Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-10-18 / 1. szám

16

hozott szégyent, gyalázatot az eső sem mossa le rólunk életünkben. A fogadás oktalan merészségből ered, s az okos világ kárhoztatja mind benned, mind másokban; mert az erő, bátorság, merész vállalkozás, büszke önbizakodás íitogtatását mutatja.

— Én is azt tartom — szólalt meg Gergő András — hogy Czukrosnak nyakán elverték a bátorságot. Nem megy többet fogadásból nagy éjjel a temetőbe. Arra már különb legény kell, nem olyan, kit ott már megnyakaltak az ördögök. Neki már inába szállt a bátorsága. Meg is bánta — azt hiszem elégszer — hogy oly kétes kimenetelű nehéz dolog véghezvitelére vállalkozott; mert nincsen az olyan vállalaton áldás. Abból csak veszedelem következik. Saját példája mutatja.

— K. Barátim! azt veszem ki beszédetekből — szólott Cz. J. — hogy — az eset után — nagyon félénknek tartotok engemet; sőt oly bárgyú gyáva nyúl szivűnek hisztek, hogy egy kukori- czás hólyaggal is az Operencziás tengerig kergetni lehet. Nagyon csalódtok. Semmivel sem vagyok félénkebb, mint voltam, sőt miután meg vagyok arról győződve, hogy nem az ördög vert nyakon a temetőben, hanem valamely roszakaróm: bátrabb vagyok mint voltam. Bármily sötétben kimegyek a temetőbe, csak azt kötöm ki a fogadásnál, hogy egy jókora suhangot vihessek magammal, hogy megtaníthassam azt, a ki ott leselkedik utánam. Nem bántam meg, hogy fogadtam; de azt megbántam, hogy ütleg nélkül mentem a temetőbe.

— K. B.! vas a fejed, kő a szived, hogy a rajtad történt veszedelem után is kész vagy fogadásból kimenni a temetőbe — szólott Héjas Gábor. — Te bizonyosan vesztedet érzed.

— K. B.! én tudok gondolkodni és érző szivem van. Meggondolom a mit cselekszem elébb, semhogy kárát vallanám. A temetőt nem tartom félelmes helynek, főként most, mikor nincsen nagyon sötét. Ha valaki 10 frtot ád: azonnal elmegyek a temetőbe.

— Jól van — szólalt meg János István — én adok 10 frtot, ha ezt a nagy kést beszúrod a Gungyi sirkalmába, és ott hagyod. Én reggel megnézem s ha ott találom: megfizetem.

— Ide a kezeddel. Fölcsapták a fogadást.

— Azt azonban — szólott Czukros — ezennel kimondom, hogy senki utánam ne jöjjön. Menjetek haza. Én is haza megyek a temetőből.

— Azonnal haza megyünk, s majd holnap este itt összejövünk , — szólották mindnyájan.