Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
15 mindenféle beszéd előkerül. Cz. mulattatott bennünket olyan hihetetlen mesékkel, melyek rajta történtek. Ezen mesék rendkívüli bátorságát tűntették fel, még Boszniában is. — Mikor bevégezte szavait, én igy szóltam: „te ugyan derék gyerek vagy, sokon átmentéi. Bátorságodnak adtad elég jelét; de hogy most a teme- tó'be elmernél menni, azt nem hiszem. Erre ő igy szólt: „ha úgy akarod, félakó borért mindjárt elmegyek a temetőbe, s hozok onnét olyan jelt, a milyent kívánsz“. Erre én felajánlottam a félakó bort, s ó' ráállott. Fogadtunk félakó borban, oly feltét alatt, hogy a Gungyi András fejfájából bicsakkal vágva, hoz egy darabkát. Reggel megvizsgáljuk s ha csakugyan Gungyi íejfájából való a darabka: én megadom a fogadást. 0 elment a temetó'be, és mi vártuk vissza; de mivel sokáig nem jött Ígérete daczára is: rósz sorsát gyanítván, lámpásokkal utána mentünk, s csodálkozásunkra a G. fejfája mellett, bicsak- jával kezében, összerogyva a földön találtuk. Mi történt vele a temetőben, azt nem tudjuk. Még nem halt meg, ha feléled , talán fel- világositand bennünket. — Most a temetőből hoztuk. Ennyi az egész. Cz. orvosi segély folytán magához jött s egypár heti fekvés után ép, erős, egészséges lett. Mindenre visszaemlékezett, de hogy ki ütötte meg a temetőben, azt — mivel koromsötét volt, s nem láthatott senkit — nem mondhatta meg. Már az első ütés megtántoritotta, a második pedig eszméletlenné tette. A temetőbe léptekor mély csend uralkodott. Semmi neszt nem hallott. Mély titok homálya borongott az egész esemény felett. Később Cz. mint afféle fiatal, ismét eljárogatott a korcsmába , s ott a beszéd hőse lett. Mondott hajborzasztó meséket. Csak úgy rajongtak körülte az ifjak. Magasztalták észtehetségét, ékes beszédmodorát. Nélküle mulatni sem tudtak. Mulattatásáért az volt a jutalma, hogy ivott a mennyit akart; de italért soha egy krt sem fizetett. — K. B.! —- szólalt fel Czinger János — te ugyan megadtad a fogadás árát. Nagy leczkét kaptál a temetőben. Úgy hiszem nem lesz ezután kedved a fogadáshoz. Minek is az. Én fogadásból egy lépést sem tennék. Azt tanultam a sz. történetben, hogy Jefte nagyon megbánta fogadását; mert egyetlen leánya életébe került, s meg vagyok győződve: Jefte oktalanul cselekedett, mert a jó Isten oly áldozatot nem kívánt tőle. Neked is kár volt fogadást tenned; mert majdnem életedet áldoztad fel miatta. Az oktalan merészség veszedelembe visz, s az az által magunkra
