Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-04-12 / 23-24. szám
271 Sebes Miklós ezt szokta mondani: „a jó gazda nem alussza át az éjszakát, mint a bunda, hanem minden csivallást meghall, és vigyáz vagyonára“, szavát meg is tartotta, főkint mióta az éjjeli tolvajlások hire terjengett. Többször kiment az udvarra, megjárta a takarmányost, megnézte a kamrákat, az ólakat, s aztán rövid időre lenyugodott; de rézsent aludt mint a nyúl. Egyidó'ben, úgy éjfél tájban, alig hogy lehajtotta fejét az ó'rjárat után, a hű ebek mintha valakit kapdostak volna, oly mérgesen ugattak hátrább a kamrák táján, ezt hallva azonnal talpon termett, és sietve kiment az udvarra, s a kamráknak tartott. Egy ember észrevevén a konyhaajtó csikorgását, vele egy idó'ben jött ki a kamrából s meglátván ó't, kereket oldott. S. M. a mint a rohanó alakot meglátta , K. Jónásra ismert benne. A kamrához érvén, látta hogy az nyitva van; de majd gyertyavilágnál megvizsgálván az ott elhelyezett tárgyakat, semmi kárt nem vett észre. Mint szokták mondani: „vérin érte“, még nem tehetett a gonosz kárt. S. M. egész családját felköltötte, s az az által okozott zajt, gyertyavilág hordozását észrevették az éber szomszédok, s a helyszínén termettek. — K. sz. uram! mi a baj — szólalt meg Csekes András. — K. sz. uram! én időnként körül szoktam nézni az udvarban, s a takarmányosban: megnéztem tizenegy órakor szintén mindent; de semmi kárt nem találtam. Azonban az őrjárat után még el sem aludtam, mikor a kutyáim rettenetes ugatásnak eredtek , mintha kapdostak volna valakit. Ezt hallván, azonnal talpon voltam, s az udvarra siettem. A mint a kamrák felé indultam: a kamrámból egy ember ugrott ki s engem meglátván, a kert felé iramodott. A mint villanó sebességgel elrohant, K. Jónásra ismertem benne. Testalkata, szaladása a mint hirtelen kivehettem mind reá vall; de megesküdni nem mernék reá; mert hát éjszaka nem láthat jól az ember, s megvan iva: „két embernek bizonyságtétele erős“. Mózes is azt mondja: „Semminemű hamisságban, és semmi bűnben, akárminemű bűnben vétkezzék valaki, ne állhasson egy tanú valaki ellen; hanem két, vagy három tanú szája vallásán álljon meg minden dolog“. Azért állítom ugyan hogy ő volt; de a homályos látás miatt bizonyosra nem vehetem. Majd talán a jó Isten világosságra hozza a titkot. A mint ennek hire elterjedt a faluban: az első döfés meg volt adva K. Jónás erkölcsi életének; mert bár az esetet ellene bebizonyítani nem lehetett; de a ki látta, hogy mily nagyon **
