Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-22 / 3. szám
62 Veszély. — Képlet. — Sok a veszedelem a világon. Nézd mily sebesen halad ama gőzvonat! Puf, puf! szalad a vasló, az útasok nem sejtik a veszélyt, beszélgetnek egyró'l-másról, de veszélyre senki sem gondol. Egyszerre csak krák! Mi az ? íme a gép elhagyta a síneket s belefúródott a töltésbe, a kocsik egymásfölé halmozva; az egész vonat összezúzva, darabolva, az út el van zárva, a sínek fölszaggatva, a töltés elrontva! Veszély! — reméljük, hogy nem vigyázatlan munkás, henye őr, vagy más ember hibája által történt. Igen ám, de a kár megvan; de nyújtsunk kezet, hogy több kár ne legyen. Ki a gőzzel, rajta a kapával! Tűzzétek ki a veres zászlót! Már-már emelkednek az intő karok és kezek; hallatszik a segítség után kiáltozok hangja, az iszonyú jajgatás. Veszély! ismét veszély! íme jön egy másik vonat! Veszély itt, romlás amott! Talán sikerülni fog az összeütközést elhárítani , mert még elég idő van, hogy a vonat megállittassék. Annyi bizonyos, hogy minden el fog követtetni, hogy a vonat úgy ne járjon, mint az a másik, a mely tökéletesen összeromlott. Rettenetes látvány várja azon utazókat, a kik az előre siető gőzgép által vont kocsikban -vannak. Mily rettenetes látvány tárul szemeik előtt! Itt halvány, véres, zúzott részek, amott hallgatag, csendes, halálos, félrehúzott, görcsös, fel nem ismerhető arczok! Veszély! Oh! bár nagyíthatnám e képletet, bár festhetném le s berámázva és üveg alá helyezve akaszthatnám ama fiatal szerelmes pár szobácskájába. Csak a minap adta őket össze N. lelkésztársam, minden áldást és jó szerencsét kívánva nekik. E fiatal házaspár nagyon sietett — talán igen is nagyon — nincs is miből élniök. Nefélj Pistának nincsen munkája, Könnyelmű Zsuzsi meg soh’se volt takarékos, nem hiába Könnyelmű Péter nevelte, a ki mikor a korcsmából hazajő , mindent diribre-darabokra tör, a mi csak a keze alá jut. Ehhez járul még az is, hogy Zsuzsi makacs természetű s Pistát néha-néha a falu korcsmájában is láthatni, sőt az is megszokott történni, hogy ott feledkezik késő estig. Az apja jól indult ugyan az ő vonatján, de útközben felfordult s azóta mindig veszélyben forog, hogy össze fog ütközni. Ha fia volnék, mindig félelemben élnék a fenyegető veszély miatt. Bár Nefélj öcsém többet félne, többet gondolkoznék; bár jobban készülne az élet veszélyei ellen. A mi pedig Zsuzsit illeti,
