Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-03-01 / 17-18. szám
197 aztán, oly könnyen el lehetett rakni az áldást is. — Körmösködni kellett a gazdának, hogy újat érjen asztalán a kenyér. — Csak a gyakori eső nevelt kifejlett kalászokat; szárazság idején olyan volt a kalász, mint a madár orra, alig adta meg a magot. Azonban , a mit a homokosiaktól a természet megtagadott: pótolta a munkás szorgalom. — Mivel tudták, hogy határjuk megfeszített munka mellett is csak ritkán adja meg a mindennapi kenyeret : oly kereset után láttak tehát, mely a hiányt pótolta, életszükségeiket fedezte. — A szomszéd uraságoknál arattak, nyomtattak, munkálkodtak egész éven át. — Azok szerették; mert tiszta kezű, igaz szivű, józan, szorgalmas emberek voltak. — Becsületességök ritkította párját a vidéken. A szomszéd majorokról hordták a gabonát, pénzt s egyéb szükségeseket, s nem érezték az Ínség, nyomorúság nyomasztó súlyát, annyival inkább, mivel nem ismerték a vagyont ölő fényűzést, részegeskedést. Homokoson lakott Mihály János, és családját neje: Karászi Erzsébet, és két fiú, és két leány alkotta. — Földmives volt ő is, mint lakostársai. — Vagyona is nagyon szerény, kevés jövedelmet adó volt mint egyebeké. — Hogy szükséget ne szenvedjen, ő is a szomszéd uraságoknál munkával kereste az életfentartási eszközöket. — Ő is a becsületet tartotta legdrágább kincsnek; mert tudta, hogy annak birtokában korán, későn megnyílnak előtte mások kapui. — Családjában a béke, a szeretet lelke uralkodott.— Az engedelmesség szentnek tartatott. — A fiák és leányok örömére voltak a szüléknek; mert megtartották Isten parancsát: „tiszteljed atyádat és anyádat“; de egymás irányában is szeretettel viseltettek , munkások, szorgalmatosak voltak. De legfőbb ékessége volt a családnak az erény, erkölcs-vallásosság, az isteni félelem, A mi pedig e családot a többiek felett kitüntette, abban állott, hogy K. E. asszony, jó „főző, sütő“ hírében állott.— Azon nem is lehetett csodálkozni; mert hajdan uraknál szolgál, ván, alkalma volt azt a mesterséget megtanulni. Ha valaki hires lakodalmat akart csapni: addig járt M. Jánosné után, mig a gazdasszonyságot el nem vállalta. — Az ő főzése híressé tette a lakodalmat. — A hol ő volt: két óráig tartott a vacsora. — A ludaskását tyúkhússal oly ízletesen megfőzte, hogy még a násznagy is fogadni mert volna, hogy lúdhúst eszik. — Volt is aztán kásapénz a tűznél megégetett szakácsnénak annyi, mint más három lakodalomban. — Még a muzsika is szebben szólott, a durozsba vert jobban pergett ott, mint másutt. — A szakácsné mindennek tudta a nyitját. Néha-néha betekintett a *
