Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-03-01 / 17-18. szám
196 Ama hit gyermeki, Mint rabok aggódtak, Más hitre átmenni Hiába vágyódtak. Ma az új-kor hitszabadsága Lánczait rázza!! Azért, a kinek van Hálatelt kebele, Zengje ma hangosan Lelkének hű felé: Kitől e nagy kincs alá szállá, Istennek hála!! MELCZER GYULA. A kis gazdasszony. A hajdan hires muzsikus „Bunkó“ czigányról emlékezetben maradt, hogy a pozsonyi országgyűlés alkalmával, az ország- gyűlés megnyitására Bécsből lejött Ferencz császárt, kihallgatáskor , bemenetelt nyervén hozzá, egy üveghangokon önkészitette nótával köszöntötte fel; de bár a fiai sokszor kérték, hogy csak egyszer húzza el azt a nótát: mindannyiszor megtagadta azon okból, hogy akkor többet tudnak, mint ő tud. —A nótát elvitte magával a sirba. A földmives anyák ilyen formán járnak el a főzés, sütés mesterségét illetőleg leányaik irányában. — Meghalnak elébb, mint főzni, sütni megtanítanák.—Jaj annak a leánynak, aki jövőjét figyelembe véve, a főzőkanalat illetni meri. — Mig él az anya, ahhoz semmi köze. — Végezze a maga dolgát. — Simítsa az ülő padkát. Söpörje a házat, konyhát stb. — Nagy megaláztatása volna az az anyának, ha leánya kivenné kezéből a főzőkanalat. — Majd megtanulja, ha asszony lesz, ha a „napa“ a sirba költözik. Hogy ez nem jó szokás, és sok házi perpatvarnak, viszál- kodásnak bőven buzgó forrása: e következő kis történet igazoljaHomokos község, nevét, hihetőleg határjától vette; mert a folyóvízre dűlő réteken kivül, csekély termőfölddel elegyitett homokból állott, melyben rozson, kukoriczán kivül semmi növény nem diszlett. A földek mivelése, szántása, nem nagy erőbe, fáradságba került ugyan, mert két szamáron is bátran lehetett szántani; de
