Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-07-05 / 35-36. szám
428 futja el arczunkat, ha avult, csikorgó s fakult székeinkre ültetjük , szétnyiladozott felszinű asztalunk mellől a múlt században készült tornyos nyoszolyáinkba fektetjük. Oly szép, kényelmes ülő és fekvő' helyekről kell gondoskodnunk, a milyeneket a hozzánk hasonló anyagi állásban levőknél használnak; mert különben a megvettetés keserű kenyerén kell rágódnunk. Ruházatunk sem felel meg anyagi állásunknak: meg kell változtatnunk azt is, s megváltozik az embereknek rólunk való véleménye is. A világ csak a külsőt látja, s a szerint ítél: a darócz ruha alatt szegénységet; a selyem alatt gazdagságot lát. Nincs annak jó dolga, a ki oly nagynak látszani nem törekszik, milyenné a szem képes látni. A nagyság az erőnek, az alacsony - ság a gyengeségnek tüköré. Ruha tisztesség. Ez a ház is vajmi alacsony, nyomorult kinézésű, mint ki aszkórban szenved. A régidőben, mikor még nem ismerték az idő lelkét, megjárta ilyen is; de most már nem felel meg a kor kívánalmának. E helyett is újat, diszeset kell építenünk, hogy mint Bábel tornyára nézzenek az emberek. Van erőnk, tehetségünk, hogy a fényt, kényelmet keressük. Az alacsony kunyhó a hirt nevet nem emeli; sőt ha más úton meg volna is szerezve: porba sújtja. Mint a hernyónak pupójából, ki kell bontakoznunk az alacsony sors kötelékeiből, hogy sokak által irigyelt magasra jussunk. János mig beszélt, mindig kémszemmel nézte feleségét, azt leste, hogy milyen hatással van reá beszéde; mert még nem ismerte érzés, gondolkodásmódját, s midőn látta, hogy csak úgy játszottak az öröm sugárai szemeiben: diadala érzetében, még tovább is nyújtotta volna beszédét, de az közbeszólt: . — Kedvesem! teljesen igazad van; de terveid pénz hiányában kivihetetlenek. Az igaz K.! hogy nincs pénzünk; de ha te beleegyezel, lesz az is elég. Mi új gazdák vagyunk. Csak kölcsön által segíthetünk magunkon. Beszéltem a „Kajla“ zsidóval, s biztosított, hogy lesz annyi pénz, a mennyi szükséges, csak mind ketten aláírjuk a kötvényt. K.! azt megtesszük. Nem sok idő múlva megtelt János erszénye pénzzel. Azután egy drága hintó s bele négy deres mén vásároltatott. Majd a nagyszerű új ház alapja tétetett le a réginek átellenben, s gyorsan folyt a munka annyira, hogy őszire kelve, mindenki elmondhatta: „ime mindenek megújultak“. Amult, bámult a világ a nagy
