Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-07-05 / 35-36. szám
429 költekezésen. Vendég után vendég ment a házhoz s mindannyia dicsérte a jó gazdát. A liberiás inasok, szobaleányok csak úgy sürögtek forogtak a vendégek körül — János — a Tekintetes úr parancsára. De hát telt is ott mindenre. A „Kajla“ zsidó erszénye megnyilt mindig mikor szükség volt reá. Mikor az új tek. úr beköltözött a nagy úrilag bútorozott szobákba: ivott vendégeivel nagy áldomást mint úrhoz illett. Egyszer idők folytán egy ember állított be hozzá egy levéllel. A levelet édes apja Sz. Máté küldte. Kényekkel volt a levél áztatva, s keserűséget tolmácsolt minden szava. Meg volt abban írva, hogy édes anyja halva fekszik, s fel volt kérve, bogy a végtisztessegtételen jelenjen meg. — Afia! levelet nem irok; de mondja meg az apámnak, hogy egy paraszt ember házához nem alázom meg magamat. A halott nyugodjék békével. Ezen hálátlan fiúi szívből származott üzenet jobban fájt Sz. M. szivének, mint feleségének halála. Felesége halálán mint jó, istenfélő keresztyén meg tudott nyugodni; de fiának hálátlansága mindig jobban vérezte szivét; mert nyugodt volt a lelke, hogy soha nem bántotta, mindig javát akarta. Sz. M. még nehány évig ette az özvegység kenyerét; de a Tek. úr fia soha meg nem látogatta. Ha neje kérte is, hogy menjenek el hozzá: tudni se akart róla. Teljesen meggyűlölte, megvetette. Miután a Tek. úr soha kamatot nem fizetett, s annyira nőtt az adósság, hogy a vagyon nem ért többet: a „Kajla“ zsidó egy reggel beállított hozzá, s határozott hangon igy szólott: — Szándékom az Tek. iir! hogy itt és itt N. N. birtokát megveszem, venni pedig pénz nélkül nem lehet: kérem azért a Tek. urat, hogy összes pénzemet két hét alatt — mint a kötvényekben van — fizesse le; mert különben bepörölöm. A zsidó fenyegetésére a Tek. úr elmosolyodva mondotta: — Én két hét alatt nem fizethetek; mert az apai birtok még nincs a kezemen. Addig várnia kell. Azonban a zsidó a két héten túl egy perczet sem várt, hanem bepörölte a Tek. urat. A pörben hozott ítéletnél fogva az egész birtok beruházásával együtt a „Kajla“ zsidó kezére szállott. A Tek. uraságnak nem maradt semmije. Gyalog indult édes apjához nejével együtt Szecsődre. Sz. M. már ágyban feküdt mikor fia és menye sírva állottak meg ágya előtt.
