Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-20 / 45-48. szám

525

Bajban vagyok, de nem szabad Panaszt tennem ellene;

Égi fényben áldva halad Itt a béke Istene.

Ki őt látja,

Azt nem bántja A sötét éj sok réme;

Én sem bánom A kínt s várom,

Hogy eltörli ég fénye.

S gyorsan közéig az az idő,

Hogy lesz nekem énekem,

S a kinek gúny száján kijő,

Csúfolkodván így nekem:

Hol Istened,

Hogy nincs veled?

Az csúf szégyenben marad;

És én fényben,

Dicsőségben Áldom égi Uramat.

MELCZER GYULA.

Kit illet a templomban az első szék?

A templomi székekben való ülést illetőleg kétféle szokást lehet tapasztalni a protestáns gyülekezetben.

Vannak gyülekezetek , melyek igy okoskodnak: az első székek legközelebb vannak a szószékhez, az első székekben üljenek az öreg asszonyok, hogy hallják a lelkész beszédét; mert az öregek közt találkoznak nehéz hallásúak is , kik a távolabb eső székekben nem hallják az Isten igéjét. Ennek folytán az első székekben a legöregebb asszonyok ülnek.

Vannak olyan gyülekezetek is, melyek azt tartják: a fiatal asszonyok a templom ékességei, mint a kifaragott drágakövek, azoknak kell tehát előlülni, hogy a szemek gyönyörködhessenek bennök; mert az idő ránczba-verte arczok, kellemetlenül hatnak a szemlélőre. Közmegegyezés szerint azért a fiatal asszonyok foglalják el az első székeket. A leányok legtöbb helyen az Ur asztala körüli padokon ülnek.

A ki ilyen templomi gyülekezetét lát, eszébe jut a ház köa