Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
15G okozott kárnak, gúnynak, rágalomnak , perlekedésnek viszonzása által, olajat öntesz a tűzre; ellenben az emberies szép bánásmóddal, béketűréssel, jó szolgálatoddal megszégyeníted ellenségedet, s végét szakítod az egyenetlenségnek, s az ellenségből barátot csinálsz magadnak. — Az ellenség pedig akkor legveszedelmesebb, ha közel van; a jó barát akkor legjobb, ha közelben munkálja boldogságunkat, meleg keblünkre hajtja fejét. Arra törekedjél tehát, hogy szomszédodban ne ellenséget, hanem barátot szemlélj; mert míg atyádfiát kéred: jó szomszédod fólsegit; mig mások után jársz : nálad terem s orvosolja bajodat. — Ha beteg vagy: ő áll elébb ágyad mellé, tanácscsal vigasztal, bátorít. — Ha meggyógyultál: ő örül legjobban egészségednek; mert érzi, tudja, s tapasztalja, hogy te is azt mivelted vele. — Minden bajodat ő tudja meg legelébb; mert legközelebb van hozzád. Ilyen a jó szomszéd. Drága kincs a jó szomszéd: becsüld meg azt: mert legközelebb állasz hozzá: „jobb a messze való atyafinál“. . . J MOLNÁR SÁMUEL. 3i wn A gyermekkor. — Bacliat Dániel után. — Gyermekkorod volt édened, Boldog valál mint gyermek? S most minden óra, pillanat Gonddal, bajokkal ver meg? Kár hát, a gondtalan napok, Hogy oly repülve múlnak? A gyermek, az boldog; de mást Mondasz te nyomorultnak? Mert hogy nem ismer még gonoszt; Az élete mosolygás; S a mik epesztnék: gondjait Szülére bízza folyvást? Minek növeszted búd-bajod’ ? Úgy kell neked is tenned: Élj gyermekül, légy te igaz, Hű gyermeke Istennek!
