Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-21 / 33-34. szám
Hindu lakadalom. (Egy angol szemtanú elbeszélése.) A múlt hetek egyik legérdekesebb eseménye volt Hurra Dassnak, egy tizenöt éves fiúnak, egy előkelő Brahmin legidősebb fiának a házassága. A szertartás délután kezdődött meg egy nagyszerű menettel, mely Hurra-t az apai háztól választott menj'asszonyához vezette. Én fél öt órakor indultam el hazulról kocsimban, és körülbelül három angol mértföldnyi út után érkeztem az apa házához, mely Calcuttának egyik legnépesebb részében feküdt. Megérkezve az apai házhoz, bevezettetém a bhotel—khana-ba (azon szoba, hol a férfiak szoktak összegyülekezni). Hurra, a vőlegény, már ott volt diszes öltözetében, fején nagyszerű aranyszövetű turbánnal, tömötten kivarrva gyöngygyei, rubinttal, smaragddal és gyémánttal , a kövek azonban csak kristály és szines üvegből való utánzatok voltak. Felmentem az asszonyokat üdvözölni, de csakhamar újra lejöttem, mert a ezeremóniának egyik érdekes pontját sem akartam elszalasztani. Érdekes volt megfigyelni, hogy készítettek elő holmit, és hogy gyülekeztek az emberek erre a különös szertartásra. Csillogó piramisok, melyekben estve világítani szándékoztak , aranyozott szövet és papírból készített tornyok, roppant sok virág és gyümölcs, tarka-barka figurák és emberek vették körül a házat, az utóbbiak megszámlálhatatlan sok lobogót és ezüst papírral bevont hosszú rudakat és lándzsákat tartottak kezükben. Végre előállott a nagy ezüstös kocsi, melyben a vőlegény elmenendő volt; és Hurra mielőtt fel ült volna, elbúcsúzott anyjától. Ennek megtörténte után, úgy helyezkedett el a vörös bársony vánkosokon , és szép ruházatát oly módon rendezte el, hogy mindenfelől jól láthassák; ekkor a pap felkente az arczát sz. antalfa olajjal, s mire az utolsó érintés is megtörtént, a portugáliai banda megperditette dobjait, belefujt trombitáiba és sípjaiba és a menet elindult. A vőlegényi kocsit hosszú kocsisor követte, melyek mindegyike tömve volt férfi-rokonokkal és meghívott vendégekkel. A legutolsó kocsiban, büszke, méltóságos magatartással ült az apa legkisebbik fiával. Mikor az utolsó kocsi is eltűnt szemeim elől, és is felültem saját kocsimba, és egy mellékútczán át előjökbe kerültem, hogy lássam a menetet teljes pompájában előttem elhaladni, a kis hindu leány háza felé, ki már várakozott vőlegényére. Szerettem volna követni őket. hogy szemtanúja legyek az
