Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-12 / 23-24. szám
— 274 zéssé a török által fenyegetett Horvátországba seregeit s több kuruczot ne fogadjon zászlói alá. Bakócz pedig most látván be esztelenül kezdett müvének borzaszt óságát: egyházi átokkal sújtotta Dózsát és kuruczait. Nem törődtek ezzel a kurucz papok, hanem a szentségek osztogatása mellett, a főpapság és nemesség eltörléséről mint szükségtelen dolgokról beszéltek a népnek ; Dózsa pedig a helyett, hogy engedelmeskedett volna a királynak, a királyság eltörléséről gondolkodott. Dózsa ezután Pest alatt hagyva Szaleres Ambrus nevű al- vezérét, az alvidéknek fordult, dúlva, pusztítva, rabolva mindenütt. Szaleres serege nagy részével letette a fegyvert, a többit Bornemiszsza és Tomory alatt szétverte a nemesség. Dózsa Szegedet akarta elfoglalni, de ezt megvédték hős polgárai. Innen Csanádnak ment s elfoglalta azt, a menekvö püspököt Csáky Miklóst, megkinozva, püspöki öltönyében karóba vonatta. Hasonlóképen járt a foglyul esett nagyszámú nemesség, köztük a derék Teiegdy is. Végre több vár elfoglalása után Temesvárt vette ostrom alá. Ezt is majd elfoglalá, midőn a bennszorult Báthory István, segélyül hiván Szapolyai János erdélyi vajdát, ez szétverte az ostromló kuruczhadat s Dózsát és a 1 vezéreit elfogta. A kurucz királyt a lázadó pórokéhoz hasonló embertelenséggel végeztette ki a győztes Szapolyai; tüzes vastrónba ültette s kiéheztetett alvezéreivel falatta föl . . . A kurucz háború 70 ezer tiszta magyar ember életébe került, sa boszszus nemesség, örökre megfosztotta a pórokat szabadköltözési joguktól, kivévén a királyi városi polgárokat és a kik uraik és a sz. koronához hívek maradtak. Bakócz nem lett megbüntetve, de kimondá ugyanekkor az országgyűlés — Bakócz érsekre is c.zélozva, — hogy pór születésű papból püspök nern lehet. Fájdalom ! a nemesség nem tudta nemesen viselni magát s beoltotta a népbe a földes urak iránti ellenséges indulatot hoszszu időre! KISS KÁLMÁN.
