Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-20 / 45-48. szám

538 maradunk; mert nincs rávalónk, hogy egészségünk helyreállítása végett vidékünket szelidebb éghajlattal cseréljük fel. Mondhatja nekünk az orvos, hogy ebbe vagy abba a fürdőbe volna tanácsos, sőt feltétlenül szükséges elmennünk; mert külön­ben nem áll jót értünk, nem visszük sokáig, egy kis légváltoz­tatással éveket toldhatnánk életünkhöz, — mind hiába, könnyebb tanácsot adni, mint kalácsot; mi nem mehetünk egyszerűen azért; mert nincs rá pénzünk. Itthon megteszünk mindent, vigyázunk magunk és mieink egészségére, fűben, fában, emberek bölcsesé- gében keressük az orvosságot s egyébként azután a jó Isten oltalmára bízzuk magunkat, nyújtsa a mennyire neki tetszik éle­tünket, vessen határt annak akkor, a mikor véghetetlen jósága úgy hozza magával. így élünk, mozgunk és vagyunk mi itthon a kánikulában is, teszünk, a mennyit tehetünk, dolgozunk, a mennyit tudunk. Nem henyélünk, mert akkor ha henyélnénk, könnyen felkophatnék az állunk. Arról ugyan nem tehetünk, hogy az emberi, velünk szü­letett gyarlóság néha-néha erőt ne vegyen rajtunk, mikor az ilyen nagy hőségben nem izük a dolog, mikor ha csak nem muszály valamit elvégezni, az úgynevezett magánszorgalmunk nem termi meg az óhajtott gyümölcsöt. Jó sokáig nézegethetjük a toll hegyét, háromszor is belemárthatjuk a kalamárisba, holott pedig ez feles­leges , mert hiszen úgyis egész a lecseppenésig tele van, ha ugyan a hosszú várakozás alatt magától ki nem száradt, — rág­hatjuk a szára végét, a mi azonban, — miután mostanában nem lúdtollal szoktunk írni, — nem valami kellemetes: mindhiába, kárba vesz az idő, nem támad egy okos gondolatunk, a mit leirtunk, azt is kitöröljük és mást Írunk helyette, abban a hiszemben, hogy az jobb lesz s csak máskor, mikor nem gyötör úgy a meleg s jobb hangulatban vagyunk, veszszük észre, hogy hiszen az, a mit másodszor irtunk , még roszabb volt annál, a mit kitöröltünk. Ebből hát az a tanúság, hogy az ember magánszorgalomból teljesíteni szándékolt munkáját ne erőtesse, hanem válaszsza meg rá a legalkalmasabb időt. Nem igy vagyunk azonban azzal a munkánkkal, melyet a köteleség szigorúbb parancsszavánál fogva bizonyos időben kell teljesítenünk. Hanem hát akár kezünkkel, akár eszünkkel, akár fedél alatt, akár künn a szabadban, kitéve a nap égető hevének, végez­zük is kötelességszerű teendőinket: a mi dolgunk mégis sokkal könnyebb , sokkal enyhébb lefolyású, mint annak a szegény öreg

Next

/
Oldalképek
Tartalom