Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-21 / 33-34. szám
ottani vigadás és lakmározásnak, de minthogy már is késő volt, és a mulatság henyúlt volna az éjszakába, és nem jöhettem volna el reggel előtt, elhagytam őket. Három nap múlva megint ellátogattam az apai házhoz, már ekkor ott volt a kis menyasszony is. Némileg meg voltam botránkozva, a mint az ajtón belépve , elfogadásomra a házigazda csak a dhotiban (alsó nadrág) jött előmbe, de ő ezt úgy magyarázta meg, hogy az ünnepélyességek tartama alatt ő köteles a vendégeknek az ételeket sajátkezűleg odanyujtani, és ezért felső testét teljesen szabadon kellett hogy hagyja. Háza valóban olyan volt, mintegy méhkas, csak a sok rokon elég lett volna egy egész kis város lakosságának; következőleg ennek a sok, külön társaságokra oszolt népnek az ellátása igen nagy munka volt, különösen azért, mivel az ottani szertartás szerént, csak a ház fejétől volt szabad az ételt elfogadni. A menyasszony apja 60 szolgát küldött kosarakkal megterhelve, melyekben ételneműek, gyümölcsök, édességek voltak a vendégek számára, és ezért hindu szokás szerint, a házigazdának minden szolgát külön kellett megajándékozni, és ő is viszont hetvenöt szolgát küldött ugyanolyan szállitmánynyal a menyaszony apja házához’, az ottani vendégek ellátására, és azért, hogy ő több szolgát küldhetett, nagyon büszkének érezte magát. Azonkívül körülbelül két száz forint értékű réz és ezüst pénzt osztott ki a hindu papok és koldusok között, kivált az utóbbiak között, kik ilyen alkalmakkor különös nagy számban szoktak megjelenni. Ez a harmadik napja volt az ünnepélyességnek , és épen azon estve voltak azt bezárandók egy szinielőadással, és erre a czélra a házzal szemben, egy szabad tért készítettek el. Az embertömegen áthatolva, felmentem az elég széles, háromszakaszos kőlépcsőn a nők osztályába , és az ’elfogadó szobában ott találtam a szegény kis menyasszonyt, feje tetejétől lába hegyéig elfedve ékszerrel, és pedig azon okból, hogy egy darab hely se maradjon rajta diszitetleniil, még a keze feje is el volt fedve csillogó arany pikkelyekkel, ujjai rakva gyűrűkkel, és kézcsuklóján egy széles karperecz. A lábai is olyan módon voltak díszítve, azon különbséggel, hogy azon a pikkelyek ezüstből voltak , és felülről öt ezüst bojt lóggott le, melyek egészen a lábujjig értek. Vállától a csuklóig különböző értékű karpereczek fedték el karjait, és nyakától a derékig sok nyakláncz (melyek között az én nászajándékom is volt) és más felaggatott díszítmények rejtették el természetes alakját. Fülein akkora fülfüggők voltak a hajhoz erősítve, hogy azokat teljesen elfedték; sőt még — 399 —
