Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-11-22 / 3. szám

63

reméljük, hogy nem fog úgy járni, mint becsületes nénje, a szakácsnő. Ez a derék hajadon több házassági ajánlatot visszautasított, csakhogy apját segíthesse; egész bérét iszákos apjára költötte.

Veszély! Nézd csak azt a derék vitéz Erős Gábort, mily kedves egy fiatal ember, nemde?! S mennyit kell nevetni az ő tréfás ötletein (mit ő talán éleznek tart) s mily jó benyomást tesznek az ő ragyogós szemei s megnyerő' mozdulatai! Ha azt nézi az ember, hogy mikép játsza ki Gábor az ő öreg bátyját Józan Miskát — mint szokta nevezni — s hallgatja az ember Gábor vig dalait, melyek a nyári estéken az egész házban talán oly kellemesen hangzanak — azt gondolná az ember, hogy Gábor szivét nem nagy teher nyomja. Hanem azért Gábor öcsém mégis derék gyerek ám.

— Gábor öcsém, akarod-e, hogy e képet berámázzuk, üveg alá tegyük, vagy valami gazdag hálószobájába akasszuk?

— Igen bizony, miért ne? Szeretem én a szép képeket; és az a legény zászlóval kezében, nagyon oda illik s az a piros, fehér, zöld szin se veszi ki magát roszul. Az árnyék s világosság jól el van helyezve. Oh nagy örömmel fogadom a képet s köszönöm.

— No hát jól van, neked adom emlékül; úgy is Pestre mégy, ott tudom mindjárt körül vesznek a csábítók.

— Óh de ez már nem járja meg! ez már sok! Én tudok vigyázni magamra Pesten is, bármennyi legyen a roszra csábitó alkalom. Köszönöm jóakaratát. Remélem azonban, hogy nem esznek meg elevenen. Erre kedvem nem igen van. Ha darabokra aprítanak . . .

— De már az ilyenforma beszéddel semmire se megyünk. Talán ifjú erős Gábor — a kinek tréfája gyakran gorombasággá szokott változni — az élet veszélyes pályáján járván, nem fog azért útközben sem összeütközni, sem megromlani. Hanem reméljük, hogy Gáborunk meg fog menekülni, mint a merész gépészek, kik néha egészségesen térnek vissza családjuk körébe és élnek, hogy vakmerészségüket megbánhassák.

De megállj, fiatal olvasóm egy szóra! Vagy talán neked sem fog ártani, öregebb barátom , egy perczig gondolkodni, noha talán már az életnek több állomásain túl mentél úgy, hogy talán már neveiket is elfelejtetted! Azt akarom mondani, hogy fogadd e képletemet barátságos üdvözletül s intésül.

E képlet azt teszi: „Légy áldott s boldog, hanem vigyázz magadra, vagy inkább lelked üdvösségére. Gondoltál-e már arra, hogy mily drága kincset bízott rád a Teremtő? Na jó, el ne