Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
542 de délután munkához fogott. (E szerinj? csak fél ünnepet tartott. Nem adta meg testének a kellő nyugalmat, nem tartotta meg egészben Isten törvényét: „a hetedik napot megszenteljed“. Azok közé tartozott, a kik jajveszékelnek akkor is, mikor megelégedésre van okuk y^kétségeskednek, mihelyt a jövedelem csatornája a szokottnál lassabban folyik. Nem hitte, hogy mig a mindennapi kenyér fel van téve asztalunkra, mig illően ruház- kodhatunk: semmi nélkül nem szűkölködünk arra nézve, hogy napjainkat megelégedésben tölthessük. Mindig a nagy gazdagság után áhitozott. Azért törte magát, testét, s ha nem úgy ment, mint elgondolta: békétlen- kedett minden ellen, a mit terve kivitelében akadálynak látott s gondolt; de azt kifeledte a számításból, hogy: „ember tervez, Isten végez“. Volt Cs. Jánosnak egy komája Gödrös András, igen értelmes , okos ember, és több év<§j óta a falu birája volt. Egy Vasárnap délután Csúzit behivta magához, és igy szólott hozzá: — K. Komám! — nagyon jól tudja azt, hogy én az X-j’ főiskolában hat osztályt elvégeztem és pedig kitűnő osztályzattal; de mivel a bátyám meghalt, a gazdaság vezetésére —fhogy az uraság másnak ne adja a jobbágy telkef>— haza kellett jönnöm. Tanulói életemből akarok elmondani egy esetet, melynek szemtanúja voltam. Tanúságos egy esett: kérem hallgassa meg. — K. K.! nagyon szívesen meghallgatom, 'bárha mára kitűzött munkám elmarad is. — Mikor öt osztályt elvégeztem az iskolában: örömtől ^ dagadó kebellel indultam hazafelé — gyalog — negyedmagammal, hogy réglátott szüléimét, testvéremet s rokonaimat megláthassam. A mint félórányi útat tettünk, Gábor János, ki már nyolcz osztályt végzett, igy szólott hozzánk: — Hát csak sétálunk? hiszen igy három nap sem érünk haza. Én föltettem magamban , hogy ma a fél útat megteszem, hogy holnap hazaérhessek. Ha jobban nem jöttök, én elhagylak. — Mi hárman — szólott (Csire Károly — ezt a helyes elvet tartjuk: „lassan a testtel“. , — Én pedig utána tettem: „lassan menj, tovább érsz“. Mi azután is hasznukat akarjuk venni lábainknak, három napi járó földet nem teszünk meg két nap, hogy megrontsuk magunkat. —- Nohát maradjatok magatokra. Elment sebesen, mint felhő a szelek szárnyain, és nem sokára az előttünk elterülő erdő elfogta szemeink elől; mi pedig
