Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-21 / 33-34. szám

4oo

óldoztak-e a bűn, a vétek köteleiből, s alkalmassá, készszé tettek-e bennünket az Ur szolgálatára?

Vajha ! kezünket szivünkre téve mindnyájan igennel tudnánk e komoly kérdésre megfelelni ?!

És most szives olvasóm, figyelmedet megköszönve, a viszontlátásig Isten veled. Czikksorozatomat immár berekesztem s azon őszinte jókívánsággal veszek búcsút tőled: Áldja meg az Ur Vasárnapjaidat, melyeket még elérned enged. Áldja meg e mait, melyen ismét részesülhettél az ő kegyelmének áldásaiban. Áldja meg földi életünk miden hátralevő napjait lelkünk boldogságára, hogy sokan meghallhassuk a szabaditásnak szavát: „mególdoztattál betegségedből, egyenesedjél fel és dicsőítsed az Istent.“

SZ. J.

Megelégedés.

Mit bánom én, hogy pénzzel telt Erszényim nincsenek,

Hogy kincs-vagyonnal gazdagon Az ég nem álda meg;

Eremben ifjú vér buzog,

Elégedett és vig vagyok.

Az ég alján ha feltűnik Az első napsugár,

S kiszáll fészkéből étekért A gondos fecskepár;

Nyugágyam én is elhagyom,

Jó kedv- s erőben gazdagon.

Szememben életkedv ragyog,

Dal hangzik ajkamon,

A munkát vigan kezdem el,

S vidáman folytatom;

S mig dal s dolog foly szüntelen Búbánat s gond nem bir velem.

Dél- s estebédem jóizün S hálásan költőm el,