Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-03-01 / 17-18. szám
200 társalkodás, annyira egyesítette sziveiket, hogy az elváláskor mint Ruth asszony az ő napának, a szerelmes leányok is igy szóltak szivök kedveseinek: „ne kérj engemet, hogy elhagyjalak téged, avagy elmenjek tőled. Mert a hová menendesz oda megyek , és valahol lakándasz, ott lakom: a te néped én népem, és a te Istened én Istenem!“ — Az ifjak pedig látván a nagy ragaszkodást, igy szólották, mint hajdan Elizeus Illésnek: „él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged“. — Várták a boldog időt, melyben elválhatlanul egyesiilendenek. A nyári napok egyikének reggelén, innepiesen öltözött, s felpántlikázott legények járták sorba a házakat, s mindenütt elmondották, hogy M. J. és G, J. ma tartják fiuk s leányuk lakodalmát , melyből reményük holtig nyugodalmát. Muzsika, táncz lészen: jelenjenek meg hát arra kérem szépen“. Majd a mint a torony ércznyelvei megszólaltak: a falu keleti és nyugoti részéről mint egymásra törni készülő tábor közeledett egymáshoz, riadó muzsika s közbe vegyitett dali s kiabálással a két násznép, s letelepedtek az úrnak sz. házában, és a buzgó éneklés után: Mihály István és Galambos Eszter, Laczkó Sándor és Mihály Juliska állották körül az úr asztalát, s miután a jó tiszteletes elmondta előttük a kellékeket, melyek megkívántainak arra, bogy a házasság boldogság paradicsoma legyen: esküvel kötelezték magukat egymás iránt holtig tartó szeretetre, hűségre, kölcsönös engedékenységre, s a vidám arczú násznéppel megkönnyebbült szívvel távoztak az úr házából. Vigan folyt a mulatság. — Minden arczról le lehetett olvasni: „ez a nap az úrtól rendeltetett, örvendjünk és vigadjunk ezen“. M. Jánosné rendező' lelke mindent úgy intézett,hogy hiba, fogyatkozás ne legyen sehol és semmiben. — Meglátott mindent. — A főzésnél ő vitte a főszerepet. — Jól is ütött ki minden. — Hires lakodalmat csapott. — De hogy is ne: hiszen elemében volt: egy füst alatt két lakodalmat végzett. A lakodalom után is egy ideig jól, örvendetesen ment minden; de aztán a bánat megsokalta testvérének az örömnek újjon- gását, s felülkerekedett: érvényesítette jogát, és sötét fellegeket borongtatott a Laczkó család feje felett, mely sötét árnyat vont a Mihály család feje fölé is. — Alig nehány hét múlva Laczkó Sándor édes anyja Vincze Mária jobblétre szenderült, s az ifjú menyecskére szállotta háztartás gondja, pedig Juliska úgy értett a főzéshez, sütéshez, mint a hajdú a harangöntéshez; mert a hires főző-sütő édes anyja, mindenre tanította, csak a főzés-sütés mesterségére nem.—
