Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-07-05 / 35-36. szám
427 annyira, hogy rövid idő alatt házasságra lépett vele, s beült birtokába. Arról, hogy megházasodott, szülei semmit sem tudtak. Nem tudták mire vélni hosszas elmaradását. Egyszer aztán egy levelet kaptak tőle ily tartalommal: — K. szüleim! Hinárosra házasodtam. Telkesy Etelkámmal boldogul élek. Mivel tudom, hogy haragusznak reám : távol tartom magamat. Feleségemnek 100 holdja van, azon fogok gazdálkodni: nem szorulok már erszényükre, a nélkül is úr leszek. Sz. J. — No kedvesem! — szólott Sz. M. feleségéhez a levél elolvasása után — nekünk ugyan van fiunk. Minket keserítő bűneit azzal tetézte, hogy csak utólagosan értesít, és pedig hidegen, lakodalmáról. — K. apja! nem hidegség, hanem sértő hiiszkeség, dölyfös elbizakodottság szól J. levelében. Ilyen hangon nem beszél egy jóravaló gyermek. Mi nem bántottuk soha, ha csak azt nem veszi bántalomnak, hogy midőn barangolásaiból hazatérve 100 irtot kért, én csak húsz frtot adtam neki. Ha azért dugta meg az orrát, hogy vagyonúnkat el nem prédálhatta: maradjon magának. Én hiszem, hogy még reánk szorul; mert neki Dárius kincse is kevés volna. Nem ezt érdemeltük mi ő tőle. Sírásra fakadtak mindketten a megvető mellőzésen. Mikor leteltek a mézes hetek s János körültekintett a gazdaságban , s látta, hogy minden eszköz a múlt kor maradványa, a lovak, ökrök, tehenek a legalsóbb fajtúak közé számítandók, esetlenek, csúnyák, soványak , igy szólott feleségéhez: — Kedvesem! azt tudod, hogy 200 holdas urak vagyunk; mert az én szüleim öregek, s maholnap reám marad ott is 100 hold hozzátartozóival együtt. Kétszáz holdas úrnak nemcsak a korszellem kívánta miveltség színvonalán kell állani; de ahhoz kell idomítani házi és gazdasági eszközeit is. Bűnös az, ki hátra marad akkor mikor tehetsége van arra, hogy elöl fényljék. A mindennapiság körében maradás, silány helyzetre mutat. Ha körültekintünk házunkban s házunkon kivül: mindenen az elmaradottság nyomai látszanak. Házi s gazdasági eszközeink avultak: a múlt század képe sötétlik rajtuk. Marháink silányak, soványak, mint Faraó tehenei: nagy szegénységre vallanak. Mi ebben az alázott helyzetben nem maradhatunk; mert ez a korszellem kívánalmával homlokegyenest ellenkezik. Ez gúnyja anyagi állásunknak. Nekünk a magasabb rangúak társaskörében van helyünk, s ha azok viszont látogatásra méltatnak: szégyenpir
