Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

•3o9 —

Yirá'gvasár-nap.

..A nagykirály jön, hozsánna hozsánna!“

Zeng e kiáltás előtte, s utána.

Zöld ágakat szeldelnek útjára,

Békeség'et hoz népe javára!

Áldott, a ki jött az Urnák nevében,

Általa léptünk az Isten kedvébe;

Békeség ott fenn a menyországban,

Áldott az Isten a magasságban“.

Krisztus urunk Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepén e kegyes ének zeng keresztyén templomainkban s a hivő szivekben. Az emlékezet világánál látjuk, hogy a nép, a lelkesedés kitörő zajával fogadja Jézust; mint egy királyét, ünneppé teszi bévonulását. Krisztus Urunknak diadalmenete ez, dicsőséges, a milyennel még nem volt megtisztelve O, a világnak Idvezitője. És O, a mi áldott Testvérünk és Megváltó Urunk, a dicsőítés közt is megalázza magát, nem úgy, mint más földi

(lösöktől reánk maradt; víg és szomorú dalokat. Jól teszik. Reábukkant-e már közülük valaki az itt közlött ősrégi énekre? nem tudom. Csak azt tudom, hogy én szűk kőtömbén ezt' eddigelé nyomtatásban nem olvastam; és hogy ez is csalhatlanul egyik legérdekesb müve valamelyik ..Hegedős-apánknak. Mindenesetre méltónak tartottam arra, hogy ezt az ilyenekben gyönyörködő olvasók kedvéért, beküldjem becses .,Vasárnapunkénak a következő megjegyzésekkel. Engemot szép 6G évvel ezelőtt poraiban is áldott emlékű dajkám, a több szent énekek gondosan megválogatott versek és dalok között ezzel is altatott. Fülembe cseng még most is: imádságos szájából édes mézként, hogyan folyt le egymásután A, B. C stb., de csak mint elbeszélő szavalat. Azt hittem tehát, hogy ez egyszerit versezet. S ime mi nagy és kedves volt meglepetésem, midőn ezt egy vallásos öreg asszony hívemtől énekelni hallottam. Konkoly szép magyar dallam, közép a templomi ének és világi dal között, minden hihetőséggel a Tinódi korából, s a mi emlékezésünk csak ISO év körül ér fel, de átalán el volt terjedve ez magyar hazánk minden vidékén, úgy mint a szent David 119-ik zsoltára, illetőleg „Arany ábécéje“ népe között. Érdekes, hogy inig a héberek arany ábécéjének minden verse a törvény megtartásának boldogító voltát énekeli : ez a mienk a tiszta keresztyén vallás üdvözítő igazságait zengi. Éltető teje a Mennyországunk, ilyet szoptak eleink s részben még mi is mai öregek. Micsoda, ba vérünkké, boldogságunk alapjává vált a vallás, mig a mai kor, még egy ..Edvi Illés Pál- is pályakoszorus iskolai kézi könyvében megjelent harmadik arany ábéezéjében hit és isteni törvényre keveset ad : gyermekeink dajkái pedig éretlen meséik és nótáikkal, időnapelőtt megmérgezik az uj nemzedék nagy részét. — Fogadja t. szerkesztő ur szívesen és ajánlja melegen közönségének. Mint a háromszáz éves bornak : értéke ennek ma is megbecsülhetetlen.“ Sz. S.