Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
548 Haj de mint mondám, hiábavaló lett a jó anya ezen szá- mitgatása, tervezgetése. A bölcsó' odalent maradt ezután is; nem került a padlásra. Az ok megszűnt, a miért mustrálni akarták; nem rövid többé, sőt inkább nagyon is hosszú lett tegnap délután óta. Pistika most már nagyon is elfér benne, megteszi neki, ha még él, évek hosszán át. Feje csak ott van szokott helyén, a kis vánkoson, a fájdalom verejték-cseppjei által megnedvesitve, hanem a bölcső másik részén szokatlan üres hely maradt. Oh elég nagy lesz még egy darab ideig Pistikának a bölcső, hiszen már-már járni tanult, kicsinyke lábait úgy sem nyújthatja ki többé, lemetszették azokat a gőzös kerekei. Annuska, a 8 éves leány, bánatos tekintete is ott virraszt a szorongó szivű édes anya mellett, a megcsonkított testvér bölcsőjénél. A még szinte anyai gondozást igénylő teremtésnek is elég szívfájdalma volt, a mi csak fokozódott, mikor édes anyja néha rá-rá tévesztette bánkódó tekintetét. Elég okos leány volt ő arra, hogy a könybe lábbadt szemekből kiolvassa ezt a keményen büntető szemrehányást: A te gondatlanságod tette nyomorékká kis testvéredet. Igaz, nem lehet tagadni, gondatlan volt Annuska; igaz, a szegénység sokszor mentségül szolgál, az özvegy anyának a mindennapi kenyér után kellett járni; mert nem volt más kenyérkereső, mosásból tartotta fenn magát, táplálta és ruházta övéit; ahhoz a nehány krajczárhoz, a mit ugyancsak megszolgált, a a jobb házakból csak oda vetettek néha-néha egy darab elviselt ruhaneműt, meg egy kis ételmaradékot. Mily jól esett ez otthon az éhezőknek és a ruhátlanoknak. De mégis, ha már máskép nem lehetett, hát szigorúbban meg kellett volna hagyni Annuskának , hogy annál is inkább; mert egészen a vasút mentében laktak, — ne távozzék el hazulról és ha mégis kimegy az udvarról az útczára , hát vigyázzon magára, meg arra a kis egyetlen testvérére, nehogy valami baj érje szegényt. Vigyázott is rá és nem is lett volna semmi baj, ha azokat a gyermeki szemeket annyira kápráztató és csalogató czifra papírdarabokat oly játszadozva nem hordta volna a szél szemeik előtt egyik helyről a másikra. Miként a színes lepke után futkos a gyermek: úgy futkosott ezen czifra papírok után Annuska. Egyet, kettőt már kezében tartott, igen ám, de minél többet tud fogni, annál jobb lesz, gondolá magában, Pistikának
