Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-21 / 33-34. szám

— 4oi

S ha kél a hold, a csillagok Tündöklő ezrivel:

Hű ágyam békét s nyugtot ád,

Istenem adj jó éjszakát!

TORKOS LÁSZLÓ.

Történelmi tárház.

Kosarat adott, hogy kosarat ne kapjon.

Néhány évvel a harminczéves háború kitörése előtt, tehát több mint kétszáz évvel ez előtt, beállít egy előkelő, gazdag fiatal ember egy szinte előkelő és nem kevésbbé gazdag úrhoz, hogy leánya kezét megkérje. „Hogyan gondolod, hogy leányomat eltarthatod?“ kérdé az atya a fiatal embert. ..Én úgy gondolom“ felele ez, „hogy tekintélyes vagyonon) és előkelő nevem elég biztosíték.“

„Mindenesetre“ felele az atya, — „a te vagyonod jelentékeny, de hát csak erre támaszkodol ?“ A fiatal ember csodálkozott ezen váratlan kérdés fölött, és zavarba jött. Az öreg azonban igy folytató: „ámbár leányom egyedüli örökösöm és mondhatom, hogy ' szép vagyon vár rá; — de mégis azt csak olyannak adom férjhez, a ki tud mellékesen valami mesterséget, vagy ért valami tisztességes foglalkozáshoz, a melynek segítségével, a szerencsétlenség napjaiban — a mitől egy halandó sem ment, — nejét legalább a nyomortól biztosíthatja.“

A fiatal ember egy évi határ-időt kért, ígérvén, hogy ez alatt az apa kívánságának eleget teend.

Kérelmének hely adatott s a fiatal ember elhatározta magában, hogy kosár által fogja magát megmenteni a kikosaraz- tatástól.

Beállott tehát egy kosár készítőhöz inasnak, s rövid idő alatt annyira elsajátította ezt a mesterséget, hogy kicsiny hija volt, hogy felül nem múlta a mester uramat. Erre kiválasztott egyet saját készítményei közül és átadta jegyese atyjának a mivel oly tetszést aratott, hogy az öreg nem késett megadni beleegyezését a házasságba, a mi nem sokára azután meg is történt. De hát a háború kitört s az egész család, — midőn összes vagyonát az ellenség elpusztította, — Hollandiába menekült. Mily jó volt most, hogy értette a kosár csinálást, ezzel