Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-12 / 23-24. szám
2 77 mondtam-é már sokszor, hogy addig egy falatot se végy a szádba, még nem imádkozol. — Jaj ! nekem, — kiáltott fői Sanyi, — majd el is felejtettem; másszor hát kétszer is elmondom az imádságot. Félhetet ütött az óra, mikor megnyílt a kis ajtó s egy hosszú, nyurga, sápadt, bajusztalan ifjú lépett be. Vékony, czér- naszál vékony, de azért rikácsoló hangon kiáltá: „Pékeség meklegyen makalok Kappan Sándor csak nézett rá, sehogysem akarta megérteni, hogy miféle nyelven beszél ez a hosszú apóstól. Csatlós Pista segítette ki a hínárból. — Ez a Szentlélek nyelve, — mondá átölelve megcsókolva Kuvik Matyit, — úgy beszél hozzánk, mint az apostolok. Mek fatyon Írva: Róm. XVI. ió. „köszöntsétek egymást szent csókolgatással! S elkezdődött a csókolózás. Legelőre került az özvegy Kappanné. Mikor Kuvik Matyi rátekintett a káposztás képű öregasszonyra, olyan hosszú képet vágott s alig érintette kicsu- csorodott száját. Az özvegy pedig olyat czuppintott az ifjú szenten, hogy talán még a szomszédba is elhallatszott. Kósza Julis leghátulra maradt. Ironkodott pironkodott. Hogy csókoljon ö meg egy legényembert, hátha az ura megtudja, hogy itt még csókolózik is, majd megsodrófázza. Sehogysem akart neki melegedni. De Kuvik Matyi nem engedett. Kósza Julis csinos menyecske volt. Oda ment hozzá, átkapta a derekát s szent csókolással olyan hármat csattintott a menyecske piros orczájára, hogy félóráig is égett utána. — Bárcsak engem is ilyen szent csókkal látott volna el, — sohajtá duzzogva az özvegy. Kuv ik Matyi aztán megbízta Kappan Sanyit, Csatlós Pistát, hogy járják sorra a házakat, hirdessék, hogy itt az apóstól, csak jöjjenek minél többen, ha megakarnak térni, mert ha nem jönnek, könnyebben volt dolga Zsodomának és (-romorának, mint e falunak. Hét órára össze is gyülekeztek. Voltak ottan igazi áhita- tos özvegyek, kiváncsi férfiak, nevetkérőző fiatalok. Egyszóval zsúfolva volt a ház. A hosszú szent ekkor elénekeltetett három-négy verset, felolvasott egy zsoltárt s elkezdte beszélni, hogy o még nagyon fiatal, nem tanult semmit, de azért mindent tud, mert őt a Szentlélek világosította föl.
