Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-20 / 45-48. szám

541 kor a méhek anyjukat) s munkálkodnak egyik a másikért, az erős az erőtlenért: vidám megelégedés tükröződik szemeikben, jólét, boldogság virágzik házukban;óellenben a mely családban visszát vonnak, három kettő, ellen, kettő három ellen: abban a boldogtalanság forrása buzog fel; mert a tagok eloldalognak ked­vetlenségükben a munkától. Dolgozzék mindenki a családban, hogy legyen élete, s éljenek a munkatehetetlenek is: ezt kívánja a családi összeköttetés, ezt a szeretet. Nem ember, bűnszörny az, ki a családi szeretetet lábbal tapodja, a ki gyermekei szájából kiveszi a kenyeret, le­szaggatja róluk a ruhát, a ki Joel próféta szerint: „gyermekét árúba veti, leányát boron eladja, hogy ihass ék“, s maga mutat példát családjának a henye dologtalanságra. Jánosfán munkás, szorgalmas nép lakott; de Csúzi János legszorgalmatosabb volt; mert a hajnalt mindig megelőzte a fel­kelésben, s munkálkodott szántóföldjén, rétjén, kertjében, szőlő­jében mind estvéigCen. Tudta, hogy: „a ki az övéiről gondot nem visel, alábbvaló a pogánynál“, hogy tehát családját illően táplálhassa, ruházhassa: szorgalmasan munkálkodott, gyűjtött, takarított annyira, hogy még életének felén volt, már is meg­háromszorozta apai örökségét^Főgondja volt családjának anyagilag biztosítása.; . pfa.' , • /•,- > Azonban a világ javai után való (epekedésében) feledte a bölcs szavait: „ideje vagyon a munkálkodásnak, ideje van az alu- vásnak. Jobb egy teljes marok nyugalommal, hogynem mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával, és lelki fájdalommal“. És hogy: „Isten az ő szerelmeseinek enged álmot“: szerfelett munkálkodott a testért^/Az éjjelt is munkára fordította, pedig arra, hogy az ember boldog legyen, nem kívántatik több, mint­hogy a nappalt használja munkára. Ez rendeltetése. Mihelyt ezen túlmegy: önnön veszedelmére jár; mert nem engedvén a testnek nyugalmat: munkára képtelenné teszi. Hogy ez ne történjék, minden munkálkodónak figyelembe kell ezt venni: „lassan a testtel“; mert beteljesedik rajta: „nem a gyorsaké a futás, nem az erőseké a viadal, nem az okosaké a gazdagság“. Cs. Jánost ünneprontónak nem lehet mondani; mert gyako­rolta az Ur házát; de úgy cselekedett, mint a boltos, a ki Va­sárnap kilencz óráig nyitva tartja a boltját és árul, s aztán becsukja délután három óráig, s kinyitván, ismét árul. 0 is dol­gozott Vasárnap harangozásig, akkor elment a templomba kétszer; b

Next

/
Oldalképek
Tartalom