Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-02-15 / 15-16. szám

185

tette az erkülcsiség alapjává, mivel e kettő egymástól elválaszthatatlan. A többi parancsok, a családi élet s társadalmi törvényeket szabályozzák. Ily módon Mózes vezérlete alatt, s az említett törvény által átalakítva, lassanként lerázta magáról a szolgasághoz tapadó gondolkozásmódot és gyávaságot; bízott Istenben, s reményiette, hogy az Ígért „téjjel-mézzel folyó hont“, a Kánaánt, hol ősatyáik nyugosznak, megadja nekik, s elvezérli őket azon boldog országba.

Ne feledjétek azért, sőt mindig szemeitek előtt legyen a bölcsnek ezen alkalomra igen találó kifejezését: „A dolognak summája ez: az Istent féljed, az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fődolga“. Pred. XII: 15.

THŰRI ETELE.

Téli ének.

(A R. E. által átirt 139-ik Zsoltárra K. F. által szerzett dallamon).

Bezárult a föld kebele.

Zúg az észak kemény szele.

Havaznak a fellegek.

Mintha a föld templom lenne;

Orgonaszó a szél benne,

S boltozatja az egek.

Avvagy mint egy nagy sírkebel;

Szemfedele a hólepel,

S a szél, halotti ének.

A halál ül tort, felette.

De ott áll egy bős, mellette,

Csonka kézzel: az élet.

Győző féllel áll most szemben.

De szól bátran és mind szebben:

Megállj, még nem győztél le!

Fussuk még csak ezt a pályát,

Melyen szemed által nem lát;

Mondd, hol a világ széle!?

Nekem ez a föld csak szállás.

Örökös itt az elválás,

Hol a test porrá lészen.