Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
526 zepén meggyujtott gyertya, melynek világa a ház távolabbi ré- eszeiben csak szürkiiletes homályt áraszt el. A dombosi gyülekezetben is az volt szokásban , hogy fiatal asszonyok ültek az első székekben. Mihelyt férjhez ment a leány, akár gazdag, akár szegény volt: beült az első székbe. Ebből aztán az következett, hogy a két első székbe annyi menyecske járt, hogy hat szék is megtelt volna belőle. A templomi hátulsó székek pedig üresen álltak. Már harangozás előtt gyülekeztek a fiatal menyecskék a templomajtóhoz, s mikor a harangozó a szorongásban nagy nehezen kinyitotta az ajtót: egymás hátán, egymás ruháit megtépve rohantak a székekbe , s gyakran volt majd a templom kárpitját meghasitó per-patvar, lárma, veszekedés , melyből ismét az következett, hogy a legyőzött felek illetlen szavak hangoztatása közben haza mentek. Sokan, huzamos időkön át elmaradtak a templomtól. Ily eljárással, a menyecskék, lángra gyulasztották dombosán a viszálkodás, egyenetlenség emésztő tüzét; rósz példát mutattak a fiatalabb nemzedék előtt; letették alapját az istenitisztelet elmulasztása bűnének. Ennek látása aztán leverőleg hatott a kegyes hívek szivérzelmeire, s nagyon óhajtották a baj gyökeres orvoslását. Be is következett a gyógymód feletti tanácskozás. Halmi János bepanaszolta az egyházi elnökségnél, hogy az ő menyét, Csárdás Esztert, a Csernus István menye, Kóczi Kata, kitaszította az első székből, oly erővel, hogy a templom kövezetére esett, és kérte annak érdemleges megbüntetését, mert az ő menye teljesen ártatlan. Két hegyes tőr akadt össze; mert mind kettő gazdag ember, és egyházi elöljáró volt. A presbyterium összeült. A lelkész elmondta a panaszt úgy a mint a sértett féltől hallotta , s az ügy igazságos elintézésére felhívta az elöljáróságot, mert sajnosán tapasztalta, hogy a fiatal asszonyok, veszekedés helyére tették az Ur házát. — Érdemes elöljáróság! — szólalt fel Halmi János — nekünk az a kötelességünk, hogy az egyházközség erkölcs-vallásos életére felvigyázzunk, s az erkölcsiség hanyatlását mind egyeseknél, mind a családoknál erélyesen meggátoljuk, s a törvény értelmében az egyházfegyelmet gyakoroljuk. Ivezitőnk a jeruzsálemi templomot megtisztította az abba bevitt rendetlenségtől s a pénzváltókat azzal büntette meg, hogy asztalaikat felforgatta: a mi tem
