Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-21 / 33-34. szám

33g —

És nem lesz a földön.

Több babona több szolgaság;

Ármány és önkény félve reszket,

Szabad s boldog lesz minden nemzet.

Az emberek s népek Testvéri kezet szoritnak,

Árnyéka is elszáll,

Bánatnak vérző panasznak.

Örömet ad mindenki s vészen,

A föld a menny pitvara lészen !

MEDGYES LAJOS.

A magyar egyház.

A legrégibb időktől máig.

X. A nevezetesebb reformátorok.*)

8) Kopácsi István. Előbb ferenczes barát volt Sárospatakon, később ugyan e város reformátora; 15.30. táján első Perényi Péternek, Sárospatak urának, a várbeli templom építésére és a főiskola megalapítására egyik fellelkesitöje; 1542-ben pedig a wittenbergi egyetemen Melanchtonnak buzgó hallgatója, majd onnan visszatérve erdődi lelkész és tanár volt. Az erdődi iskolát, melyben keleti nyelveket (zsidót és görögöt) is tanított, nagy fényre emelte. Ö elnökölt az 1545-ki erdődi zsinaton is. 1547-ben Nagybányára ment papnak, honnan Perényi Gábor hívására i54g-ben visszatért Sárospatakra, hol a főiskola s majd a zempléni traktus kormányát is — mint esperes vitte. Perényi Gábor Csernahó községgel ajándékozta meg, melyben i56o-ban királyi oklevéllel is megerősittetett. Később hajlott kora miatt a tanári hivatalról lemondván, csak a más kettőt (papit és esperesit) tartotta meg s még 1561-ben jelen volt a kolozsvári zsinaton mint elnök s az Isten örök-elővégzete felett való éles villongást kiegyenlítette. Legutóbb a tarczali zsinaton elnökölt; 1062-ben meghalt. Kortársai szent és nagy Kopácsinak nevezték. (Sárospataki füzetek i864. foly. 124 —

1 36. lap.)

9) Sz tárai Mihály. Ifjú korában Páduában, Olaszországban tanult. Itthon előbb ferenczes barát Kopácsival Sáros*) Ezen ezikksorozatban, a ínulti f»l—oá-ik számunk 369-ik lapján, tévesen vult 3) Poszter, H c n t é r helyett.