Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
381 mert azt a búzát messze-messze viszik, szegényebb országba, éhező emberek számára; legalább igy magyarázza ezt a gépész előtt Porczellán zsidó — az árendás úr, — ki egyik zsáklyát a másik után veszi szakértő szemle alá, oldozgatja, kötözgeti, ebből is, abból is kikivesz egy marókkal, megemelgeti a féltenyerén, megrázza, felhányogatja, aztán szépen átcsűröli a másik tenyerébe s miután egy pár mosolygó piros szemet nagy komolyan megropogtat avultas fogaival, ispánját vigyázatra inti, és sebtiben kotródik haza országúti korcsmájába, a melyet minden útazó fuvaros jól ismer. Porczellán ugyan vendéglőnek czimezgeti házát, s ezt akarja tudtára adni a világnak azzal, hogy kék festékkel nagy palaczkot festett a külső falra, e sajátkezű aláírással: „öveges sör“. Itt tehát már úriasabb vendég is elfogadható volna, ha az úri közönséget egyáltalán vonzaná valamiképan a kék üveg, vagy megindítaná az aláírás. A kék üveget azonban legtöbbször csak buta gebék bámulják, mig gazdáik belöl a szeszszel kevert vizet fogyasztják. Egész szekér tábor van itt. — Mit visz kend a vásárra János gazda, megnézhetem? János gazda szívesen nyitja meg a felső zsák száját; Porczellán ezt is erős szemle alá veszi, jól belemarkol, aztán elmondja János gazdának, hogy ő csak szegény sáfár, s egy nagy úr számára venné meg a búzát, de bizonyosan tudja, hogy az nem fogadná el a kínált árban; egyébiránt majd megmutatja neki a mustrát, ezalatt zsebre dugja a kivett búzát, s ha volna még otthon több is, majd vásárt csaphatnak rá a jövő héten stb. János gazda félválról mosolyogja le a „szegény zsidót“ a búzás zsákok hegyéről, s észre sem veszi jó szerént, hogy az most egy negyed kilónyi búzával kárositá meg őt. Porczellán beszalad az ivóba, kerül-fordul egyet a másik szobában, aztán megint ott van üres zsebbel a szekerek között, s most már Mihály, később Bálint, majd Sándor gazdát kérdezi ki, zsákjaik tartalma felöl. A szekértábor megindul, s más csapat gyüldögél helyébe. Porczellán és fia, minden szekerest ismerni látszanak; hiszen némely része ott is szokott hálni úgy héhe-hóba. S az eredmény a fáradalmas nap estvéjén az , hogy egy nagyobb hordó pálinka, egy kisebb hordó bor elfogyott, sőt a kis oldalszoba szögletében álló zsákba majd egy hektoliternyi potya búza gyűlt. Ez a nap különösen fölizgatta Porczellánt. Mintha Matyit látta volna átmentében, rongyosan, szekérről szekérre kéregetni. Aztán meg mikor estve az asztagokhoz rándult, a félhomályban egy embert látott settenkedni, ki nagyon hasonlított ahhoz az
