Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-07-05 / 35-36. szám
430 „Atyám — igy szólott bűnbánó bangón a tékozló fiúval — nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem; vétkeztem az ég ellen és te ellened“. — Igazad van — szólott az apa — nem is vagy fiam. Ok nélkül megvetettél. Még anyád hideg tetemeit sem nézted meg. Mint úr nem aláztad meg magadat. Most tudom hogy koldús vagy. Nagyra- vágyásod áldozata lettél. Az vezetett szüleid megvetésére. Ez nem maradhat büntetés nélkül. Elmehetsz rút hálátlan gyermek, nagy a világ. Itt nincs semmid. Én végrendeletet tettem. Megosztottam vagyonomat Isten és ember között. Hagytam a templomra, iskolára, s egyéb jóltevó' intézetekre; de neked — mert te különben is úr vagy — nem hagytam semmit. Menj eló'lem hálá- datlan : nem akarlak többet látni. És nem is látta; mert azonnal örök álomra hányta szemeit. János porig alázódva, sirva, jajgatva hagyta el az apai házat, mint koldús nejével együtt, s ment a nagy világba, és úgy tetszett neki mintha valaki mindig ezen szavakat kiáltotta volna füleibe: „A nagyra vágyás áldozata“. MOLNÁR SÁMUEL. Apróságok. Ez is furcsa egy eset volt ám. A szolgabirótól kapok levelet, hogy igazoljam magamat, mi oknál fogva Írtam én az újonczozási ivbe, hogy S. Márton meghalt, holott él s maga jelentkezett, hogy hadkötelezettségének eleget tegyen. Felcsapom az anyakönyvet s nagy csodálkozásomra látom, hogy Márton él, de testvére József halt meg. A hiba onnan eredt, hogy Márton (és) József ikrek voltak, de nem kaptak külön számot s csak egyszerűen egymás fölébe írattak egy rovatba, két vonal közzé. S igy a jegyzetben lévő „meghalt“ is mind a két névre érvényesnek vétetett. — Elődöm ezen hibája folytán majd bajba keveredtem volna. Mert hiába a hány egyén születik, mindegyiknek kell számot adnunk az anyakönyvben, különben már születésekor arra volna kárhoztatva, hogy az életben számot ne tegyen! Egy vegyes nyelvű egyházban magyar gyermekistenitiszte- let tartatott. A tanitó elkezdi énekelni ezen éneket: „Oh igazságnak napja“ s csakhamar belép a templomba két tót asszony. Zavarban vannak, nem tudják mit tegyenek? A lelkész ezt észreveszi s hozzájuk megy, hogy megmondja nekik, melyik éneknek
