Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

ember, ki a dicsőség magaslatán s a világi jólét közt, annyiszor feledi hazájának sorsát s embertársainak szenvedéseit. Urunk Jeruzsálemre, nemzetének, melyből test szerint származott jövendő sorsára gondol, és könyek hullanak szemeiből.

Drága könyek, melyeket a nép hozsánnái örvendő üdvözlései között hullottak Jézusunk szemeiből: tanítsatok minket a jólét ölén is hazánkra, nemzetünkre, egyházunkra gondolni, s e szentségeket áldozattal is szeretni ;• tanítsatok, hogy az öröm napjaiban gondoljunk ama sötét napokra is, melyek éltünk folyamában jőnek és váltakoznak,

Te pedig édes Idvezitőnk, ki földi pályádon oly nemesen küzdve és munkálkodva, szenvedve és meghalva nem a magad, de a mennyei Atya dicsőségét, embertársaid javát kerested és munkáltad: lelkesíts minket, hogy éltünk utain, legyen az virágokkal vagy vérző tövisekkel rakott, dicső példádat kövessük, hogy mint Te áldott voltál: hitünkben, szeretetünkben, szenvedésünk és feláldozásunkban áldottak legyünk, mi is már e földön, s egykor ott, hol Te elköltözött s neked élt szeretteinkkel vársz reánk, a mennyei Jeruzsálemben!

CZELDER MÁRTON.

— 3to —

Nagypénteken

Gecsemáné.

Máté 26. része, 36—16.

Éji homályba halad le Jézus 11 tanítványával, Jeruzsálemből a Kidron patakának völgyébe s megy velők (fecsemá- néba. Nehéz ut ez Jézusra nézve; mert ő, ki előre látta szenvedésének történetét, tudja hogy e menetellel kezdi meg szenvedéseit. Viszont nevezetes ut volt ez reánk nézve; mert ettől függött az egész világ megváltatása.

A főváros zajából átment a mrgánosság csendjébe, hova másszor is vissza vonult, (Lukács 22. 3g.) hogy ott egyedül lehessen mennyei atyjával, hogy ott éji imában nappali munkájához erőt gyűjtsön, — hogy ott most is előbb elökészüljön, mig megkezdené az üröm — kehely ürítésének munkáját.

Magánosság, légy nekünk is csendes Gethsemanénk! —