Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-12 / 23-24. szám

kanálát a pörköltben, —- nem tudod-e, szerelmes fiam, hogy az írásból beszélek.

— Igaz, — mondá megnyugodva Csatlós — a mi az Írásban van, az mind beteljesedik, de mi ne legyünk lágymelegek, fussunk, szaladjunk, hogy minél több szentet kerítsünk, ha majd megérkezik Matyi testvér. E pillanatban lépett be Kósza Julis. Ezelőtt más volt ugyan tisztességes ru.ve, de mióta ő is alámerült a kádba: örökösen bolyongott, mint az Orbán lelke s elnevezték Kósza Julisnak. Ezelőtt otthoniilö, szorgalmas, házi nő volt, gondozta gyermekeit, de mióta újjászületett, mintha más bőrbe öltözött \olna. Estendet mindig odahagyta házát, most Csatlóséknál, majd Zörgőséknél töltötte az időt egészen éjfélig. Olvasta az írásokat, házát pedig elhanyagolta.

A mint belépett, első szava volt: „nem érkezett még meg a jó testvér, pedig fölbiztattam húsz házig is a szomszédokat, hogy csak most jöjjenek el a gyülekezetbe, olyan tanítást hallanak, a mely elváltoztatja a világ ábrázatját.

— Bárcsak az én ábrázatomat is elváltoztatná, —- sóhajtott az özvegy Kappanné, mert még gyerekkorában úgy megégette egyszer a félarczát, hogy az olyan kék volt, mint a Csatlós Pista mándlija.

— Nénémböl most megint a sátán beszél, — dorgálta meg őt Pista, — hát nem tudja-e, hogy elvettetik gyalázatos test s feltámasztatik dicsőséges test, néném asszonyból még, ha nem ingerkedik a sátánnal, Istennek választott edénye lesz.

— Csak biztass, szerelmes fiam! sohajtá az özvegy, — mert a múlt éjjel megint azt álmodtam, hogy az ördög el akart vinni... s képzeld csak, a mint közelebbről néztem, felismertem benne megboldogult férjemet, azóta úgy kóvályog a fejemben valami, mint a szélmalom vitorlája.

— Majd lecsillapítja e lelki háborgást Matyi testvér, kit egyenesen a Sz.-lélek tanított meg, hogy kiűzze az ördögöket.

— Nehezen is várom, — sóhajtott Kappanné.

— Hát még én, — tette hozzá Kósza Julis, kibontva egyr kendőt s abból frissen sült pogácsát helyezve az asztalra.

Kappan Sanyi meg nem állhatta, hogy egyet hirtelenében be ne harapjon.

— Ez már aztán igazán jó, Julis néni, — szólt Sanyi, megnyalva a száját.

— Sanyii Sanyii fenyitette meg Csatlós Pista, -nem