Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
374 Adomány a theologusoktól. — Jókai Mór „Kérelem a theologusokhoz“ czimű versére. — Kit hordóban talált a reggel és az est, Nagy Sándor irigyen nézte Diogenest. Kólád se mondaná, hogy jellemed hiú: Hellás bölcsénél is szerényebb férfiú! Te a ki készebb vagy bújni a köpűbe, Mint a húrikkal a paradicsom-fűbe: Fényes szárnyú méhe Apolló kertének , Műveid szinmézét ki ne szeretné meg? Nem adunk mi Neked se Luther-, se Kálvin-, Se kegyes Ábrahám-, se kemény Bellármin-, Se Muhamedféle túlvilági képet: Mindenütt szeretünk s tisztelünk mi Téged! Ha fel-fel akadunk egyik-másik dogmán S szomjúhozunk mint a Mester a keresztfán: Te a mi kimerült lelkünk sivatagát, Egyszeribe rózsa-völgygyé varázslód át. Vájjon mit is érne a templom, az oltár, Ha nem tudnók melyik a legszentebb zsoltár? Ha munkaszeretet nem lobogna bennünk S herékké kellene a nép között lennünk? És Te ki e zsoltárt oly remekül zenged, Nagy lelked tán annyit nekünk is megenged, Hogy viszhangot adjunk földön és az égben: Légy „zengó' méh“ minden hazafi keblében! S hiába jön érted a szent Mihály lova, Paradicsomodból nem visz az el soha. A sír majdan csakis látszatosan föd bé — Itt maradsz Te köztünk , élve mindörökké! A hármas szent kollégiom nevében s megbízásából: TOMKA KÁROLY. Bibliatörténeti magyarázatok gyermekek és ifjak számára. — A puszta. — Negyven évig bujdostak az Izraeliták a pusztában. A puszta alatt nem valami kopár sivatagot kell értenünk, hanem olyan
