Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
155 ily becsületes, munkás, szorgalmas, dologhoz értő ember, mint K. sz. uram. Ebben emlékoszlopot emelt magának, mely hirdeti a vidéknek nevét, jó Ízlését, mesteri eszét. Azonban igaza volt a bölcsnek, mikor igy szólott: „a nevetés közben is fáj az ember szive“; mert örülő lelkemben is a fájdalom érzete kél fel, ha a múltakra gondolok, melyekben embertelen bánásmódommal keserítettem, bántalmaztam, kővel hajítottam. Ezen fájdalmas érzés csak úgy szűnik meg keblemben , s lesz tiszta az én örömem, ha vétkes lenéző, lealázó önviseletemért megbocsát, s élvezni engedi a szomszédi barátság őszinte örömeit. Szánom, bánom bűneimet, — s könnyes szemekkel mondotta: — fogadom Isten előtt, hogy ezentúl sem reám, sem családomra nem leend panasza. Isten áldja meg jóságáért! — K. sz. uram! vessünk fátyolt a múltakra. „A múlt csak példa legyen most!“ Én is azt óhajtom: viseltessünk egymás iránt tiszta barátságos érzelemmel; mert: „jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál“. Én azt tettem, a mivel mint szomszédom iránt tartoztam ; nagyon örülök, hogy kedvet találtam szemei előtt. Főképpen örülök azon, hogy nemcsak szép házat építettem; de megvetettem a szomszédi tiszta barátságnak alapját is. Reám mindig számithat még Isten éltet. Kezét nyújtotta szomszédjának, melyet az megfogván, szivéhez szorította, s igy szólott: „megváltozott szivemben fel van Írva neve törölhetlen betűkkel! Most tudom már milyen a jó szomszéd“. Sima a másik oldalról is megmentette magát a gúny, rágalom nyilaitól, az ártó szándéktól, s oly jó szomszédot nyert Szabóban, a ki szinmutatás nélküli szomszédi barátságos önviselete mellett, idők folyamán, a nélkül, hogy szerénységét csak távolról is sértette volna: sokszorosan visszafizette házépítési munkáját. Azt mondja sz. Pál apóstól: „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia: mert ha ezt miveled, az ő fejére eleven szenet gyüjtesz“. Az elmondott történet is igazolja az apostol mondását. Simának rósz szomszédai voltak; de velők való jótétele, nemes önviselete, jószívűsége, áldozatkészsége által megnyerte azoknak szives jó indulatját, szomszédi barátságát, s bűneiket beismerve kértek tőle bocsánatot, s mind a sírig jó, szerető szomszédaivá lettek. Felebarátom! ha rósz szomszédaid vannak: kövesd a Sima példáját. Tégy jól azokkal, s örömmel fogod tapasztalni, hogy megtérnek, megjobbulnak, s szerető szívvel fordulnak hozzád. Az
