Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-20 / 5. szám
88 „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek!“ És az öreg jó Simeon, Kinek oly puszta már e bon. Karjaira a kisdedet Veszi, s ily beszédet kezdett: Az ég hozzám oly jóságos , Már most innen mehetek! „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek!“ És te hivő kegyes lélek! Miattad én ma nem félek. Te is tudod kötelmedet: Tudod üdvödre született Idvezitőd, ki áldást hoz; Imáid ébredjenek! „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek!“ Szenvedő és szűkölködő Lelkek nektek szól a jövő. . . Itt jajgattok s búsan sirtok , De az égben kincset birtok. Ott az élet már nem gyászos, Ott fájdalmak nincsenek. „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek!“ Ti a föld bűnös fiai, S gyarló, gyenge leányai! Ne bízzátok el magatok! Gondolatban járuljatok ! Jézusnak jászolához, Ott erények teremnek „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek!“ Végre haldokló hű sáfár, Mit mond a — vég búcsúpohár? Ezt: pályám már végét érte. Hálát adok neked érte.
