a sors megadja. A versenyzőkön és a töb-1 bi tagjainkon áll, hogy ők is | teljesítsék a kötelességeiket ne a feladata. Ezt a munkát készséggel megkönyiti a ve­zetőség avval, hogy a gyű­lésekre -kiküldi a maga em­berét felvilágosítások mega­dása céljából. Akiknek i­­lyen kiküldöttre lenne szük­ségük, bizalommal fordul­hatnak a SWOC-lioz vagy a vasipari unió fiókjához Minden ügyben készséggel ad felvilágosítást a pitts­­lutrghi iroda, cime: “Frater­nal Orders Committee” 1209 Commonwealth Bldg. Pitts­burgh', Pa. JAMES ROOSEVELT Roosevelt elnök fia, aki az Újév első napján bevonult közszolgá­latra, édesatyja mellé, a Fehér­házba. meg az emberiség történetében. A világot nem Boldizsárok, Meny­hértek és Gáspárok kormányoz­ták és a népek nem tanultak a ve­zetőktől alázatosságot, az életet megszépítő hitet és igazságo. Az ember önmagában gyönge, inga­dozó volt és maradt és mindenkor felfele» emelte tekintetét, ott ke­reste aki vezesse, megnyugtassa és védelmezze. Minden tévedé­sünk és nyomorúságunk oka az a csalódás, amit a hatalmasok mér­tek reánk. Az emberek milliói az ő éjetük és cselekvésükben ke­resték az igazság és erény törvé­nyeit és mert nem találták meg, elvadultak, mint a nyáj, amelyik­nek nincs pásztora. Minden bűn és véj tek először a magasból eresz­kedett lefelé és a felelősség nem a laikusokra száll. Az alant ál­lók, az élettől elcsigázottak, gyak­ran kerülnek ol^an lehetetlen és kegyetlen körülmények közé, hogy nem válogathatnak az esz­közökben. Ök nem tudhatják azt, amit a csúcson, az ormon ál­lók, hogy Isten, aki az ég csillaga által vezette a három napkeleti királyt, az emberi lelket a saját dicsőségére teremtette. De a hatalmasok sem tudják és soha nem is akarták tudni, hogy Jézus Urunk saját életével adott pél­dát az alázatosságról, az igazság­ról, a bünbocsánatról és a szen­vedésről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom