Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-22 / 3. szám
57 Más helyen lovával , szekerével sem keresett a gazda annyit egy nap, mint a kőbányábau egy ember két kezével. Azért is a lakosok , mihelyt egyéb munka engedte, seregestül mentek követ vágni. Egy őszi munka végeztével nagyban ment a kó'vágás. András is követ járt vágni öcscsével és két társával; de kevés hasznot hajtó helyen munkálkodtak. — Itt nem sokra mehetünk — szólott az egyik társ. — Igazságod van öcsém! — szólott szavára András. — Elmegyünk jobb helyet keresni. És mentek, vizsgálták a bányákat. Keresték a hol könnyen fejük a kő. Ismerték a kő milyenségét, minőségét. Egy helyen barlangszerű mélyedés nyúlt a hegy alá. A kövek csak úgy csiiggtek le. Borzalom volt ránézni is. — Itt fogunk mi követ vágni — szólott András — és ment le a mélységbe a hegy alá! — Az Istenért, K. bátyám! ne menjen oda, mert rászakad a kő, hiszen mind gyengén áll. Jöjjön ki hamar! Valóságos vakmerőség a mit csinál. — Ne félj öcsém! sokkal jobban összeforrasztotta ezt az Isten, minthogy ledőljön. Minek az a nyúlszivűség. — Jaj, jaj! jöjjön ki, — kiáltottak mind a hárman — mert már bomladozik, — és szaladtak el onnét. Két perez alatt hátorságos helyre jutottak. Mikor visszafordultak, rémületes látvány tárult fel szemeik előtt. Elsőben is egy mintegy két öles széles, négy öles hosszú, s öt öles magas kőláb lassan kezdett elválni a sziklától s oly egyenesen hagyta azt, mint rakott kőfal. Mikor az elhajlás nagy volt, a tetején levő föld, a mint egy hat ölnyire levő hegyoldalon alázuhant s egy része csúszott a meredeken, más része porfelleggé alakulva, a szél szárnyain úszott a levegőben. Ekkor a kőláb hajlott helyzetében mintegy két perezre megállt , de ismét mennydörgészszerű csattogás közt megindult s egy része iszonyú egymásba verődéssel a hegyoldalon alágurult, más része betemette a barlangszerű üreget, s aztán csendesség lett, mintha semmisem történt volna. A földet megrendítő zuhanást, csattogást hallván az emberek a bányákban, megrettenve szaladtak a szabadba s meglátván a porfelleget s a hegy omlást, rohantak a veszély helyére; de szaladtak a faluból is.
