Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
377 Megtanulhatjuk ezen történetből a jó Isten gondviselését, jóságát, atyai szeretetét, melyet szemmel láthatólag állít fel előttünk. Olyan vágyaid, czéljaid, kívánságaid vannak, melyek elérhetők: ha kemény, fáradságos küzdelmeken haladsz is által , ha terved már-már romba dőlni látszik is, ha az óhajtottakról még biztat a reménység, ha a küzdést abba nem hagyod, hanem híven folytatod, nem mondasz le semmiről, hanem megállasz erősen, miként a kőszikla, Istenbe bízva, reményivé, úgy ne félj soha, ne ess kétségbe soha, a gondviselő Atya őriző szemei nyu- gosznak rajtad, s mindazon harcz a létért azért van rajtad, hogy erősbitsed hitedet s megtarthasd lelkedet a világ fogyatkozásai daczára is. Lássátok csak! Az Izráel választott, kedvencz népe volt Istennek, hogy általa terjedjen el az egy igaz Isten ismerete, s már Ábrahámnak megigértetett, hogy az emberiség megváltója az ő maradékaiból fog születni, és mégis mennyi viszontagságon engedte őket keresztül jutni, mily kin, csapás volt rajtuk, most már másodízben majdnem szomjan vesztek el: de a szerető mennyei atya ismét adott forrást, tiszta viznek élő forrását, hogy a nép el ne vesszen. A legkietlenebb sivatagon is van egy forrás, ily forrás, ily élővíz forrásunk nekünk az evangyéliom, mely tejnek italával táplálja a mi lelkünket az örök életre. A ki ebből iszik, meg nem szomjuhozik, soha meg nem hal. Oh merítsetek e forrásból, az örök élet élő forrása ez, ebben van a lelkűnknek lelkesítő itala, ebben lett békessége az életnek, a lélek bölcsesége által, s a ki lélekben él, az Isten lelke lakik abban; ez által lettünk fiaivá Istennek, s mint fiák, az ő örököseivé, a Krisztusnak örökös társaivá, s ha mi is együtt szenvedünk ő vele, mindez azért van, hogy ő vele együtt dicsőüljünk meg. (Róm. VIII: 6. 9. 17.) THURI ETELE. Egy vak koldiis története. „Szánakozzanak a szegény világtalanon!“ A panaszos siránkozó hang nyavalyogva erőlködött az ugató kutyák lármája között érthetővé válni. Egy sebhelyektől eltorzított arczon tátogott valami alaktalan nyílás, mi a szájat pótolta. A világtalan összezsugorodott szemek erőltetve mozogtak, mintha látni és kérni iparkodnának. Könycsepp szivárgott alá a rosszul hegedt sebhelyeken. A konyha veréczés ajtaján át jótékony kéz nyújtott ala
