Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-04-12 / 23-24. szám

272

gazdagodik, szed-vesz mindent mi keze ügyében esik: hitte bűnösségét és nyájas, simulékony természetével, az erkölcs-vallásos élet mutatásával, a tőle elfordult kedvező közvéleményt nem nyerhette meg többé. Félt, rettegett tőle mindenki, és kerülte. Hitte, hogy: „a mely jószág először hirtelen gyűjtetik, annak vége meg nem áldatik“. Hitte, hogy: „az Istenben bizó ember bővölködik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem lészen!“ Várt tehát mindenki a jövőtől, várta a gyanú alá került K. Jónás életkörülményeinek fejlését, s hogy haragját magára ne vonja: csak négy szem között suttogott; mert nem tudta, igaz-e vagy ráfogás az, a mit a világ szája beszél; de mert nem is tanácsos dolog olyannal nyilván vádolni valakit, a mit nem lehet bebizonyítani.

Lehetetlen, hogy K. J. figyelmét kikerülte volna, a pártolói által „pletyka“ czimmel illetett elbeszélés, melyet S. Miklós eresztett szélnek; de ő úgy mutatta magát, mint a ki tiszta szivű s ártatlan teljesen. A tolvajok kézrekeritésére a legjobb tanácsokat osztogatta, s oly szent mértékletes életet élt, hogy azt látván sokan igy szóltak: oly istenfélő becsületes ember K. J., hogy a hir szárnyára eresztett cselekményt nem vihette véghez. Könnyű valakire reá ütni a gyalázat bélyegét s azzal sebet vájni szivén; de azt lemosni róla, begyógyítani az ártatlansága érzetében méltatlan bántalom okozta fájdalom tüzében égő szivet, az nagyon nehéz dolog. Az egyik védte, a másik kárhoztatta. így szokott az lenni ily esetekben.

Folytak az évek, s számos tolvajlási esetek tartották izgalomban a környéket és lakosságot; de a tettesek mindig elkerülték a törvény kezét. Hijába való volt minden fogdoskodás, gyanako- dás. K. J. szembetűnőleg gazdagodott, jólétben élt, s ezt látva mindenki bűnösnek hitte; de bűnösségét bebizonyitani nem tudta. Oly béketűrő volt, hogy ha szemére hányták is, hallgatott és mosolygott.

Azonban évek múltával megszűntek a tolvajlási esetek s K.

J. erkölcs-vallásossága, kegyes élete, nemes önviselete, jó emberbánása miatt visszanyerte a közvélemény helyeslését. Senki nem gondolt többé arra, hogy őt bűnnel vádolja. Mindenki élvezte a nyugalom édes perczeit.

Úgy is szép, kellemes az élet; akkor „édes e világ és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot“, ha a csapásoktól, emberek roszakaratú bántalmazásaitól való rettegés nem háborgat, nem hozza hullámzásba vérünket, nem rontja életkedvünket, nem