Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (23. évfolyam, 1-54. szám)

1925-01-15 / 3. szám

Hivatalból di) átalányozva. Vasvármegye Hivatalos Lapja Te,k* Guary Ernő vm. főlevéltárnok urnák Szombathely Csonka-Magyarország nem ország 1 Egész Magyarország mennyország! XXIII. évfolyam. Szombathely, 1925. január 15. 3. sz. Előfizetési ár : Egész évre 12 arany korona. Hivatalos hirdetések a lap szerkesztőjéhez küldendők. Hirdetési dijak: Szavanként 400 korona, legkisebb hirdetési dij 4000 korona. Megjelenik minden csütörtökön VASVARMEGYE HIVATALOS LAPJA Szerkesztő: VIDOS ÁRPÁD várm. főjegyző (Vármegyeház). II. További intézkedést igényiő, általános jellegű rendeletek. Másolat: A 146 073-1924. N. M M. sz. körrendeletekhez. 22,150-VII. 1915. B. M. számú Körren­delet. A hasi tífusz elleni védekezés. Valamennyi Törvényhatóság Első Tisztviselőjének. Ez a körrendelet Fiúméra is kiterjed. Azon fertőző betegségek közé, amelyek a háborúk nyomában fellépnek sőt járványokká is fejlődhetnek, tartozik a hasitifusz — typhus abdominatis — is. Megerősítést nyert az a már régen ismert tény most is. A harcterekről vissza jövők között sűrűn fordulnak elő hastífuszban megbetegedtek úgy, hogy a betegségnek a polgári lakosságra való átterjedése eshetőségével is számolni kell. Felhívom tehát Alispán, Polgármester urak figyelmét az 1876: XIV. t. c. XII-ik fejezetében foglalt rendelkezésekre, amelyek a járvá­nyos betegségek s így a hasitifusz elleni védekezésre is szolgálnak. Mint különösen fontosakat kiemelem a bejelentési kötelezettséget, a betegség járványos jellegének megállapítását, a betegek befogadására szolgáló kór­házi helyiségekről és ezek kellő berendezéséről és felszereléséről való gondoskodások és a betegek elkülöní­tését mire gyakran nem ügyelnek kellőleg, jóllehet kétségtelen, hogy a hasitifusz azokhoz a ragá'yos betegsé­gekhez tartozik, melyek a betegekkel vagy ilyenek által beszennyezett tárgyakkal való érintkezés utján is átvi­hetők egészséges emberekre. Minthogy a fertőzött ivóvíznek és a fertőzött tápszereknek (ezek között különösen gyakran a tejnek) nagy szerepe van tifusz-járványok fejlődésénél, az egészségügyi hatóság feladata lesz a la­kosság ivóvízzel való ellátását különös gonddal ellenőrizni és fertőzés gyanúja esetén jó ivóvízről gondoskodni. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a közforgalomba kerülő tápszerek is fertőződhetnek a hasitifusz csirájával. Ez okból mindazokat a helyeket, ahol tápszereket előállítanak, forgalomba hoznak vagy tömegfogyasztásra el­készítenek (tejgazdaságok, sütő helyek, cukrázdák, hentes üzletek, mészárszékek, vendéglők, kórházak konyhái stb.) gondos egészégügyi felügyelet alá kell venni. Ezeknek ellenőrzése alkalmával nem elég a fentemlitett he­lyeken foglalkoztatott személyzet (munkások) egészségéről meggyőződni, illetőleg a betegeket vagy betegségre gyanúsokat az ilyen foglalkozástól eltiltani, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy lehetnek ott csirahor­dozók, és az olyan egyének, akiknek testében a hasi tifusz csirája megél anélkül, hogy az embert beteggé tenné s hogy lehetnek olyan emberek is, akik régen kiállott hasitifusz után még mindig ürítenek (bélsár, vizelet ut­ján tifuszcsirákat. (U. m. tartósan csirahordozók.) Ilyen egyének különösen ha tisztátlanok, pl. ürülékkel vagy vizelettel beszennyezett kezekkel nyúlnak az elkészítendő tápszerekhez, a tifuszt terjeszthetik. A lehetőség sze­rint azon kell tehát lenni, hogy az emberi tápszerek előállításával foglalkozók között ilyenek ne legyenek ami a bélsár és vizelet bakteriológiai vizsgálatával állapítható meg. Kórházakban ápolt betegeket felgyógyulásuk után lehetőleg csak akkor kell elbocsátani, illetőleg csak akkor kell elkülönítésüket beszüntetni, ha a bélsár és vizelet vizsgálat kétszer (egyheti időközben végezve) a tífusz csiráját már nem mutatja. Megjegyzendő, hogy a tartósan csirahordozók között azok kiknél a vizeletbetKsokáig mutatható ki a tifusz csirája, jóval gyakoribbak, mint azok akiknek bélsárában található, de az előbbiek ellentétben az utóbbiakkal — rendszerint ártalmatlan szerekkel rövidesen kigyógyithatók. — Ajánlható a tífuszból üdülőket 5 napon át napi P/2—2 gr. uroíropin (Hexamethy bentetramin) belső adagolásával kezelni. Hasonlóan hatnak: Halmitól, Hatralin, Borovestin melyek­nek napi adagja 1 gr. A tartósan csirahordozók neveit közölni kell azzal az elsőfokú egészségügyi ható­sággal, melynek területére távoznak, vagy amelynek területén állandóan tartózkodnak azon célból, hogy fel­ügyelet alatt maradjanak s a lehetőség szerint megakadályoztassék, hogy azok különös tápszerek készítésével foglalkozzanak. Az ilyen egyéneket tisztaságra kell tanítani, valamint arra is, hogy ürülékeiket ne rakják le- olyan helyeken (házak, kutak, források stb. közelében) ahol ezek fertőzésével veszélyeztetik a közönséget. Ki tanitandók arra is, hogy a beszennyezett fehér és ágynemüeket miképen fertőtlenítsék (beázíatás erős szappanos lugoldatban) mielőtt holmi jobb más fehérnemű vagy ágynemüekkel mosásba kerül. Figyelmeztetendő végre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom